|
Hölgyeim és Uraim!
Mielőtt megkezdeném előadásomat labdarúgásunk
helyzetelemzésével kapcsolatban, engedjék meg,
hogy bemutatkozzam, röviden kiemelve labdarúgásunkban
eddig végzett tevékenységemet.
A Goldball '94 FC alapító elnöke, a Magyar labdarúgó
Utánpótlás Liga ügyvezető elnöke.
A rendszerváltás után, ahogy a törvények
lehetővé tették, azonnal megalakítottam egy
önálló Sportegyesületet, amelyet az országban, az elsők
között, 256-os sorszámmal jegyzett be a bíróság.
Az
1989-es rendszerváltás követően folyamatosan
küzdöttem a magyarországi sportpályák
értékesítése ellen.
1997-ben országos aláírásgyűjtő akcióba,
és éhségsztrájkba kezdtem, mert a folyamat
megállíthatatlannak tűnt. Közel 30.000. aláírás összegyűjtése,
valamint a jelenlegi Miniszterelnök úr, és Sportminiszter
úr politikai támogatásának ígéretében
bízva, az éhségsztrájkot 10 nap után
felfüggesztettem.
1998-ban megszerveztem a Magyar Labdarúgó Utánpótlás
Ligát, amelynek jelenleg 40 egyesület a tagja.
1996-2000 között tagja voltam a Magyar Labdarúgó
Szövetség Utánpótlás Bizottságának.
1998- óta a Magyar Labdarúgó Szövetség
Közgyűlésének budapesti küldötte vagyok.
1998-ban elindítottam a Magyar Labdarúgó
Szövetség első hivatalos Internetes honlapját.
1998-ban egy barátommal közösen az MLSZ akkori
elnökét felkeresve ajánlatot tettünk egy
új csak sporttal foglalkozó televíziós
csatorna beindításával kapcsolatosan.
A sportcsatorna 1998 novemberében megkezdte adását
Hungary Sport néven.
Jelenleg több sporttelep megmentésén (László
kórház, Malév), dolgozom, a Testnevelési
Egyetem Sport-menedzserszakának hallgatója vagyok.
A sportban betöltött funkcióimat társadalmi
munkában látom el.
Előadásomat két részre osztottam.
Az első részben szólni kívánok a magyarországi
sportpályák jogi helyzetéről, a sportpályák
értékesítési folyamatáról.
A második részben ismertetem, hogy miért
nem volt érdemes az országban labdarúgót
nevelni, bemutatom, hogy milyen gazdasági rendszerben dolgozik
az utánpótlás. Milyen finanszírozási
lehetőségei vannak. Milyen hatással van a szegény
országok labdarúgására a Buenos Airesi
FIFA konferencián meghatározott szabályoknak.
Milyen lehetőségei maradtak az utánpótlásképzésnek.
Milyenek céljaik, motivációik, milyen eredményeket
hozhat a jelenlegi kormányzat nagy fokú támogatása,
pálya építési programja.
A magyarországi sportpályák jelenlegi jogi
szabályozása, helyzete, és a jogi szabályozás
hibáinak következményei.
Történeti áttekintéssel kezdeném
a sportpályák helyzetének értékelését.
Nézzük, hogyan és milyen okból alakultak
ki, épültek meg sportpályáink az országban.
Az okok bármennyire is furcsák történelmi
tényekre vezethetőek vissza.
Az elveszített első világháború után,
szétszakított országunkat igen kemény
szankciókkal büntették a győztes hatalmak. Többek
közt 30.000. főben határozták meg hadseregünk
létszámát. Egy ilyen létszámú hadsereg képtelen
még a jelenlegi határok közötti ország
védelmére. Karafiáth Jenő javaslatára már 1920. szeptember
30-án elfogadtak egy törvénytervezetet, amelyet
1921 decemberében 53-dik törvénycikkelyként,
mint az első sporttörvény, elfogadott a magyar országgyűlés.
