Gödi Körkép 2000. április 19.
Gödi Körkép 2000. április 19.
Tervezett program:
10 órakor térzene
10,30 órakor a FITT-FUTT Alapítvány mûsora – majorette felvonulás, – standard és latin-amerikai tánc, – aerobic bemutató, – akrobatikus rock and roll
11,30 órakor térzene
12 órakor ünnepség – üdvözlés, – Himnusz, – Szegedi Sándor polgármester köszöntõje, – vers, – Felsõgödi Dalárda mûsora, – Székely néptáncosok mûsora
13 órakor Gulyásparti
14,30 órakor önvédelmi bemutató
15 órakor kutyabemutató
15–16 óráig játszóház
16 órakor társastánc bemutató
18–23 óráig SCARABEUS buli
Mindenkit szeretettel várunk!
Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját
2000. május 1-én rendezendõ majálisra,
melyet az alsógödi sportpályán tartunk
reggel 9-tõl este 7 óráig.
A vendégeket
egész nap sörsátor (csapolt és dobozos sör,
bor, üdítõ, kávé, szendvics) várja.
Ebéd 13-tól, a menü: babgulyás. Zene, tánc 14-tõl este 19-ig. Szervezõ bizottság: Horváth Károlyné és Szabó Erzsébet.
A város minden lakóját szeretettel várja a rendezõség.
Szeretettel várunk mindenkit az alsógödi és
a felsõgödi katolikus egyházközségek
által
2000 május 1-én 10 órától
megrendezésre kerülõ majálisra.
Helyszín: a felsõgödi sportpálya.
Programok: különféle játékok a
gyerekeknek, sportvetélkedõk, nõi foci, férfi
foci, ügyességi versenyek minden korosztály
számára.
Étkezési lehetõség
a helyszínen készített bográcsgulyás
(250.- Ft/adag).
Az ebédhez saját tányér
és evõeszköz szükséges, büfé.
Esõs
idõ esetén a majális elmarad.
Pestiesen
szólva, nem ma kezdte. Tanult szakmáján, a
vendéglátáson kívül próbálkozott
mérges kígyókkal, vízi csúszdával.
Hite szerint cirkusz, kenyér és gyógyszer kell a
népnek. Kevés szállodában nem járt
a világban. Háromévi harc árán úgy
tûnik sikerül Gödön is megvetni a lábát,
mert meggyõzõdése, hogy a golfon keresztül
orvosolhatók a problémák is. Régen, tán
szerencselovagnak mondták volna, ma Pólus Péter,
a Pólus Palace Hotel és Termál-Golf-Country Club
elnök vezérigazgatója.
- Miután váci születésû vagyok, kötõdöm ehhez a környékhez. Vendéglátóipari végzettségemnél fogva több éttermet, szállodát üzemeltettem Vácott és Dunakeszin is. A vendéglátás mellett - bár elvem, hogy bármily nehéz is, mindenki maradjon a kaptafánál, - kacsingattam más irányokba is. Az annak idején nagyon népszerû vízi csúszda gyártást indítottam be a Balaton strandjain. Én hoztam létre az elsõ hazai mérges kígyó farmot a Börzsönyben. Ma is lehet kapni a szabadalmamat, a krotalgin krémet, amely izületi fájdalmakra, mozgásszervi panaszok enyhítésére szolgáló, bõrön keresztül bedörzsölhetõ termék. Magyarországon kívül Európa számos országában komoly haszonnal tudtuk értékesíteni.
