Gödi HÍRNÖK

1.évfolyam 1.szám

A Gödi Városfejlesztő és Szépítő Egyesület lapja

Kedves gödi polgárok

Tősgyökeres vidékiként, ahogy szülővárosomban mondják, tüke pécsiként pontosan tudom, hogy mit jelent a hely szelleme, egy település varázsa. Ezért is örültem, amikor először ellátogattam Gödre, a Duna partjára. Ma már majd' minden hétvégémet az Önök csodálatos kisvárosában töltöm és egyáltalán nem csak azért, mert az egyik csárdában a legjobb a harcsapörkölt talán egész Magyarországon. Bár kétségtelenül ez is hozzájárul a Gödről kialakított képhez. Akárcsak a csodálatos földrajzi adottságok, az emberek kedvessége, a csend nyugalma.
Évek óta segítem a civil mozgalmakat, rendszeres résztvevője vagyok a bajai halászléfőző fesztiválnak, ott vagyok a pécsi színházi napokon, a nyíregyházi turisztikai börzén, a békési fiatalok találkozóján és mélyen rokonszenvezem a virágos Magyarországért mozgalommal. Hiszem és vallom, hogy egy városról kialakított képhez nagyrészt hozzájárulnak a legelső benyomások, a kultúrált vendéglátás, a tiszta környezet éppúgy, mint a civil kezdeményezések és mondjuk még a harcsapaprikás is. Ezért is örülök annak, hogy városukban akad olyan civil szerveződés, amely a még meglévő gondok orvoslására, megszüntetésére szövetkezett. Legjobb barátom, a Gödi Városszépítő Egyesület tagja, Nógrádi Gergely bemutatott társainak, a Városszépítőknek, Bódi Zitának, Tarjányi Juditnak, Berta Sándornak és a többieknek.
Hiszem, hogy a helyben lakóknak sokszor nem magasztos politikai szólamokra, nem homályos irányvonalakra van szükségük, hanem egyszerűen rendre, tisztaságra és arra, hogy éppen ezekért, büszkék lehessenek a településükre. A Gödi Városszépítők programja világos és meggyőző, ugyanakkor számomra végtelenül szimpatikus is: éppen azok ellen a még meglévő gondok ellen akarnak küzdeni, amilyeneket sajnos én is tapasztaltam. A Városszépítők – nevükhöz híven – szemeteszacskók és eldobált hulladékok nélküli utcákat akarnak, azt, hogy a festői Dunaparton az itt élők és az idelátogatók talpát ne vágják fel az eldobált üvegek szilánkjai, hogy a kisgyerekeikkel a parton sétáló szülők ne legyenek veszélyben a tiltás ellenére következmények nélkül eszeveszettül száguldó kismotorosok miatt, hogy az emésztőgödrök bűze ne vegye el az emberek kedvét attól, hogy idelátogassanak. Nem titok, feleségemmel azon gondolkozunk, hogy az Önök csodálatos kisvárosába költözünk. Ezért is remélem, hogy a Városszépítők céljai maradéktalanul teljesülnek. Ajánlom Őket szíves figyelmükbe:

Üdvözlettel: Vujity Tvrtko riporter

Életveszélyes fekvőrendőr villámlátogatása Gödön

A Polgármesteri Hivatal a gyanútlan kerékpárosokat, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, egy környezetbeillő, terepszínű fekvőrendőrrel lepte meg. Az objektum a Polgármesteri Hivatal mögött, a kerékpárúton keresztben, egy lejtő alján jelent meg, váratlanul. Az eredmény nem is késett sokáig : rövid időn belül egy hölgy törte el a karját és egy kerékpározó gyerek került az intenzív osztályra miatta. Ezután a fekvőrendőr, amilyen váratlanul jött, olyan hirtelen el is tűnt.

A felelős egyelőre : ismeretlen.