Ez a törvény burkolt módon katonai előiskolát
jelentet. Ebben a törvényben határoztak arról
is, hogy idézem:
"A községek és városok a testnevelést
támogatni kötelesek, s hogy minden legalább 1000
főt munkaerőt alkalmazó ipari, mezőgazdasági vagy
hatósági üzem köteles munkásai és
egyéb alkalmazottai testnevelési szükségleteinek
kielégítéséről (sporttér, fürdőhely,
gyakorlóterem, stb.) megfelelően gondoskodni."
Az előbb idézet első sporttörvény hatály
alatt épültek fel legjelentősebb sportlétesítményeink.
Pl.: Ganz MÁVAG, Csepel stadion, hajógyár
pályája, de sorolhatnám szinte az összes
kis városi, falusi sportlétesítményeket.
Sportlétesítmények alatt nem csak labdarúgópályákat
értek, de lőtereket, csónakházakat, uszodákat,
sportcsarnokokat is, folytathatnám a sort.
1989-ben a rendszerváltással egy időben veszélybe
kerültek sportpályáink is. Igaz ez a veszély, és a sporttelepek értékesítése
és más irányú felhasználása
az MSZP SZDSZ kormány idején erősödött fel.
Kérdés, hogy miért?
Miképpen lehetséges az, hogy a sportpályákat,
amelyek elsősorban, a gyermekek, az ifjúság egészséges
életmódra nevelésének, a felnőttek egészség
megtartásának eszköze értékesítenek
és plazzákat, benzinkutakat építenek
azokon?
Miképpen lehetséges ez egy nevében szocialista,
baloldali értékeket, (tehát az emberi élet
lehetőségek javítását célul tűző)
kormány idején?
Miképpen lehetséges, hogy a sportpályákat
áron alul, nevetséges összegekért a multinacionális
tőke kezére játsszák?
Hol vannak ilyenkor a társadalom egészségére
vonatkozó politikai nyilatkozatok?
Hol vannak ilyenkor a szocialisták, és hol van
az SZDSZ?
Hölgyeim és Uraim!: A helyükön! A kormányban!
Mondhatnám Nagy Imre szavaival élve, hogy "a Kormány
a helyén van és csapataink harcban állnak!"
Mindez igaz is volt! A kormány a helyén volt és
csapataik harcban álltak. Igaz a front nem ott húzódott, ahol annak húzódnia
kellett volna! A front a becsületes sportvezetők, a sportolók, a
gyermekek, és a fiatalok, a sportolni vágyó
felnőttek között, és a Kormány között
állt!
E harc vezetését, igaz kéretlenül és
mondhatni tudattalanul, de erkölcsi érzelmeim hatására,
a jobbítás szándéka, a sport és
gyermekek szeretete, a jövő Magyar sport diadalainak reményében,
a büszke múltbeli sporteredményeink miatt vállaltam
magamra. Boldog vagyok, hogy kijelenthetem nem voltam egyedül!
Küzdelmem során, hosszú kutatómunka
eredményeként jutott tudomásomra az a tény,
hogy már 1946-ban anulálták az 1921-es sporttörvényt
és helyette a sportpályák védelmében
nem hoztak újat. Igaz született egy földhivatali rendelkezés,
az Országos Földbirtokrendező Tanács Országos
Földhivatalának 209.277/1946.I.2. o. sz. szerint idézem:
"a sport közegészségügy és köznevelési
célokat szolgál, ennek megfelelően a sportpályák
területe is közérdekű telek fogalma alá
esik. Csak akkor lehet igénybe venni, ha különleges
házhely szükségletet másként megoldani
nem lehet. Ebben az esetben is megfelelő csereterületet kell
adni és a sportpályát új területen,
a szanálást megelőzően fel kell építeni."
Hölgyeim és Uraim!
Az előző idézet 1946-ból származik. 1946-ból,
amikor ezer sebből vérzik az ország. Nagy szükség
lenne, házak építésére alkalmas
telkekre! Ez az ország még akkor is, a háború
után is törekszik arra, hogy megvédje sportpályáit!
Hangsúlyozom a háború után csak abban
az esetben lehetet sportlétesítmény megszüntetni,
ha előtte azonos méretben egy újat építettek.
1989 után ez már nem sikerült!