Miután a rendszerváltással hivatalosan is megnyílt a külpiacokon való megmérettetés izgalmas lehetõsége, Görögország északi részén alapítottam egy céget, amely a tengerparton éttermet, diszkót és vízi csúszdával ellátott pihenõ parkot hozott létre, és amíg a dél-szláv háború engedte, nagy sikerrel üzemeltetett. Ezután, látva az itthoni nagyon zavaros, átalakulós idõszakot, egy még zavarosabb környezetben, Ukrajnában próbáltam ki tapasztalataimat. Létrehoztam egy vállalatot, amely európai színvonalú varietét, éttermet, cukrászatot mûködtet máig is. Miután abban az idõben Ukrajna volt, az egyetlen szomszédos ország, ahol koncesszió nélkül lehetett kaszinót nyitni, - kitanulva a kaszinózás fortélyait - , belevágtam ebbe az izgalmas feladatba is. Öt évig onnan jártam haza látogatóba, nem feledve közben az általam kibõvített régi római mondást: "cirkuszt, kenyeret" és gyógyszert a népnek. Úgy vélem erre a három dologra mindig szükség lesz, és mindig meg lehet élni belõle. Ukrajnában is beindítottuk a gyógyszerexportot. Fõként hazai, de számos európai gyár termékét is értékesítettük. Azért tudtunk rést találni a piacon, mert a nagy vállalatokkal ellentétben, rugalmas módszerrel adtuk el a gyógyszereket. A multik üzleti szabályzata nem engedi meg, hogy fizetés nélkül helyezzék ki készítményeket a gyógyszertárakba. Miután a keleti piacon tõkehiány van, viszont a gyógyszerre igény lenne, felfûztünk a láncra rengeteg gyógyszertárat és mindegyiknek elõször ezer-kétezer, késõbb ötezer dollár értékben adtunk bizományba gyógyszert. Matematikailag nem lehet rajta veszíteni, sõt igen figyelemreméltó eredményeket tudtunk elérni ezen a piacon. A módszert egyébként többször, több helyen javasoltam már mezõgazdasági és egyéb termékeink hasonló módon történõ értékesítésére. Két ekkora ország - mint Oroszország és Ukrajna -, szomszédságában, a sokpontúság garanciájával lenne mit keresnünk a tõkehiányos, viszont áru-igényes keleti piacon. Sokkal inkább, mint a Nyugat-Európában.
- A rövid vállalkozói életrajz után elég mélyen belemerültünk ebbe a keleti piac témába.
- Üzlet ide, üzlet oda végül is nem lehet életcél egy meglehetõsen ingerszegény környezetben élni, fél évtized után hazajöttem. Golfpálya kialakítására alkalmas területet kerestem. Piaci vizsgálataim azt mutatták, hogy a fõváros közelében szükség van rá. Magyarországon található ugyan hat golfpálya, de Budapesthez a legközelebbi Tatán és Kisorosziban van. A tatai jó színvonalú, ám távoli, a Kisoroszi bár mindössze 38 km-re van, de nagyon rossz minõségû és nehezen megközelíthetõ. Tehát ma Budapestnek nincs európai elvárásoknak megfelelõ 18 lyukú golfpályája, holott egyrészt tele vagyunk diplomatákkal, másrészt 250 ezer az állandóan itt élõ külföldiek száma, akik közül sokaknak egyszerûen az egzisztenciával járó életformához tartozik a golfozás. És akkor még nem szóltam a golfturizmusról, amely létezõ fogalom.
- Lehet, hogy van hat golfpályánk, de azért távolról sem számítunk golf "nagyhatalomnak".
- Erre még éveket kell várnunk. Hogy mindez mûködjön, meg kell építeni a megfelelõ pályát. Hazai golfpályáról azért nem láttunk még a Eurosport-on közvetítést, mert ha esetleg valamelyik pálya meg is felelne a nemzetközi követelményeknek, a sportággal járó íratlan szabályok kívánalmait nem elégíti ki. Akkor közvetít a Eurosport golfversenyt, hogyha azon a jegyzett elsõ ötven golf-sztárból legalább egy részt vesz. A sztár viszont bármekkora összegû legyen is a versenydíj kiírás, csak akkor nevez, ha a pályától 300 méterre minden igényét kielégítõ ötcsillagos hotelben lakhat. Mert gazdag ember, mert megteheti és eljön a 10 ezer dolláros versenyre is. Ezekhez az íratlan szabályokhoz, ismerni kell a golfversenyzõk életkörülményeit, a korosztályát, az igényeit és mindezek kielégítésére meg kell tudni megtervezni a hotel szolgáltatásait. Amint mindez mûködik, a Eurosport aláírja a közvetítési jogot, fizet és ettõl kezdve indul az üzlet. Közvetítik, ország világ látja. Ez mûködteti a golfturizmust. Hódolói képviselik a negyedik kategóriát, aki már nem diplomata, nem turista, nem versenyzõ, hanem a golfsztárokra nagyon érzékenyen odafigyelõ és a golfsportot szenvedélyesen mûvelõ tehetõs golfturista, aki azért jön majd ide, hogy próbára tegye magát, képes-e elérni azt az eredményt, amit egy profi golf-sztár elért mondjuk a legutóbbi versenyen, amit a Eurosport is közvetített.
- Mindezeket felmérve, belevágott a gödi vállalkozásba.