Gödi pillanatfelvételek

Az ember fáj a földnek

Nincs a földkerekségnek még egy költőóriása, aki olyan komornak és setétnek látta a világot, az emberiség sorsát, mint Vörösmaty Mihály. Beköszöntőnk címéül mégis az ő verssorát választottuk.
Gödöt, akár az egész országot, jobbára kisemberek lakják. Iparosok, pedagógusok, tisztviselők, mesteremberek, kisvállakozók, értelmiségiek, munkások és egyre több nyugdíjas. Mi nem igazgatunk földrészeket, sem országokat, nekünk nem állnak rendelkezésünkre milliárdok, nem döntünk százezrek és millók sorsáról. Ám nekünk is megvan a dolgunk, a feladatunk ebben a világban, ezen a földön. A kisemberek szószólója kívánunk lenni, az ő bánatuk és örömük, panaszuk és boldogságuk hírhordói. Amit írunk, nekik írjuk és értük írjuk.
Mi kell az embernek? Étel, ital, ruha, fedél a fejük felett, fűtött szoba; ezekért dolgozunk két kezünkkel vagy agyunkkal. Mi kell az embernek? Béke, egy kis elégedettség, legalább csipetnyi boldogság, öröm. Ezt várjuk el a világtól, ezt áhítjuk, erre törekszünk, ki-ki a maga tudása, képessége, tehetsége, lehetősége szerint. Hatalmunk nincs, de lehetőségeink vannak, kell, hogy legyenek, hogy otthon érezzük magunkat a földön, a hazában, kicsiny pátriánkban.
Megtanultuk, megtanított bennünket az élet, hogy munka nélkül nincs eredmény. Az értelmes munkát keressük és követeljük, hogy újra kivirágozzanak a gödi meggyfák, a járdákat ne nője be a gaz, hogy útjaink ne legyenek nyaktörőek, hogy kertünkben megteremjen a paprika, paradicsom épp úgy, mint a rózsa. Hogy gyerekeinknek legyen hol játszaniuk, a felnőtteknek szórakozniuk, az öregeknek pihenniük. Hogy a szomszédok egymást segítő társak legyenek, a családok egymást becsülő testvérközösségek, az emberek valóban emberek.
Göd egyik könyökével a nagy folyóra támaszkodik; Göd legféltettebb kincse a Duna. Kincs, mellyel úgy kell sáfárkodnunk, hogy azok közül is egyre többet csábítson magához, akik nem a közelében laknak.

A kétezer kilométer óriás sorsának alakulásába nincs beleszólásunk. De abba igen, hogy az a kicsiny szakasz, amely belőle nekünk jutott és amely életünk napfénye télen-nyáron, valóban a mienk legyen. Kajakozó, pancsikáló gyerekeké, a fürdőzőké és napozóké, a sétálóké, a csókolódzó fiataloké, a horgászoké. És azoké, akik csak ülnek a partján, és nézik a vizet, hogy erőt, lelki békét gyűjtsenek ebből az egyedülálló csodából.
Emberek vagyunk, és állampolgárok akarunk lenni. Akik együtt vitatjuk meg közös dolgainkat. Akik együtt teszünk azért, hogy ami van az szebb, jobb legyen. Akik vallják, hogy erősebb segítse a gyöngét, a gazdag a szegényt. Akik tudják, megtanulták, hogy egységben az erő. És tudják, hogy erő nincs kölcsönös segítség, egymás szeretet, tisztelete nélkül.
Mi nem harcolni akarunk, hanem küzdeni. Óvni a múltunkat, a jelenünket, jövőnket. Ezért hallatjuk hangunkat, szelíd, de éles harsonaszóval.
És azért, hogy a költőóriás szörnyű víziója legalább itt ne legyen valóság. Hogy legalább Gödön ne fájjon az ember a földnek.

Gyurkó László író

a Városszépítő Egyesület tagja

"Soha többé ne lehessen az emberek feje fölött dönteni"

Beszélgetés Bódi Zitával, a Városszépítők polgármesterjelöltjével

Azt mondják, a világtörténelmet valójában a nők tették olyanná, amilyenné lett. Megállták a helyüket hadvezérként, mint Zrínyi Ilona és Jeanne D'Arc, tudósként mint Marie Curie, vagy uralkodóként, politikusként is (Nagy Katalin cárnő, vagy Margaret Thatcher). A hazai óvodarendszer kiépítése is egy nő nevéhez, Brunszwik Terézhez fűződik. S most esély nyílik rá, hogy Gödön, ebben a csodálatos Duna-parti városban egy asszony tegye rendbe a dolgokat, nyers erő helyett ésszel, a nőkre oly' jellemző lélekkel és törődéssel. Mert bizony nem kevés probléma vár megoldásra, amelyeket, a polgárok véleménye szerint, az előző városvezetés az asztal alá sepert.

–Tisztelt Polgármesterjelölt Asszony! Önnek három gyermeke van, élhetné a kisvárosi anyukák mindennapi életét. Miért vállalja mégis, hogy különböző érdekcsoportokkal és "erős emberekkel" szemben harcba száll a polgármesterválasztáson?