Igaz, az MDF kormány idején majd minden iskola mellé
sikerült tornatermet építeni, de a tornaterem
építési program bár fedezete rendelkezésre
állt az MSZP-SZDSZ kormány idején azonnal leállításra
került. Megkezdődött viszont egy másik folyamat, amely katasztrófával
sújtotta a sportot az ország egész területén!
Értékesítették, és más
célra használják Budapest sportpályáinak
40%-át! Az ország sportcélú ingatlanjainak 25%-át!
Rendszerváltás idején a külföldi
tőke beáramlásának a nagy területű ingatlanok
piacán, egyik frekventált célterület,
a sportpályák területe volt. Talán elfogadható lett volna a sportvezetők részéről
ez abban az esetben, ha helyette azonos területű újat
építettek volna, vagy abban az esetben, ha az értékesítés
során a bevételek 100%-át sporttelepek építésére
fordítják. Nos sem ez, sem az nem történt!
Történt viszont áron aluli értékesítés!
Hogy milyen mértékben? Több 10 milliárdos az a kár, amely a magyar
sportot, a magyar társadalmat ért!
Kik voltak haszonélvezői az értékesítésnek?
Az első időkben, az első esetekben általában a
párttitkár, a szakszervezeti titkárok, hiszen
az ő fennhatóságuk alatt álltak a sporttelepek.
A későbbiekben általában a felszámolók!
Nézzünk meg konkrét példákat!
Volt Ganz MÁVAG sporttelep: A sporttelep területe közel 2 hektár. Elhelyezkedése
Budapest Kőbányai út 40, az egyik oldala pedig a Népliget
forgalomtól elzárt területe felé esik.
Kiválóan megközelíthető a Hungária
körútról. A sporttelepen egy működő képes
étterem, egy 50 X 25 méteres kiváló
állapotú birkózó csarnok egy több,
mint 20 öltözőt magában foglaló 800 fő befogadására
alkalmas lelátó, teniszpályák, egy 300
m2 faház található. Ezen kívül feltártak egy a Széchenyi
fürdő vizével megegyező termál kutat a területen.
Normális gondolat mellet az ember azt hinné, hogy
ez a terület, és felépítményeinek
értéke meghaladja az 1 milliárd forintot.
Hölgyeim és Uraim!
Ez a sportcélú ingatlan 10 millió forintért
került magán kézbe! Tulajdonba kerülése
után azonnal lebontott minden sportcélú épületet,
a birkózócsarnok kivételével az új
tulajdonos! Jelenleg a labdarúgópálya közepén
áll az épületekből származó törmelék
halom, amely számomra a magyarországi sportpályák
sírhalma.
De beszélhetnék itt az Evig pályáról,
amely 3 hektáros területe 16 millióért
kelt el, és sorolhatnám a szomorú példákat.
A jelenlegi tulajdonos Fraenubauer László 260. millióért
árulja. Mikor az Evig sportegyesület vételi ajánlatot
tett a felszámolónak nem volt eladó a sporttelep,
aztán ki tudja hogyan napok alatt új tulajdonosa lett.
Ennyit a kesergésről.
Éhségsztrájkba kezdtem a pályák
megmentése, a törvényi szabályzás
módosítása érdekében, amelynek
eredménye az lett, hogy közel 30.000. aláírás
összegyűjtése, valamint a jelenlegi Miniszterelnök
úr, és Sportminiszter úr politikai támogatásának
ígéretében bízva, az éhségsztrájkot
10 nap után felfüggesztettem. Bízva abban, hogy a 2001. január 01-én életbe
lépő sporttörvény megoldást hoz ebben
a témában is. A sporttörvény nagyon előre mutató rendelkezése
mellet ebben a pontban sajnos csak a következőket mondja ki:
"XVII. FEJEZET
A helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatai
A települési önkormányzat feladatai
59.§
c) a tulajdonában álló sportlétesítmények
fenntartása, működtetése;"
Ez nagyon kevés!
A folyamat megállíthatatlan! Megfelelő törvényi szabályozás hiányában,
a törvényalkotói akarat hiánya miatt!
