Új magyar Mária-siralom

"Lássátok feleim szümtükkel mik vogymuk?
  Pur esa homu vogymuk..."

A gödi polgár, aki a Duna utca felől tekint a Mária utcára, elégedetten mosolyoghat magában: városunk fejlődésének újabb jelét látja. Újonnan aszfaltozott utat! Ha a gödi polgár ezek után jóleső városnézésre indulna, s éppen a Mária utcát tekintené sétája kiindulópontjaként, nem sokáig mosolyogna... Amint elhagyja ugyanis a jobb kéz felől eső, újonnan átalakított, mutatós házat, lába alatt véget ér az aszfalt.

   Ami következik, az a jól megszokott gödi por- vagy sártenger, attól függően, szárazság, avagy némi kis eső jellemzi-e az időjárást éppen.
   Ha a mi gödi polgárunk elég kitartó s nem retten meg az első bokaficamtól, sáros nadrágszártól, akkor tovább sétálván, újabb meglepetés éri. A homoktól és sártól éppúgy, mint az aszfalttól merőben különböző anyag kerül a cipőtalpa alá. Ha lehajol, s - nem törődve azzal, hogy a törmelékes anyag beszennyezi a kezét - közelebbről is megvizsgálja azt, tájékozott polgár lévén, hamar rádöbben: bontott aszfalt! Törmelék. Alóla itt-ott kikacsintgat a fehéres színű murva. Szemből kerékpáros jön, szemlátomást nehezen birkózik az akadállyal, kis híján felborul.

Személyautó követi, kerekei nyomán az aszfalttörmelék murvástól gurul lefelé a Mária utca jobb sorsra érdemes lankáján... A bicikli hátsó ülésén nagyokat zakkanva rikolt a kisgyerek: tán az jutott eszébe, még néhány hónap, s anyu nyugodtan kerekezhet erre, nyoma sem lesz a bontott aszfalttörmeléknek. Sovány néni a kertkapuból figyel: minden egyes leguruló röggel mintha az ő, új útra befizetett húszezer forintjából gurulna el egy-egy forint.
   A városnéző polgár nem véletlenül került éppen a Mária utcába. Lapszerkesztő lévén egyben, az ott lakók hívták: jöjjön, s nézze meg az utcának a Kolozsvári utca felőli végét. Mert a Duna utca felől valóban jól mutat, amint az a fényképen meg is jelent egy hónapja. Ott "rendes" aszfaltozott út épült. A másik végében... "Maga kérdezze meg, nekünk óvatosnak kell lennünk" - kérték; hát megkérdi:
   - Grúber úr, mi az oka annak, hogy egyazon utca két végében ennyire eltérő minőségű út van?
   - A kétféle út története röviden az - válaszol a kérdésre Grúber Péter, a gödi polgármesteri hivatal osztályvezetője -, hogy a két utcaszakasz lakói külön-külön fogtak bele az útépítésbe. A "felső" rész lakói közül egy úr magára vállalta a szervezést azzal, hogy egyik közeli rokonának útépítő vállalkozása van, így önköltségi áron tud megoldást. Az önkormányzat, vagy a hivatal tehát nem érintett a dologban, csak annyiban, hogy értesültünk a kezdeményezésről.
   - Ön a Mária utcának a „lenti”, Duna utca felőli részén lakik, ahol sima aszfaltozott utat találunk. Önöknek ez mennyibe került?
   - A "fenti" lakókhoz hasonlóan mi is húszezer forintot fizettünk családonként, valamint esténként saját munkával járultunk hozzá az építéshez. De jelentős különbség van a két út minősége között. Mi úgy döntöttünk, nem ragaszkodunk a jó minőségű alaphoz, inkább a felszínre költöttünk többet: az simára hengerelt bontott aszfalt. Az utca másik végében lakóknak viszont a vállalkozó kiváló alapot készített - igaz, így a felszíne lett kevésbé tetszetős.
   - Szembetűnő, hogy az Önök által épített útszakaszon nincsenek vízelvezető árkok, holott létezik egy önkormányzati rendelet erre vonatkozóan.
   - A miénk úgynevezett V-alakú út, amely kétfelől lejt középtájra, s ott folyik le a csapadék. Eredetileg is ilyen kialakítású volt az út, de több helyütt láttam már hasonlót s nagyon jó megoldásnak tartom.
   - Grúber úr, mostanában kerül sor a Kolozsvári utca aszfaltozására, kormányzati pénzből. Jogosnak tűnik a lakók kérdése: nem lehetett volna azzal együtt, egy füst alatt a Mária utcát is szépen kialakítani?
   - Amikor a Mária utcaiak belefogtak a munkába, még nem tudtuk, hogy sikerül kormányzati támogatást szereznünk a Kolozsvári utca aszfaltozására. Ráadásul azt a pénzt az állam adja, s nincs arra lehetőség, hogy a kivitelezés során a tervekhez képest változtassunk a munka műszaki tartalmán.

   - A Kolozsvári utcai lakóknak tehát nem kellett önköltséggel hozzájárulniuk az útépítéshez...
- Jó kérdés - nevet fel Grúber úr -, és a válasz rá: így van. A Kolozsvári utca kiemelt, fontos útszakasz, s régóta pályáztunk a kormányzati támogatás elnyerésére.
   A városnéző polgár, séta közben, tovább dünnyöghet magában. Ha jó kedve van, talán el is mosolyodik: mégiscsak vicces, hogy egy kis utcácska elején sima talajt érint a cipője, középtájt nadrágszárig süllyed a talajba, az utca végén pedig törmelék közt bicsaklik meg a bokája.

"Por és hamu"... új út a Mária utcának
a Kolozsvári utca felőli végén

Kissé sajnálja az ajánlkozó szomszédot, aki magára vállalta az útépítés gyötrelmeit meg az érte járó szidalmakat. Megint beigazolódik a régi mondás: "Tégy jót s betörik a fejed!" A saját fejét meg azon töri inkább: máshol vajon ezt hogyan csinálják? A szegény szabolcsi vagy borsodi falvakban, ahol a legjelentéktelenebb kis köz is aszfalttal borított? Ha volna rátermett ember - sóhajt a polgár -, aki összefogja, megszervezze, követhetővé, átláthatóvá tenné a folyamatot... akkor tán nem fordulna elő, hogy egy utcácskában háromféle a járás, s hogy míg a kereszteződésben egyik oldalt lakó súlyos tízezreket fizet, addig a másik ingyen jut úthoz, csupán mert "fontos útszakasz" mellett él... Minden törvényes, minden szabályos. Csak éppen mégsincs így jól.
   És az eső napok óta, kitartóan szemerkél...

Bódi Zita