–Ha úgy érezném, hogy minden rendben van a városban, hogy jó irányba mennek a dolgok, hogy a döntéseknél mindenekelőtt a gödi lakosok érdekeit nézik a város jelenlegi vezetői, akkor eszembe nem jutna felvállalni a várhatóan embertelen tusakodást a polgármesteri székért. Mivel azonban szembetűnő Göd fejlődésének rossz irányba fordulása, a napi problémák egyre elviselhetetlenebb nyomása, ezért társaimmal együtt úgy véljük, tennünk kell valamit, mielőtt nagy baj történne ezzel a gyönyörű városkával.

–Nagy baj? Mire gondol?

–Engedje meg, hogy egy példával érzékeltessem, milyen állapotok uralkodnak ma Gödön. A város vezetése úgy hozott döntést egy multinacionális cég idetelepítéséről, hogy egyetlen pillanatig sem érdekelte az itt lakók véleménye. Tehát a gödi polgárok feje fölött döntöttek a sorsukról, miközben a gödi polgárok szagolják az ipari üzem füstjét, ők szenvedik meg a multi miatt megnövekedett forgalmat, és mindezért cserébe évekig egy petákot sem kapnak. Azt gondolom, hogy amelyik városvezetés megenged magának egy ilyen önkényes lépést, az a város életét alapvetően meghatározó kérdésben sem veszi figyelembe a lakosság akaratát.

–Kemény szavak. Nem fél? Nem fenyegették meg például az ellenfelei, hogy "problémái adódhatnak", ha elindul a választásokon?

–Nézze, én tulajdonképpen már most is annyit küzdök a városért, mintha polgármester volnék, ezt tudják, akik ismernek. Ennek megfelelően ügyvédek tucatjával fenyegettek meg bizonyos urak, mondván, lehet, hogy igazam van, de úgysem fogom bírni idegileg és anyagilag a rendőrségi, bírósági procedúrát. A város jelenlegi első embere több tíz milliós kártérítési perekkel riasztgat, amelyeknek azonban semmi valóságalapja. Volt egy pont, amikor a fenyegetések már olyan hangsúlyosak lettek, hogy a párom óvni kezdett a közéleti szerepléstől. Döntenem kellett: vagy felvállalom, hogy küzdök az ellenem és családom ellen elkövetett rágalmak, mocskolódások ellen, vagy visszavonulok. Úgy döntöttem, felveszem a kesztyűt, mert hiszek az igazság és a tisztesség erejében.

–Ha polgármester lesz, gondolom a párjára még több teher hárul majd.

– Nehéz időszakot éltünk át, sok súrlódással, vitával. Őt jobban bántották az ellenem irányuló támadások, a mocskolódó falfirkák, mint engem. Az is nehezítette a helyzetet, hogy egy idő után már otthon is csak a város problémáiról folyt a szó. De ő is látta, milyen állapotok uralkodnak a városban. Hogy nincs megoldva a szemételhordás. Hogy nincs megoldva egy sor közlekedési kérdés. Hogy alig történt aszfaltozás az elmúlt négy esztendőben, a csatorna meg egyenesen luxusnak számít Gödön. Hogy az önkormányzat ugyan folyamatosan a lakosság számának növelésére koncentrál, ugyanakkor a kisujját se mozdítja az óvodai, iskolai helyek számának növeléséért. Sőt például különböző érdekek miatt eladja a József utcai óvoda épületét, és persze nem teremt helyette újat. Nem teszi rendbe a Duna-partot. Nem arra törekszik, hogy a helyi kisvállalkozások erősítésével és együttműködésével turisztikai és üdülési központot varázsoljon ebből a páratlanul jó természeti adottságokkal rendelkező városból, hanem nap mint nap azon dolgozik, hogy minél több és nagyobb ipart hozzon ide. Nemrégiben például aszfaltfeldolgozó üzemet a város keleti határába, a lakóházak néhány száz méteres közelségébe. És amikor majd büdössé és koszossá válik Göd, akkor ezek a döntnökök költöznek el legelőször a városból! Isten adja, hogy ne legyen igazam, és Göd megmaradjon annak a gyönyörű városkának, amelyet szeretünk - de ehhez szükség van az Önök segítségére is. Kizárólag a gödi polgárokkal közösen vagyok hajlandó vezetni a várost. Azt gondolom, hogy amelyik polgármester nem így tesz, az alkalmatlan a feladatára. Ahogy annak a polgármesternek a képességeivel szemben is komoly kétségeim vannak, aki akkumulátorgyárat, aszfaltlerakót hoz Magyarország egyik legjobb levegőjű városába. Ide evezni, lovagolni és úszni járnak az emberek. Kikapcsolódni és pihenni. Önök szerint épeszű dolog gyárakat és üzemeket telepíteni egy ilyen városba?