A 2001-ben életbe lépett sporttörvény
sem nyújt megfelelő védelmet a sportpályák
értékesítése, és más irányú
felhasználása ellen. Sőt, már kialakult egy fajta technika, amely segítségével,
azt pontról pontra végrehajtva bárki megszerezhet
sportpályákat.
1. Keress magadnak egy meglehetősen
nagy méretű, frekventált helyen fekvő sportcélú
ingatlant.
2. Találd meg a megfelelő
beosztásban levő embert, aki hajlandó segíteni
abban, hogy a sporttelepen a sportolói tevékenységet
beszüntessék, vagy betiltsák.
3. Engedd romlásnak,
pusztulásnak a sportlétesítményt.
4. Vásárold
meg nyomott árakon, hiszen kinek kell, egy lepusztult, üres
sporttelep?
4./b az önkormányzat úgy
is a helyi, sport iránti igény csökkenésére
fog hivatkozni!
5. Rombold le a még
meglevő kiszolgáló létesítményeket.
6. Változtasd meg az
építési besorolási övezetet, és
már épülhet is a benzinkút, üzletközpont,
lakópark.
7. Tedd zsebre a több
százmilliót, és kezd elölről...
Amit eddig írtam még nem is a legrosszabb!
Gondoltam: magad uram, ha szolgád nincsen, ha nem megy
másként, akkor próbáljunk meg újat
építeni.
2001-ben megkeresett egy külföldi cég és
megkért arra, hogy segítsek Budapesten és vidéki
nagyobb városokban olyan területet keresni, amelyen
elfér 3 darab műfüves labdarúgópálya,
valamint egy multifunkciós sportcsarnok. Megkerestem a főváros majd minden kerületének
önkormányzatát és ekkor ért a legnagyobb
megdöbbenés! Két kivétellel minden önkormányzat
elutasítóan válaszolt! A két kivétel Kőbánya és a Rákospalota
kerületi önkormányzat, ahol az egyik egy szemétbányát
kínált, míg a másik a szemétégető
mű melletti környezet szennyezet területét. A szomorúbb választ a XIV kerületi SZDSZ által
vezetett önkormányzattól kaptam, ahol közölték
velem, hogy további önkormányzati tulajdonú
sporttelepeket számolnak fel. Mivel hasonlóan jártam a vidéki városokban
a befektetők Romániába távoztak... A kör bezárult!
Felejtsük el? Nem mi sportvezetők vagyunk hibásak abban, hogy nincsen
hol sportolni! A jelenlegi kormányon a kórházakat, és
az egészségügy helyzetét kérik
számon! Ahelyett, hogy sok sok egészséges ember
élnek közöttünk aki sportolna.
Értékesített sportpályák,
2001. 09. 10.
Budapesten
Sportpályák: Jelenlegi funkciója Értékesítési
ára
BHG 6-os útépítés Ismeretlen
BKV Előre (Pesterzsébet) Építési
telkek 50.000.000,-
Duna TSZ Lakóházak Ismeretlen
Dugattyúgyűrű Lovarda Ismeretlen
EVIG Építési telkek 16.000.000,-
ÉPGÉP Ismeretlen Ismeretlen
FÉG Ismeretlen 80.000.000,
Felvonó Ismeretlen Ismeretlen
Finisher Kutya
iskola Ismeretlen
Fővárosi Tűzoltó Gyakorló
pálya Saját használat
Fás Teniszpályák Ismeretlen
Fabulon Ismeretlen
Flottila Ismeretlen Ismeretlen
Fővárosi Sütőipar Üzlet
központ Ismeretlen
Ganz Mávag Piac 10.000.000,-
Goldberger Részben
görkorcsolyapálya Ismeretlen
Hajógyár Több
funkció, építési telek Ismeretlen
Hajógyár szigeti Üres
Hárosi Falemez 6-os útépítés Kisajátítás
Hiteka 6-os útépítés Kisajátítás
Honvéd ETI Ismeretlen
IKV Kórház bővités Kisajátítás
Kinizsi Húsos Üzlet központ 55.000.000.-
Kőbányai Porcelán Parkoló Parkoló
László Kórház Üres
Medicor Teniszpályák Ismeretlen
MOM Építési
telek Ismeretlen
Nagytétényi Gumigyár 6-os
útépítés Kisajátítás
Nagytétényi Kinizsi 6-os
útépítés Kisajátítás
Péteri Major Üres Ismeretlen
Szellőző Művek 6-os útépítés Kisajátítás
Taurusz Üzlet központ, benzinkút 100.000.000.-
Újlaki FC Építési
telek Ismeretlen
Zuglói SE Üzlet
központ, több funkció Ismeretlen
Az ország területén további 40 sportlétesítményt
szüntettek meg 1989-óta. Amennyiben értékesített sportpályák
helyett azonos számban, és méretben újakat
akarnánk építeni, az építés
költségei meghaladnák a 40 milliárd forintot.