- Amikor megtudtam, hogy egybe maradt Felsõgöd és Alsógöd között egy ekkora terület, elõször 52 hektárt vettem a Dunamenti Mg Tsz-tõl. Különösen örültem, hogy egykori szûkebb pátriámban találtam rá a területre, ráadásul már tudtam, hogy a 2/a nyomvonalát a közelben jelölik ki, és azt is hogy Göd mindig is ipartól mentes, nyugodt, üdülõ-település volt, és kiemelkedõ személyiségekkel is büszkélkedhet. Az örömbe üröm vegyült, mert amikor három évvel ezelõtt megálmodtam és megvásároltam a leendõ golfpályát, kiszabadult a szellem a palackból. Utólag állítom, ha egyszerûen a magántulajdon jogán indítottam volna pereket mindenféle irányba, egész biztos, megnyertem volna azokat. Azonban egy ilyen vállalkozásnak abban a pillanatban, amikor elkezdjük építeni magát az objektumot, az image-ét is építjük. Egy perekkel szegélyezett arculat többet árthat a majdan induló üzletnek, mint használ.
Amikor a Göncöl alapítvány elindította a hadjáratát és rászabadult az önkormányzatra, rájöttem, hogy ennek így semmi értelme. Úgy gondoltam, nem állok le vitatkozni olyan dolgokról, amelyekhez nem értek. A Magyar Tudományos Akadémia Operációs és Döntési Rendszerek Osztályához fordultam. Tudományos szinten feldolgoztattam a terület környezet- és hatásvizsgálatát, különös tekintettel a vízügyi- és talajviszonyokra, flórára és faunára, valamint arra, hogy mindez hogyan illeszthetõ a golf pálya megvalósításának terveivel. Ebben száz évre visszamenõleg még a terület meteorológiai adatai is benne foglaltatnak. Fél évbe és nem kevés pénzembe került a tanulmány, amelyet a Közép-Duna-völgyi Igazgatóságtól kezdve, a Természetvédelmi Minisztériumig minden fórum elfogadott, kivéve a Göncöl Alapítványt, amelyik nem értett egyet a leírtakkal. De hogy miért, azt nem indokolta.
- A magyar jogszabályok lehetõvé teszik, hogy ha valaki bejegyez egy környezetvédelmi alapítványt, az országban bárhol bármibe beleszólásuk van, végzés elleni fellebbezésük mindenképpen felsõbb fokra kerül.
- Az a nagy probléma, hogy a fellebbezéseivel gazdasági illetve természeti kárt okoz. Ezt a három éves huzavonát is megsínylette a terület, ahol már régen nincs annyi természetvédelmi érték, mint amennyi tíz évvel ezelõtt volt, amikor nem volt gazdája, nem volt kit perelni. A Göncöl alapítvány elvesztette a pereket. Sajnos ezek az alapítványok, vagyonuk nem lévén, oly módon tudnak bárkinek kárt és gazdasági veszteségeket okozni, hogy az egy fillérjükbe nem kerül. Mindegy, mi most már túl vagyunk ezen. Kétévi huzavona után kaptuk meg az építési engedélyeket a múlt év augusztus végén. Ami most látható a területen, azt a tél folyamán valósítottuk meg, és mielõbb szeretnénk befejezni.
- Az eredeti elképzelés szerint novemberre tervezték a szálloda megnyitóját. Elkészülnek addigra?
- Semmiképpen. Jó esetben évvégére kilencven százalékos készültséget tudunk teremteni. Igyekszünk, - mert minden befektetett fillér állótõke, amíg nem funkcionál a létesítmény -, de nem minden áron.
Az elõzõ Gödi Körképben olvasható terveket, szolgáltatásokat technikailag jól megvalósítani, a Pólus Palace Hotelt magas színvonalon megépíteni, az épület bonyolult belsõ gépészetét, kommunikációját létrehozni idõt igényel. Egyetlen perccel sem óhajtom elõbb kinyitni a hotelt, - mert ez nem egy üzem, ahová berakom a gépeket, beöntöm az anyagot, legfeljebb majd kijavítjuk a hibát, és aztán tovább értékesítjük a nagykereskedõn keresztül, - amíg nem képes az imént vázolt teljes luxust és azokat a bizonyos íratlan szabályok elõírta kívánalmakat nyújtani. Egy rosszul bevezetett vállalkozást késõbb javítgatva a kívánt és elképzelt szintre felhozni, nehezebb, mint nulláról indulni. Vannak üzletágak, amelyekrõl azt mondom, elõbb le kellene dózerrel gyalulni, és újra építeni. (A gödi meleg vizû strandról is ezt mondtam. De ez egy másik történet.)
