"A helyi önkormányzat érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi
közügyekben demokratikus módon, széleskörű nyilvánosságot teremtve
kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot. 1990. LXV. tv. 2§(1) A
község, a város (...), valamint a megye választópolgárainak közösségét
megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a
választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus
intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása."
(A
Magyar Köztársaság Alkotmánya, IX. 42. §)
KUFÁROK VAGY GONDOS GAZDÁK?
A volt ifjúsági tábor az utolsó, amit Gödön még el lehet adni - ezt
nem mi állítjuk, hanem polgármes terünk jelentette ki a szeptember 26-ai
testületi ülésen. Mint kifejtette, szerinte az önkormányzatok működésének
egyetlen lehetséges módja, ha meg szabadulnak meglévő
ingatlanjaiktól.
Ezek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy a Szakács-kert is
eladósorba került, s ezen az a tény sem vál toztat, hogy a gödi
közvélemény határozottan ellene van. Sem polgármesterünket, sem a
képviselőtestületet nem na gyon látszik megingatni elhatározásában még a
környezet védelmi államtitkár, dr. Tardy János állásfoglalása sem, aki
minden segítséget megadott a terület védetté nyilvánításá hoz.
A városvezetés mind a segítséget, mind a védetté nyil vánítás
lehetőségét lesöpörve az asztalról, úgy döntött, a volt ifjúsági tábor
eladható kell, hogy legyen. Öt évvel ezelőtt a terület még a fiatalok
céljait szolgálta az akkor meglévő építményekkel: egy 181 négyzetméteres
régi, s egy 26 négyzetméteres új téglaépülettel, tizenhárom faházzal, egy
57 négyzetméteres csónakházzal, egy 192 négyzetméteres régi, romos
lakóépülettel és a vizesblok kokkal.
"A mai napra a faházak nagy része megsemmisült, illetve eltűnt" - írja
a Független Kisgazdapárt gödi szervezetének elnöke, Kenessey Zoltán a
polgármesterhez intézett nyílt levelében. "A melegítőkonyha
felszerelései sincsenek meg. A faházak berendezései, ágyneműi, bútorai
nyomtalanul eltűntek. Az önkormányzatot igenis felelősség terheli az
eltűnt vagyontárgyakért és a felelőtlen pusztításért, melynek során a
területen található tóban és patakban semmisült meg az ágyneműk és bútorok
egy része. Az építmények selejtezési jegyzőkönyv nélkül lettek elbontva,
illetve más önkormányzati területre szállítva.
Véleményünk szerint az ifjú sági tábor lepusztítása, hajléktalanokkal
való beköltöztetése az önkormányzat tudatos tevékenysége, amelynek csak
egy célja lehet: mentesíteni az ifjúsági tábort eredeti céljától, és a
polgármester bevételi forrását ezáltal szélesíteni (lásd: vízividámpark,
amerikai újgazdag öregek otthona stb.)."
Tavaly, 1999. májusában
aláírásgyűjtés indult a Szakács-kert védetté nyilvánításáért. Az íveket
kézjegyével látta el több önkormányzati képviselő mellett Szegedi Sándor
Mikszáth utcai lakos. Ma azonban mint polgármester nem kívánja a
területet védetté nyilvánítani.
Pedig dr. Tardy János környezetvédelmi államtitkár komolyan vette a
kezdeményezést - az aláírásgyőjtő íveken 400 gödi polgár neve szerepelt -,
és messzemenően támogatta azt, sőt személyesen kérte meg a Duna-Ipoly
Nemzeti Park Igazgatóját, dr. Laubál Lászlót, hogy soron kívül készítsék
el az érintett terület védetté nyilvánításához szükséges szakanyagot.
Hogy, hogy nem, önkormányzatunk vezetői körében ezt követően az a nézet
terjedt el, hogy nem lesz nekünk jó ez a védetté nyilvánítás. Merthogy az
csak kiadásokkal jár, semmi bevételt nem termel. Meg hogy a védett
területet el kell zárni a látogatók elől, vagyis a gödi polgárok csak
rosszul járnának ezzel. Hiába minden ellenérv, a különböző civil
szervezetek (városvédők, horgászegyesület) felajánlásai és tanulmányai:
polgármesterünk, jegyzőnk és társaik hajt hatatlanok.
Ezek után nem csoda, ha Tardy államtitkár rögvest jelezte a gödi
önkormányzatnak, hogy szeretne személyesen részt venni a következő
testületi ülésen, küldjenek neki meghívót. A polgármester által elküldött
meghívó valahol azonban "elakadt", az államtitkár azt nem kapta meg, így
az ülésen nem vehetett részt. Csak levelét küldhette maga helyett, mint a
versbéli jó Szilágyi Örzsébet, hogy legyen szíves a polgármester úr
felolvasni a képviselő uraknak. Felolvasta.
Felolvasta, hogy az államtitkár - többek között éppen Szegedi Sándor
kérésének eleget téve - soron kívül intézkedett a terület védetté
nyilvánításáról. S most nem érti a polgármester és a testület
hozzáállását. És végképp nem érti az olyan megjegyzéseket, hogy "hozzon
ide valaki két táska pénzt..." (Szegedi az előző ülésen állítólag
kijelentette: "Hozzon ide nekem valaki két táska pénzt, és övé a
Szakács-kert".) Polgármesterünk pedig azt nem érti, mit nem ért az
államtitkár, mi sértette meg ennyire, mert mint állítja, ő semmi rosszat
nem mondott dr. Tardyról és a környezetvédelmi tárcáról. A testületi ülés
előre lejátszott mérkőzés képét mutatja szeptemberben.
Mikesy György tudatja a képviselőtársakkal, hogy a többiekhez hasonlóan
semmiféle szakvéleményt nem láthatott, csak a polgármester és a jegyző
szájából hallotta az érveket. Megyery dr. mint szakértő kifejti, miért nem
jó a területet védetté nyilvánítani. A jogász fölényes modorában tényként
közli: ha természetvédelmi terület lenne a Szakács-kert, akkor azt már csak
hatósági procedúrával lehetne eladni.
Senki nem kérdezi: Miért, ki a csuda akarja eladni?! Az érv letaglózza
a képviselőket. Időközben egyébként Szakács-kert bizottság alakult az
ifjúsági tábor megmentéséért. A munkacsoport szeptember 26-án határozatot
hozott, miszerint "a tábor hasznosításának lehetséges módjaiként a
zöldfelületi értékek megtartásával olcsó szálláshely, többfunkciós
oktatási, sport- és szabadidőközpont tevékenységeket fogad el. A beruházás
és működtetés finanszírozására élni kíván a pályázatok adta
lehetőségekkel". (Újabb ülésüket lapzártánkkal egy időben tartották.) Nem
véletlenül mondják az angolok: "ha valamit nem akarsz megtenni, hozz létre
egy bizottságot." Annak határozatai ugyanis semmire sem kötelezik a
testületet.
B.Z.