BESZÁMOLÓ


Tárgya: a Samsung gyár környezetvédelmi helyzetét bemutató tájékoztató látogatásról.
A tájékoztató helyszíne: SAMSUNG SDI MAGYARORSZÁG Rt., Göd-Újtelep
A tájékoztató időpontja: 2002. április 08.

Részt vettek:

A Samsung részéről:
Dr . Erdész Károly műszaki tanácsadó,
Nováki Attila környezetvédelmi megbízott,
Dr. Szirmai Tamás vállalati jogtanácsos

Az önkormányzat részéről:
Szegedi Sándor polgármester,
Hantos László önkormányzati képviselő,
Lenkei György önkormányzati képviselő,
Markó József önkormányzati képviselő


MEGÁLLAPÍTÁSOK

A helyszínre utazás után a polgármester úr a gyár előtt beszédet tartott, amelyben kijelentette, hogy "a bűz őt zavarja a legjobban. Teljesen fölösleges tehát a gyerekes plakátolás és egyéb szamárkodás. Ne egymás ellen küzdjünk a bűz ügyében, hanem egymást segítve találjuk meg a szag forrását, ami bizonyítottan nem a Samsung." Nem érti viszont, hogy a környezetvédelmi hivatal és a többi hatóság, akik költik az adófizetők pénzét, miért nem találják meg a bűz valódi okát. Nonszensz, hogy a Felügyelőség több hete képtelen lépéseket tenni, nem külömben az ÁNTSZ, a katasztrófavédelem stb. Már ő sem tudja, kihez tudna fordulni. Szerinte az egész engedélyezési folyamat ezeknek a hatóságoknak a kezében van. Itt már kénytelenek voltunk közbekiabálni - mivel a polgármester úr másképp nem engedett egyikünket sem szóhoz jutni -, hogy az engedélyező hatóság az önkormányzati hivatal, illetve a jegyző. Az említettek csak olyan szakhatóságok, amelyek csak részt vesznek az engedélyezési eljárásban.

A polgármester úr tájékoztatóját egy másik tájékoztató követte, melyen a gyár mérnöke, Dr. Erdész Károly műszaki tanácsadó magyarázta, hogy a folyamatok zártak, és a környékbeli termelők állandó gyanúsítgatása helyett, inkább a Felügyelőséget kellene arra rávennünk, hogy találja meg a szag forrását, "ahelyett, hogy őket zaklatja, akadályozza mindenfajta vizsgálattal". Erdész úr szerint jelenleg "tesztüzem" folyik.

Az enyhe szagot időnként lehetett érezni a Samsung parkolójában tartott tájékoztató alatt is. (A szél délről fújt, nagyjából egyenesen a Steinhor szennyvíztelepe felől.)

Kértük, hogy egy nyugodt helyen, nyugodt körülmények között feltehessük mi is a kérdéseinket. Erre ígéretet is kaptuk. Biztos, ami biztos, azért többen a kidolgozott, címekkel és nevekkel ellátott kérdéseinket átadtuk Dr. Erdész Károly műszaki tanácsadónak. Később kiderült, az óvatosság nem volt alaptalan, mert ezután már nem kaptunk alkalmat a látottak kapcsán felmerült kérdéseink feltevésére.

Hosszas várakoztatás és herce-hurca után sikerült bejutnunk a gyárudvarra. Mindenütt kapkodó előkészületek nyomai. Még az esővíz lefolyóban is meszes vagy klórmeszes maradványok. Átlagos "rendezettségű" nyugalmas gyári udvar látszólag forgalom és anyagszállítás nélkül. A tűzveszélyes gázok - oxigén, nitrogén és hidrogén - fehérre mázolt tartályokban álldogálnak drótkerítéssel bekerítve. Minden úgy néz ki (lépcsők stb.), mintha a gyár legalább már 10 éves lenne.

A vezérlőteremben felügyeleti számítógépek, egy csomó szekrény ugyanolyan panelokkal, mellette egy külön teremben a dehidratáló berendezés, amiben a termelési folyamat zártnak nyilvánítása ellenére nagyon is fedetlenül bugyborékoltak a mindenféle színű és szagú, valamint különböző tisztítottsági fokú folyadékok. A szennyvíztelep egyáltalán nem néz ki HIGH-TECH színvonalúnak. A medencék egyszerű betonteknők, semmi extra, sok csővel, alatta gépház. A tartályoknál szúrós szag ütötte meg az orrunkat. A rózsaszínes, bordós folyadék tetején fehér hab úszott. Ezt a folyadékot dolgozzák itt fel. Az iszap (egy nagy csúnya épületben levő) különböző dehidratáló berendezésekbe kerül, ahol a szárazanyag tartalmat nagyrészt kivonják. Ennek eredménye egy csomó kristályos anyag, és a teljes folyamat végén pedig:
1. Kivont hasznos anyag, amit újra feldolgoznak.
2. Kivont haszontalan anyag, amit elszállítanak Lőrincibe, egy veszélyeshulladék-feldolgozóba.
3. Amolyan pocsolyavíz-szerű szennyezett víz, ami csőben megy Vácra a vízműbe.