Jelenleg a XIV kerületi önkormányzat, amely
SZDSZ vezetésű két sportpályát kíván
megszüntetni a kerületben. Mindkettő a szabadidős sportolók,
és a gyerekek, fiatalok által használt létesítmények.
Helyükre bevásárló központ épülne.
Mindeközben Magyar Bálint az SZDSZ egyik vezető politikusa
nem szégyellt olyan feliratot elhelyezni egy labdarúgó
kapun, hogy a kormány elfocizza pénzünket? Tette mindezt a főváros egyik leglepusztultabb sportpályáján
az Orczy kertben! Az Orczy kertben, ahol a Bárka színház működik.
Igaz azt már igen kevesen tudják, hogy a színháznak
helyet adó épület régen a sportcéljait
szolgálta, hiszen a Ludovika vívóterme volt.
A színház kialakítását, és
a sporttevékenység megszüntetését
a kerületi SZDSZ szorgalmazta a legjobban. Igaz ebben a kerületben is a Szabaddemokraták vannak
többségben. Ahogy a Fővárosi önkormányzatban is.
A Fővárosnak, a két millió lakosú
metropolisznak egy azaz egyetlen egy saját tulajdonú
sporttelepe van! Az is felszámolás alatt. Átalakítják, ha megnyerik a választásokat,
napközistáborrá!
Magyar Bálint szerint a kormány elfocizza az adófizetők
pénzét! Kedves Magyar Bálint, talán utána kellene
nézni, hogy a magyar sport, létesítményeinek
kiárulása során mekkora bevételhez jutatta
a költségvetést? Ki volt akkor hatalmon? Ki és miért engedélyezte az értékes
ingatlanok kiárulását? Ma a miniszter elnökre, és a FIDESZ-re fogják,
hogy hazaárulóztak. Nem hallottam, nem láttam, még igaz is lehet.
Ma Kovács úr az MSZP elnöke a Nap TV-ben kifejtette,
hogy büntető jogilag mit jelent a hazaárulás.
Büntetőjogilag biztosan igaza is van! Számomra, sportvezető számára legalább
ekkora hazaárulás az, hogy gyermekeinket, fiataljainkat,
a sportolni vágyó felnőtteket megfosztjuk a sportolás
alapvető jogától, amely hangsúlyozom alkotmányos
jog!
Egy TV 2-ön elhangzott beszélgetésben Világosi
Gábor volt SZDSZ-es államtitkár kijelentette,
hogy hatalomra kerülésük esetén felül
fogják vizsgálni, hogy érdemes e stadion építeni
az ország bármely városában, és
, hogy érdemes e a labdarúgás utánpótlását
államilag finanszírozni.
Tisztelt MSZP-SZDSZ politikusok önök ugye nem könnyezik
meg a dobogó első fokán álló sportolóinkat!?
Önöknek ehhez nincsen joguk! Elvették gyermekeink
sport jövőjét! Elvették a jövő sportsikereinek,
a Magyar sportsikerek lehetőségét! Én visszavágok!