–Melyek volnának azok az intézkedések, amelyeket polgármesterként azonnal végrehajtana?

1. Azonnal tisztává tenném a polgármesteri hivatalon belüli pénzmozgásokat, viszonyokat, hogy a korrupciónak még az árnyéka se vetülhessen a hivatalra.

2. A város különböző problémáinak a megoldására, terveinek kidolgozásához úgynevezett lakossági önsegítő csoportokat hívnék segítségül, hogy soha többé ne lehessen az emberek feje fölött dönteni, s hogy minden őket érintő kérdésbe beleszólhassanak.

3. Megtenném az első konkrét lépéseket egy nyolc osztályos gimnázium létrehozása érdekében.

4. Városképjavító akciókat szerveznék gazirtással, fűnyírással, fa- és virágültetéssel, utcai szeméttároló edények kihelyezésével.

–Jól érzem, hogy az utóbbi pontnál már a városszépítő szólt Önből?

–Valóban, a közelmúltban csatlakoztam a Városszépítő Egyesülethez, amelynek munkáját idáig is nagy rokonszenvvel figyeltem, és amelynek tagjaival baráti és munkakapcsolat alakult ki köztünk az elmúlt hónapok, évek során. A városszépítők civil egyesületként tevékenyen részt vettek a település közéletében. A kétkezi munka – a temetők, a Duna-part rendbetétele, harangláb szentelése az alsógödi temetőben, Szakács-kert kitakarítása mellett olyan fontos döntéseknél is elmondták véleményüket és asztalra tették javaslataikat, mint pl. a termálfürdő korszerűsítése, a Samsung betelepítése, a láprét megőrzése és folytathatnám a sort, hiszen nincs a város életében olyan lényeges kérdés, amelyhez ne volna segítő szándékú ötletük. Fő előnyüknek tartom, hogy nem pártérdekek mentén szerveződtek és gondolkodnak, hiszen véleményem szerint egy város irányításában nincs helye a pártpolitikának.

–Ön végzettsége szerint tanárnő. Hányas osztályzatot adna a mostani városvezetés elmúlt négyévi munkájára?

–Valóban nyelvtanár a végzettségem, mégha csak ritkán, rövidebb időszakokra gyakoroltam is ezt az egyébként nagyon szép hivatást. Akik közéleti tevékenységemet ismerik, harcos természetűnek tartanak. Ennek ellenére soha nem tartoztam a túl szigorúak közé, így elégségest, azaz kettest kanyarítanék az ellenőrzőjükbe. Mindenkinek jobb lesz, ha nem ismetelnek..."

Benedek Márk

Szeretnének olyan városban élni, ....

ahol szabályosan írnak ki egy csatornázási pályázatot?
Na, Göd nem ilyen. Persze megszokhattuk volna már, hogy mifelénk vannak kedvencek, akik nagyot kaszálnak a közpénzekből, és kevésbé kedveltek, akiknek esélyük sincs eljutni a húsosfazékig.
Történt pedig az Úr 2002. esztendejében, hogy Göd város sok pénzt kapott az államtól. Pontosítsunk: nagyon sokat. Hogy mire kapta? Csatornázásra. Mert csak úgy mehetünk Európába, ha nem csörgedezik a földbe a fekáliánk, mondjuk egyenesen a szomszéd háza alá. Hiába no, ha tetszik ha nem, a szabály az szabály. Szóval Göd város pénzt kapott, ám a pénz felhasználásának feltételei között az is szerepelt, hogy a csatornázás kivitelezésére nyílt pályázat útján kell céget találni.
Akik otthon vannak a gödi közéletben, azok persze e sorokat olvasva már a térdüket csapkodva röhögnek, hiszen egy olyan városban, ahol önkormányzati ingatlanokat adnak el áron alul haveroknak, meg vízelvezetést csináltatnak háromszor annyit számláztatva, mint amennyibe került, ott dőreség és naivitás nyílt pályázatról beszélni. S bizony nekik van igazuk. A polgármester ugyanis pályáztatás nélkül is tudta, ki volna a legalkalmasabb a többszázmilliós csatornázási beruházás lebonyolítására. Úgyhogy viszonylag szabálytalanul írta ki a pályázatot. Hogy miért viszonylag? Mert Európában mindenhol megbüntették volna érte, Gödön azonban ez szabályosnak számított. Kár, hogy nem Göd az egész ország, és nem Szegedi úr a miniszterelnöke. Akkor ugyanis nem büntette volna meg a Közbeszerzési Döntőbizottság százezer forintra. Na most, tehát akkor itt van ez a kis sunyi pályáztatás, hogy a haverunk nyerje el a kivitelezést, ugye, meg aztán itt van ez a képviselőtestület, amely mindehhez asszisztált Szegedi úrnak, és aztán itt van ez az elmarasztalás meg büntetés a Közbeszerzési Döntőbizottságtól, amelyről, most kapaszkodjanak meg, múlt héten szavazott a képviselőtestület. Már nem arról, hogy befizessék-e, vagy nem, hanem arról, hogy kifizessék-e Szegedi úr helyett, vagy se. Önök szerint mi lett a szavazás eredménye? Nyertek. Szegedi úr büntetését magára vállalta az Önkormányzat. Önök szerint kinek a pénzéből fizeti ki az Önkormányzat Szegedi úr büntetését? Nyertek. Az Önökéből. És még kérdik, hogy miért van Gödön polgármester váltó hangulat!