Amíg nem tudok olyasmit létrehozni, amire nem csak én lehetek büszke, hanem a város és a leendõ kétszázhuszadik klubtag is, addig nem tudunk indulni.
Mint említettem Magyarországon nincs golfhotel, úgyhogy sikerre van ítélve a dolog, ebben én egész biztos vagyok. Állítom, hogy Európában is párját ritkító luxusszálló lesz. Természetesen sok múlik azon, hogy a menedzsmentünknek hogy sikerül a létesítményt bevezetnie. Ezért sem jelölöm meg szívesen a nyitás napját. Egy biztos, ez év õszén a golfpályánk készen lesz, azon VIP vendégek, a szakma, a helyi érdeklõdõk belekóstolhatnak a golfozást örömeibe, de komoly versenyeket jövõ tavasznál elõbb semmiképpen nem lehet még rendezni, mert erõsödni kell az elültetésre került vegetációnak. Két-három éven belül botanikus kertben gyönyörködhetünk majd. Már eddig is több száz fát és bokrot ültettünk el, ennek még legalább az ötszörösét telepítjük fokozatosan. Ennek csodálatosnak kell lennie, mert különben nem érte meg a természetvédelmi cirkuszt és egyebeket végigcsinálni. Ez a vállalkozás több mint üzlet, ez alkotás. Én legalábbis annak fogom fel és remélem, ez irányú szándékom ki is elégül.
- Az ön jó szándéka ellenére a település finoman szólva nem volt teljes mellszélességgel a Pólus-féle golfpálya feltétel nélküli támogatója.
- Szerencsémre, az elõzõ és a jelenlegi polgármester is a beleszólók és a sok rosszakaró ellenére, kezdettõl kiállt a beruházásunk mellett. De hát tudjuk, hogy a polgármester - bármilyen komoly is a pozíciója - szava a képviselõ testületben, csak egy szavazat. Igazából õk sem tudták meggyõzni az ellenzõket. De ezen már túl vagyunk, és látom, hogy semmit nem lehet úgy véghez vinni, hogy mindenkinek jó legyen. Egyébként nagyon sok pozitív törekvést, jó eredményeket látok a településen, és azt tapasztalom, hogy ez az önkormányzat Göd felemelkedéséért küzd és vállalkozóbarát. Az önkormányzati tevékenységet is vállalkozásként fogja fel, és úgy igyekszik gazdálkodni, hogy ne csak elköltsenek, hanem valamit teremtsenek is. Hogy legyen jövõre is mibõl tatarozni az iskolát, az óvodát, meg járdát, csatornát építeni és így tovább. A lehetõségekhez mérten tervezi mindazokat, ami egy várost egyre kulturáltabbá tesz és ennek már vannak nyomai: iskolabõvítés, tornaterem, Penny Market és egyebek.
- Vannak aggódók, akik a meleg vizû strand vizét féltik, mivel a tervek szerint, ha jól tudom a Pólus Palace Hotelben is termálvíz lesz
- A gödi termálvíz gázos. Ahhoz, hogy zárt térben medencébe lehessen engedni, ezt a gázt ki kell csapatni, és úgy beérkeztetni a szálloda medencéjébe. Egyébként pedig az a mennyiség, amire a hotelben szükség lesz évente, kevesebb, mint ami a patakba folyik a kútból a rossz zárak, az elégtelen karbantartás és a nem megfelelõ vízcsere miatt.
Megjegyzem, nem ezzel kellene a közvéleménynek foglalkoznia, - hiszen a szállodába kerülõ víz is Gödön marad, azt nem lehet onnan elvinni - hanem annak kellene örülni, hogy bár még csak építkezünk, a környékbeli ingatlanok ára magasra szökött és a létesítmény munkalehetõséget teremt Gödön. Hogy a várható idegenforgalomról ne is beszéljek.
- Örülök, hogy szóba hozta a munkalehetõséget. Mekkora személyzetre lesz szükség, ha teljes üzemben mûködik a hotel, a golfpálya és a kiegészítõ létesítmények is? Számíthatnak a gödiek is állásokra?