Javaslom felül vizsgálni, amennyiben az április
választásokon, a jobb oldal erői győzedelmeskednek,
hogy hatályban van e még az említett földhivatali
rendelet, és ha igen a rendeletnek megfelelően eljárni,
szankcionálni. Büntessék meg, és vonják felelőségre,
akik az ország sportlétesítményeit galád
módon áron alul értékesítették.
Javaslom a jelenlegi sporttörvény felülvizsgálatát,
és megváltóztatását, oly módon,
hogy a későbbiekben védve legyenek sportlétesítményeink
a gazdasági kalandoroktól!
Most pedig áttérnék előadásom második
részére.
Bocsák Miklós könyvében, a "Miért
haldoklik a magyar futball"-ban bővebben kifejtem, hogy hogyan működik
az utánpótlásképzés az országban?
A válasz igen egyszerű! Megpróbál mindenki minél alacsonyabb termelési
költséggel dolgozni, vagy távol tartja magát
az utánpótlás-neveléstől. A többség megpróbál olcsón vásárolni,
és nem nevelni.
2001. június 1-ig az érdekes csak az volt, hogy
egy szabályzatban kötelezték!!! sicc a klubokat
arra, hogy „megtermel értékeiket” a „termelési
költségek alatt” értékesítsék.
Ilyen a gazdasági élet területén egyetlen
diktatúrában sem volt... Még leegyszerűsítve a dolgot, a magyar utánpótlás
neveléssel foglalkozó egyesületek, (legyenek
azok önállóak, vagy alacsonyabb osztályban
versenyző amatőr klubok utánpótlás csapatai)
finanszírozták a profi klubok működését!!!
A visszásságok közé tartozik az is,
hogy sok esetben a vásárló egyesületek
megpróbálják anyagilag érdekelté
tenni a játékosok szüleit az átigazolások
esetén. Az átigazolásra szánt összeget
nem a nevelő egyesületnek számlán megfizetve,
hanem a játékos szülőjének a zsebébe
dugják! Igaz az ekkor kifizetésre kerülő összeg jóval
alacsonyabb, mint amennyit a nevelő egyesület ténylegesen
a játékos nevelésére fordított.
Így előfordult többször az az eset, hogy míg
a szülő, a játékos, és az átigazoló
egyesület is jól járt, addig a játékos
nevelő egyesület tönkre ment! Legutóbb Békéscsaba vesztett az utánpótlás-nevelésen
közel 10 millió forintot.
Többen kérdezték tőlem, hogyan lehetséges
az, hogy Európában Albánián kívül
csak Magyarországon nincsen még valamelyik világhírű
klubnak utánpótlás-nevelő bázisa? Mindaddig nem találni befektetőt a labdarúgás
utánpótlásába, amíg ilyenek a
megtérülési mutatók! Mit is mondhat egy labdarúgás utánpótlásban
dolgozó vezető egy esetleges befektetőnek? A rendszer olyan, hogyha befekteted a pénzed biztosan,
elbukod! Ki akar biztos veszteséget magának? Hogy miért működött a rendszer így 2001.
január elsejéig? A válasz egyszerű! Nem volt törvényi háttere
a megtérülésnek! 2001. január 1-ig nem volt érdemes tőkét
fektetni az utánpótlásba, egyetlen sportágban
sem! Az életbe lépett sporttörvény szerződéskötésre
kötelezi a gazdasági társaságokat a játékosokkal.
Az új sporttörvény végre biztosítja
a törvényi hátteret arra, hogy megtérüljön
az utánpótlás-nevelésbe befektetett
munka, és tőke. A tőke, amelynek bizalma az előző évek veszteséges
termelésének hatására erősen megkopott.
Kérdés, hogy a Buenos airesi FIFA kongresszuson
meghatározottak milyen hatással lesznek a világ
labdarúgására? A kongresszuson nem vették figyelembe a szegény,
vagy fejlődő országok érdekeit, a labdarúgás
utánpótlás-nevelés területén.