g.e.r

A biznisz az biznisz

- Péterkém, építenék egy lakótelepet a Várdomb elé, kéne hozzá engedély.
- Zolikám, az egy intézményi terület, de jó, nem bánom, csak neked... A Kincsem-park is jó üzlet volt mindkettőnknek, ezzel se fürödhetünk be.
- Péterkém, hat szintes bérházakra gondoltam...
- De Zoli, ne csináld ezt velem, megszűnik a kilátás az ott lakóknak, meg a kettes útról se látni majd a Várdombot! Különben is, kertváros volnánk, vagy mi, két szintnél nem engedélyezhetek többet, köti a kezemet a határozat…!
- Rendes üzlettárs vagy, Péter, tudom, hogy el tudod intézni, aztán majd beveszlek a következő buliba is, jó? De figyuzz, úgy csináljuk majd, hogy 56 lakáshoz kérjük az önkormányzat hozzájárulását, aztán eladjuk az alsó, intézményi szintet is lakásnak, jó ötlet, mi?
- Hű, Zolikám, drága haverom, nagy fej vagy, de mi lesz a beköltöző gyerekekkel? Hová járnak majd iskolába, óvodába, tudod, nincs hely...
- Petyám, ez már nem a mi gondunk. A biznisz az biznisz.
- Meggyőztél, Zolikám...
És 2002 tavaszán lőn Várdomb lakópark Gödön.

(borz)

A Városzépítők kérdései

1. Önök nyugodt szívvel engedik gyermekeiket iskolába, a jelenlegi katasztrófális gödi közlekedési viszonyok között? Csak a felsőgödi átjárónál fél tucat gyermek sérült meg az elmúlt fél évben.

2. A valaha összefüggő Dunapartból mára egyesek önkényesen kiszakítottak maguknak földdarabokat. Ön nem szeretné, hogy ismét a miénk legyen a Dunapart ?

3. Ön szerint van még egy város Magyarországon, amelyik olyan dilettáns módon használja ki a termálvizében rejlő lehetőségeket, mint Göd ?

4. Csatorna nincs, a szippantás méregdrága. Göd megnyerte a csatornázáshoz szükséges összeget. Önök elhiszik, ha azt mondjuk, hogy nem a pénz miatt, hanem a városvezetés ügyetlensége miatt nem kezdődhetnek el a munkálatok ?

5. Ön szerint normális dolog családokat csábítani Gödre, lakóparkok építésével, miközben gyermekeiknek nem jut iskolapad ?

Minden számunkban öt kérdést teszünk fel, amelyekkel kapcsolatban várjuk véleményüket. A Városszépítők a lakókkal közösen szeretnének megoldást találni a város problémáira. Ezért fontos az Ön véleménye, egyben várjuk az Ön kérdéseit is!

A Városszépítők elérhetők:
2131 Göd, Pázmány Péter u. 24.,
2132 Göd, Duna u. 53.
Az alsógödi József Attila Művelődési Ház könyvtárában elhelyezett gyűjtőládában üzenetet hagyhatnak
Üzenet: (27) 330 225
Fax : (1) 218 4578
Email : hirnok@godiek.hu