(Egyszerû Ulti)

Hazánkban már szinte csak ULTI néven találkozhatunk ezzel a kártyajátékkal, és nem is játszák sokan.
Ha valakit ULTIZNI hívnak nem merül fel a kérdés, melyik játékról van szó.
Pedig az egyszerű ULTI nem nagyon terjedt el. A RABLÓULTI amit nap, mint nap játszanak a strandokon, baráti összejöveteleken, kocsmákban, kártyaklubbokban.

Mi most az egyszerű, alap változatot ismertetjük.
Ez nagyon hasonlít a SNAPSZLI-hoz, ahol a talon, és a bemondások nem járnak körbe, hanem a felvevő bemondását kell játszani.

Egy kis Talonmáriás történelem

Talon:
Francia eredetû szó, jelentése: valaminek az utója, vége

Kártyaletét, mely az osztás után megmaradt lapok halmaza, illetve a játékból kivont kártyák.
A talon lapjait mindig képpel lefelé kell elhelyezni a játékasztalon, egy csomagban.
Sok kártyajáték talonos, de a különbözõ játékok szabálya pontosan leírja, hogy kell a talonnal eljárni.
Talonos játékok pl.: a römi, alsós, kanaszta, pikét, snapszli, talonmáriás, tarokk.

A pasziánszokban a talon, a kirakott kártyalapok után megmaradt kártyacsomag.

Máriás:
Francia-német eredetû kártyajáték. A szó a francia eredetû mariage szóból származik, melynek jelentése házasság, és a francia kártya K-D párjaira utal.

Hazánkban a 18. század második felében jelent meg, de már a 16. században játszották. Elõször 1787-ben találtak a játékra utaló említést.

A világ különbözõ tájain nagy eltérésekkel játsszák. Egyaránt játszható francia, vagy magyar kártyával is.

Talonmáriás (Egyszerû ulti) játékszabálya:

Egy csomag 32 lapos magyar kártyával, vagy olyan francia sorozatjelû kártyával lehet játszani, amelybõl ki kell venni a 2,3,4,5, és 6-os lapokat. Hazánkban szinte csak magyar kártyával játsszák. 3 vagy 4 játékos játszhatja, de 4 fõ esetén az osztó nem játszik.

A játék elején a felek megállapodnak az alapban. A parti végén az elért pontokat megszorozzák az alappal, és pénzre váltják.

Egy-egy játszma nyerése pontokból adódik össze. Az ütésekben az Á-ok és a X (10)-esek 10-10 pontot érnek, de az utolsó ütés a dupláját, 20-at. A kézben lévõ azonos színû F és K 20 pontot ér aduszínben 40-et.

A teljesíthetõ bemondások és díjazásuk az alábbi táblázatban olvasható.

A játék menete:

Osztás, mint a rablóultiban, az osztótól jobbra, óramutató járásával ellentétes irányban megy.

Az osztótól jobbra ülõ (a felvevõ) 10 lapot kap, és ebbõl bemondja az adu színét. Ez után a 2 talon lapot, -amit az osztó az asztalon képpel lefelé elhelyezett- felveszi, bemondja a vállalt figurát (bemondást), és két újabb talon lapot tesz az asztalra. A bemondások variálhatók, egyszerre több figurát is lehet vállalni.

A talonmáriásban rablás nincs, azt fogják játszani, amit a felvevõ bemondott.

Lejátszás:

A felvevõ egyedül játszik, a másik két játékos ellene küzd, és próbálják megakadályozni, hogy a felvevõ a bemondást teljesítse. Az indító kijátszást a felvevõ teszi meg. A játékosok az elsõ saját lapjuk kijátszásakor mondhatnak be kontrát, húszat, negyvenet. A második hívás elõtt a felvevõ még rekontrázhat. A színre-szín adás, és a felülütés kötelezõ. A kijátszott szín illetve adu hiányában minden szín dobható. A bemondások a Betli kivételével csendben is megjátszhatók, vagyis ha nincs bemondás és teljesül pl. a negyven-száz, akkor a táblázatnak megfelelõen a csendes pontszámot éri a játék.

Elszámolás (mint a Rablóultiban):

Ha a felvevő teljesítí a bemondott figurát, mind a két "védőtől" az ennek megfelelő egységszerinti pénzösszegre jogosult. Ha a védők megbuktatják a figurát, akkor az annak megfelelő összegre Ők tarthatnak igényt, természetesen fejenként. Ha töb figurát mondanak be, előfordulhat, hogy közűlük a felvevő egy-kettőt megcsinál, a többit a védők megbuktatják. Ebben az esetben összegezni kell a játszma eredményét. Az így kapott egyenleg szerint fizetnek egymásnak a felek (Felvevő - Védők).

Jó játékot!