|
"Tudod, valamikor ez év márciusában
valaki rájött, hogy a Széchenyi terv turizmusfejlesztési
programjában, azon belül is a termálfürdők
fejlesztésére irányuló pályázatban kiváló
lehetőségek rejtőznek. Hiszen Gödön van egy termálfürdő! Minden esélyünk megvan arra,
hogy a Gazdasági Minisztérium megtámogassa néhány százmillióval.
Az ötlet remek, de tényleg. Hamarosan nyilatkozatok
láttak napvilágot - csakis a polgármester úr szájából,
hiszen a gödi polgármesteri hivatalban körlevél
tiltotta meg valamennyi dolgozónak, hogy bármely
ügyben nyilatkozzék. A nyilatkozatok arról szóltak (talán Te is
olvastad őket a DéGyé-féle kiváló
honlapon), hogy PM úr véleménye szerint
fejleszteni szükséges a strandot (ezzel mindenki egyetért!), továbbá hogy ebbe ő
és az általa vezetett apparátus be kívánja vonni a lakosságot (ld.: "demokrácia",
"nyitott tervezés", "lakossági tulajdonhányad", "tulajdonosi szemlélet"...)
Ez időben éppen komoly támadások érték
PM-ünket a Samsung-ügyben. A legfőbb kritika az volt vele szemben, hogy nem vonta be a lakosságot
a döntési folyamatba, ez pedig bizonyos háttérben zajló
érdekjátszmákra enged következtetni. Szegedi úr meghökkenve szembesült
ezekkel a kritikákkal és úgy tűnik, tanult belőlük.
Válaszreakcióként kitalálta a varázsigét:
"lakossági részvényjegyzés".
A gépezet beindult, júniustól szeptember
végéig gőzerővel zajlott a tervezés. Csaknem 6 millió forintot nyert az önkormányzat
a tervek elkészítésére, ezt az EconoConsult nevű, a szakmában valóban jó
hírű cégnek fizették ki, amely cég ifjú munkatársa e pénzből elkészítette
a diplomamunkáját. Szó mi szó, a kész
tervek mutatósak, ám amint azt egy fiatal tervezőtől
várhatjuk, több benne a sallang mint a realitás... Komoly szakmai hibák
is előfordulnak benne (építészetileg pl. a tájidegen hagymakupola,
vagy a vendégek felzavarása az emeletre, miközben az irodák a földszinten terpeszkednek,
gazdaságilag az irreális számítások, a turisztikai
szakma szempontjából pedig a tapasztalattal és trenddel teljesen ellentétes irányú
tervezés).
Ám a legszembetűnőbb a tervben, hogy nem Gödre tervezték.
A helyi sajátosságokat teljes egészében figyelmen
kívül hagyja, semmiféle koncepcióba be nem illeszthető. És ez nem a tervező, hanem a megrendelő
hibája. Van rá magyarázat: a megrendelőt a megvalósíthatóság
a legkevésbé érdekelte. Az egyetlen szempont, ami fontos volt - és ez el is hangzott
a pártok és civil szervezetek képviselői számára összehívott
találkozón Szegedi úr szájából:
hogy megnyerjük a 650 millió Ft vissza nem térítendő
támogatást. Dicséretes. Ha adják, fogadjuk el. És használjuk
fel okosan. Ám PM úr nem erre, azaz az okos felhasználásra fektette a hangsúlyt.
Júniustól októberig azon igyekezett, hogyan lehetne létrehozni az Rt-t. Nem írom
le miért, aki e listát olvassa, mind tisztában van azzal, miért lett volna
jó bizonyos, a PM úr jóindulatát élvező emberek számára,
ha ők mint lakosság, részvényt vásárolhatnak
az aranytojást tojó tyúkhoz (idézet
PM úrtól).
Ám a részvényjegyzés meghiúsult.
Idő hiányában-e, vagy más ok miatt került
oda nem illő anyag a palacsintába, ez nem is lényeges.
Ami lényeges: innentől kezdve ez az egész strandfejlesztés
merő egy nyűg. Ha elkezdték, végig is kell csinálni, ám
eltűnt a lendület, a csillogás a szemekből. Világossá vált: 650 milliót
nem tudunk megpályázni, mert nincs meg az önrész (ugyanennyi összeg kellene). Részvényjegyzés
elfelejtve, legyen akkor hitelfelvétel? 500 millió értékű
fedezet kellene jelzálogként - mi legyen az? Ki meri vállalni ennek a felelősségét?
Marad egy kisebb volumenű fejlesztés, mondjuk fele ekkora
összegből. A gödiek többsége ezzel meg is elégedne:
legyenek rendes öltözők, talán egy úszómedence, kulturált körülmények...
Csakhogy ebben nincs semmi üzlet, semmi nagyszabású,
nyereséggel kecsegtető.
Hát ezért a megtorpanás. És ezért,
hogy a képviselők egyharmada el sem jött az ülésre, a többiek csöndes apátiába
zuhantak. Mi, néhány hiperaktív örök
kötekedő, eljátszottuk a szerepünket, statisztáltunk
valamihez, amit közmeghallgatásként vesznek jegyzőkönyvbe,
de ami leginkább egy színi előadásra emlékeztetett. A tragikomédiában mi voltunk
a kórus, mondtuk a magunkét, a primadonna kiöregedett és ki-kiesett a szerepéből,
a rendezőt az egész nem érdekli, mert a premier előtt jött rá, hogy
pocsék a darab, a színészek meg félgőzzel dolgoznak, mert unják a szüntelen
túlórákat, azt, hogy nem fizetik rendesen meg őket, s a közönségtől se tapsot,
hanem leginkább rothadt paradicsomot kapnak...
Hát ez volt a közmeghallgatás.
És mi lesz a stranddal? Tartok tőle, pályázati
pénz már nem fog befutni, hiszen innentől fogva senkinek se érdeke, hogy tisztességes,
elfogadható pályázatot nyújtson be. (A primadonna remegő fejjel jelentette ki:
"Vagy élményfürdő, vagy nem pályázunk!" - de kérdem én,
zárójelben, ha ezt ilyen jól el tetszett egyedül
dönteni, minek a közmeghallgatás?)
Azért reménykedem. Hiszen rejtőznek még
lehetőségek ebben a strandfejlesztés témában. Pl. az, hogy be lehetne bizonyítani,
tudunk mi szűkös korlátok között is jó dolgokat kitalálni és véghezvinni.
Lehet, hogy nem lesznek buzgárok és hagymakupolák, de lesz egy kellemes, kisvárosias
strandja Gödnek. Ebben még tán mi is tudnánk segítséget, támogatást
nyújtani, csak valóban meg kellene kérdezni
és hallgatni bennünket.
Zita"
|