A vállalat mérnöke annyit árult el, hogy "a bordó színű víz tartalmaz veszélyes anyagokat, elenyésző mennyiségben". De azt mondta, az titok, hogy mit oldanak ki vele. A koreai fiatalemberek viszont - miután elmeséltük nekik, hogy mindenki ugyanúgy gyárt monitort a világon - elmondták, hogy nátrium hidroxid, higított kénsav, cink, mangán, kadmium, kromátok, flouridok, foszfor, ólom és réz van az oldatban, különböző vegyületek formájában, de azok mennyisége igen csekély, valamint hogy ezeket kivonják a vízből a fentiek alapján.

Megnéztük tehát a szennyvízkezelőt, majd egy szennyvíziszap dehidrálót (mángorlót). Itt jól lehetett látni azt a vöröses anyagot, amelyet állítólag Lőrincibe szállítanak. "Csak egyelőre, és azért viszik oda, mert amíg a vizsgálat nem igazolja az ártalmatlanságot, addig veszélyes hulladéknak kell tekinteni", mondta Nováki Attila környezetvédelmi megbízott.  Nem tudtuk meg, mi lesz ennek az iszapnak a sorsa később az engedélyezés után. Állítólag a kiviteli tervben szerepel egy gyár kerítésén kívül elhelyezett lerakó. Ezt azonban nem mutatták meg.

A gyár májusban el akarja indítani a próbaüzemet. Június végére egy magas rangú Samsung delegációt várnak. Dr. Szirmai úr konkrétan június 20-át említette a tulajdonosi küldöttség érkezésére és döntéshozatalára további két üzemcsarnok megépítéséről a jelenlegi mellé, amelyekkel már 4 terméket fognak gyártani Gödön: képcső készregyártás lesz, plazmatévé, házimozi és mobiltelefon akkumulátor fog itt előre láthatólag készülni. Ezután - de még ez évben - várható döntés a további beruházásokról.

Az emeleti helységben elhelyezett szennyvíziszap dehidrálót és vezérlőtermet elhagyva, az ajtón a külső lépcsőpihenőre kilépve egy feltételezett 10-es skálát alapul véve kb. 8-as erősségű szag csapott meg bennünket. Mindjárt meg is kérdeztük a közelben tartózkodó Dr. Szirmai Tamás vállalati jogtanácsost, hogy mi erről a véleménye. "Őket is zavarja ez a szag. A vezérlőteremben meg is fájdul a fejük tőle" - válaszolta. "Akkor miért nem kapják el az okozót?" - kérdeztük. Hümmögés a válasz...

Közben már tereltek is tovább minket, úgymond a "szagforrás vadászatra" a Steinhor telep felé. A 2/A hegytetője előtti híd környékén (26-os kilométerkő környéke) újból erős szag csapott meg bennünket, de ez nem a korábbi szag volt, hanem mindenki által jól felismerhető pöcegödör szagra emlékeztetett. Lehetett látni a szippantósok élénk forgalmát a hídon keresztül a "lezárt" ülepítő irányába.

ÖSSZEFOGLALÓ VÉLEMÉNY

Mi azért mentünk oda, mert a gyárcsarnokot szerettük volna látni belülről. Megnézni hányan vannak, milyenek a körülmények mindenütt. Hogy milyenek a körülmények a gyárcsarnokon kívűl, azt eddig is láthattuk a 2/A-ról. Érdekelt volna a mosóberendezés, amely az elhasznált levegőt tisztítja, és az, hogy az elhasznált mosófolyadék hová kerül. Szerettük volna kérdéseinket feltenni, a látottakat megvitatni. Erre azonban nem kaptunk lehetőséget, ami a szervezők részéről tapasztalható időhúzásnak és a nyitottság hiányának volt köszönhető.

Elment egy délutánunk azzal, amit kívülről eddig is láthattunk. Még ebben a szakmában tevékenykedő szakemberek sem lennének képesek tájékozódni a gyárban uralkodó környezetvédelem állapotáról egy ilyen felületes bemutató során. A gyárnak a környezetvédelmi problémákhoz történő hozzáállására jellemző, hogy azzal csak egyetlen szakember foglalkozik, akinek ráadásul még üzemeltetési feladatokat kell ellátnia emellett.

A polgármester úr pedig a partnerség kovácsolással kicsit elkésett. Volt rá elegendő idő az elmúlt évek során, de ehelyett inkább az volt jellemző, hogy a Samsungnak a gödi környezetbe történő beintegrálása iránt érdeklődést mutató, illetve felelősséget érző helyi lakosok véleménye, kérdései nem találtak hallgató fülekre. Egyöntetű volt a véleményünk, hogy egy megrendezett bemutatót láthattunk.

Göd, 2002-04-11

(Aláírások)



A Gödi Szervezethez | Az országos honlapra | Újságunk
Vissza a nyitólapra | Vissza az előző lapra

Levél a honlap szerkesztőjéhez