Magyarország szerencsére nem elég szegény
ahhoz, hogy csak a labdarúgói életpálya,
mint cél lebegjen a gyermekek szeme előtt. Viszont nem olyan
gazdag, hogy minden sportolási lehetőséget államilag,
vagy önkormányzati finanszírozásban ingyenesen
vállalni tudjon. A konferencián ugyan is döntés született
arról, hogy 12 éves kor alatt nem ajánlott
a játékos nevelési díj megfizetésére
kötelezni átigazolás esetén az átvevő
egyesületet. 18 éves korig nevelt játékos esetén
nehezen kivitelezhető a nevelési költség megtérítése.
18 éves kor alatt az utánpótláskorú
játékos nem válthat országot, nem sportolhat
más európai országban, csak abban az esetben,
ha szülei is vele vannak.
Legvégül a Bosmann törvény miatt a lejárt
szerződésű labdarúgó játékjogának
átadásakor továbbra sem kérhető átigazolási
díj. Szakmailag viszont indokolt 5-6 éves korban a játékosok
nevelésének, a technikai elemek elsajátításának
megkezdése. Kérdés csak az, hogy akkor, hogyan tehető gazdaságossá
a játékos nevelés? Gazdag nyugat-európai országokban igen egyszerűen,
hiszen a költségek nagy részét 75-80%-ot
az állam és az önkormányzat állja.
A fenn maradó költségek pedig a szülőket
terhelik, vagy szponzorációból, a felnőtt csapat
költségvetéséből pótolják.
Egy adat 1998-ban a belga Anderlecth utánpótlásának
költségvetése 360 millió forint volt,
úgy, hogy a pályákat az önkormányzat
térítésmentesen bocsájtotta a klub rendelkezésére.
Szegény országok estén a sportolók
hatalmas tömegéből könnyebben kerülnek ki
a tehetségek. Lásd Nigéria példáját!
Közel 10 éve egy ismerősöm az állította,
hogy avilág élvonalába fognak tőrni. Nos mára
Nigéria az afrikai kontinens első olimpiai bajnoka labdarúgásban
és a nyugat-európai klubok többségében
található játékosuk.
Egy a baj!
Magyarországon sem a sportolók tömegével,
sem olyan mértékű állami, önkormányzati
dotációval nem lehet számolni, mint más
országok esetében. Mi a megoldás? Megoldás a tehetséges Magyar Nép!
Az a nép, amelynek már génjeiben is benne
van a sport és a labdarúgás szeretete!
Az a nép, amely soha nem felejti el labdarúgásának
hőseit! Mert nem biztos, hogy fel tudja sorolni, a hős aradi vértanúk
neveit, de fel tudja sorolni az aranycsapat összeállítását!
Az a nép, amelynek fiai háromszoros olimpiai bajnokok
labdarúgásban!
Az a nép amelynek sportolói az olimpiai rangsor
alapján, világ 10 legjobb sport nemzete között
nyilvántartott!
Az a nép, amelynek, ha megadják a jogot, olimpiát
fog rendezni 2012-ben Magyarországon.
Bocsák Miklós könyvében részletesen
leírom, hogy milyen költségei vannak az utánpótlás-nevelésnek.
Az ott leírt tényekből idéznék, amely
bemutatja, hogy a pletykák ellenére milyen mértékű
támogatást adott a labdarúgás utánpótlásának
az MSZP-SZDSZ kormány az OTSH-án keresztül. Idézek a könyvből:
"1996-ban kerültem közelebbi kapcsolatba az MLSZ utánpótlás
bizottságával, ahol egy albizottságba kerültem
tagnak. Az első ülésen hanyatt estem a számadatoktól.
Az akkori OTSH, egyébként labdarúgás
iránt elkötelezett osztályvezetője nagy örömmel
újságolta, hogy sikerült megduplázni az
előző évi támogatás összegét. Na, gondoltam, talán több jut majd az egyesületeknek.
Korai volt az örömöm! Mikor megtudtam, hogy az összes
magyarországi iskolás gyermek sportolási lehetőségeinek
biztosítására 70 millió forintot szán
az OTSH... Na a kevés is valami gondoltam én! Mivel az ország
sportolóinak 67%-a volt akkor labdarúgó ,rövid
számolás után megállapítottam,
hogy akkor most megközelítőleg 42 millióval támogatják
a labdarúgást. Tévedtem! 7 millióval...
Ez az akkori létszám adatok mellett azt jelentette,
hogy minden iskoláskorú labdarúgót (35.000.
gyermek) az OTSH havonta egy kifli árával támogat!"
Jelentős változást hozott a FIDESZ kormány!
2001-ben 500 millió forintot költött az utánpótlás
finanszírozására. A tervek szerint szeptemberben kezdődik a Bozsik II program,
amelyben közel 100 műfüves, világítással
ellátott sportpálya, új öltöző épület
áll majd a sportolók rendelkezésére.
Amennyiben megvalósulhat a program a gyerekek és
a fiatal sportolók csak este 20 óráig fogják
használni a létesítményeket, amelyek
ezután a sportolni vágyó felnőttek szabadidős
sporttevékenységének rendelkezésre állnak.
A pályák multifunkciósak lesznek. Ez azt
jelenti, hogy alkalmasak más sportág, pl. kézilabda,
tenisz stb. edzések, mérkőzések megrendezésére.
Jelenleg az egyesületek költségvetésében
a legnagyobb kiadással járó tétel a
sportlétesítmények bérleti díja,
üzemeltetési költségei. Amennyiben ezt az összeget az állam átvállalja,
már pedig átvállalja, hiszen egy műfüves
pálya garanciális ideje 15 év, üzemeltetésének,
karbantartásának költségei elhanyagolhatóak,
akkor a sportolók nevelési költségei lényegesen
csökkennek. A felszabaduló forrásokat pedig újabb játékosok
nevelésére, sportolásának feltételeinek
megteremtésére lehet fordítani.
A jelenlegi kormány végre megoldotta azt a labdarúgás
vezetőitől származó kérést, amelyben
azt kértük, hogy a TOTO játékadójának
bevételeit fordítsa vissza a kormány a labdarúgás
utánpótlás-nevelésének finanszírozására.
2001-től kb. éves szinten 360 millió forinttal
jut több a sportolók nevelésére, ebből
a forrásból. Kérdés, hogy milyen következményekkel
járhat e nagy fokú állami támogatás,
érdemes e a labdarúgásba ilyen komoly mértékű
támogatással államilag beavatkozni?
Labdarúgás utánpótlásában
dolgozó sportvezetőként azt mondom feltétlenül.
Mást nem is mondhatnék. Sportvezetőként is örülök, hogy a sport
az egészséges életmódra való
nevelésre ilyen összeget áldoz a kormány!
Egyszerű szülőként is örülök, hogy
gyermekeink jobb körülmények között sportolhatnak.
Hogy egyáltalán sportolhatnak! Egyszerű állampolgárként
is örülök, hogy fiataljaink a kábítószer
helyett a közösséget, a sportolók közösségét
választhatják. Hogy stílszerű legyek a labda most a mi térfelünkön
van! A mi felelőségünk, a sportvezetők felelősége,
hogy újra régi fényében ragyogjon labdarúgásunk
csillaga! Tegnapelőtt írták alá a szerződést
az ISM és az MLSZ vezető képviselői, azon szándékukat
kifejezve, hogy 2002-ben 1 milliárd forinttal támogatják
a labdarúgás utánpótlásnevelést.
Március 4-én újra temetünk! Temetünk,
de nem felejtünk! Temetünk, és erőt merítünk!
A mi felelőségünk, hogy március 4-én
az Óbudai temetőben az Öreg sírjánál,
az aranycsapat középcsatárának sírhantjánál,
Vitéz Hidegkúti Nándor temetésén
megígérhessük.
Nándi bácsi!
Ígérem, lesz egy csapat, mert kell egy csapat. A megszállók, akik negyven évig itt éltek
jelmondatát én átírtam: A Magyar Foci élt, él, és élni fog!
Hölgyeim és Uraim!
Önök áprilisban választanak! Válasszák
a sport és gyermekeink jövőjét! Előadásom alapján nem kétséges a
választás. Kérem, döntésüknél ne feledjék
szavaimat és segítsék megvalósítani
több 100.000 gyermek álmát! Köszönöm,
hogy meghallgattak!
|