- Miután sokoldalú munkahelyteremtõ objektumról van szó, a Gödrõl feltölthetõ létszám, állandóan növekszik majd. Kezdésnél mintegy harminc fõre, késõbb legalább száz dolgozóra lesz szükség. Pusztán a 60 hektárnyi zöld terület rendben tartása, legalább 10-15 fõs kertészgárdát igényel majd. A gödiek minden tekintetben elsõbbséget élveznek. Nekem is érdekem, hogy helybéliek dolgozzanak ott, akiknek nem kell két órát utazniuk a munkahelyükre és vissza. Fontos, hogy helyben találjak megfelelõ szakembereket. Máris érkeznek be életrajzok, s ezek között elsõ helyen kezeljük a gödi érdeklõdõket.
A vendéglátást, a szállodai szolgáltatást - mindkettõ élõmunka igényes szakma - nem lehet automatizálni. A vendéggel kapcsolatban álló személyzet soraiban rengeteg fiatal host-ot és hostess-t szeretnék alkalmazni, akik nemcsak viszik a vendég zsákját a golfpályán, hanem akár a személyi titkáraként is mûködnek.
- Tehát, gödi fiatalok tanuljatok nyelveket!?
- Így van. Ma már a londiner is legalább két idegen nyelvet beszél, mert nemcsak az a dolga, hogy felviszi a bõröndöt, hanem a vendéget lehetõleg anyanyelvén tájékoztatja többek között a szoba technikai berendezéseinek mûködésérõl. A vendéggel érintkezõ szakmáknál a nyelvtudás, az intelligencia, a megnyerõ külsõ és a szigorúan ellenõrzött fedhetetlenség alapvetõ feltétel.
- A leendõ személyzetrõl szóltunk, de vajon kik lesznek a golfpálya látogatói?
- A gödi Pólus Palace golfklub tagsága, állítom Magyarország krémjébõl fog összetevõdni. A bankvezetõktõl a bróker és telekommunikációs cégekig, olyan személyiségek lesznek itt, akikkel érdemes egy klubba járni. A vendéglátó szakma ugyan politika független, de az éppen vezetõ politikusok is mozognak ezekben a klubokban, és ez azt hiszem gazdasági elõnyre is fordítható bármilyen értelemben. Mi megpróbáljuk úgy beleilleszteni Göd életébe a vállalkozásunkat, hogy ebbõl a város is profitáljon. Szerencsére nincs már különösebb ellenállás az építkezés szûkebb környezetében sem. Igyekszünk a szomszédsággal jó kapcsolatot teremteni. Gondolom, eljön majd az idõ, amikor az itt élõ polgárok is igyekszenek élni a Pólus Palace Termal-Golf-Country Club nyújtotta lehetõségekkel. Szabad teret kívánok biztosítani annak, hogy a helyben sportolni, politizálni, vállalkozni akarók ebben a közegben próbálják érvényesíteni személyes, illetve szûkebb közösségük érdekeit és ily módon akár a nemzetközi üzleti élet vérkeringésbe is bekerülhessenek. Remélem, a létesítményünk alkalmas lesz erre, és nem akad Gödnek olyan gondja, amit ezen a golfklubtagságon keresztül ne lehetne megoldani. Egy angol mondás szerint ugyanis, a problémád addig tart, amíg nem vagy tagja egy jó golfklubnak. r.k.
-
A Göd 2000 Kft. az építtetõje a Köztársaság
úton, a Penny Market szomszédságában
épülõ kétszintes, szintenként
300-350 m²-es épületnek, a leendõ Kincsem
Szolgáltatóháznak. Az alsó szinten
üzletek, fent 30-80 m² közötti alapterületû
lakások lesznek. A rendezési terv elõírásai
szerint készült tervek alakításánál
a tervzsûri javaslatait, észrevételeit is
figyelembe vették. Engedélyezése megtörtént,
az építkezés elkezdõdött.
Elképzelhetõ, hogy még ebben az évben
befejezõdik és remélem, a Penny Market
árukészletét kiegészítve,
színvonalas kiszolgáló egységek otthona
lesz az alsó szint. Pillanatnyilag lottózóra,
szépségszalonra, fehérnemû- és
farmerüzletre, ügyvédi irodára és
teraszos kávéház jellegû üzlet
nyitására van jelentkezõ. A társaság
felépíti az épületet, és társasházi
formában rendezve a jogviszonyokat, értékesíti
az üzlethelyiségeket és a lakásokat is. Úgy
az alsó, mint a felsõ szint körülbelül
300-350 m²-es lesz.
Bízom benne, hogy ez a nívósnak és kulturáltnak ígérkezõ létesítmény, lökést ad majd a tõszomszédságában álló egykori Kincsem-istálló újjávarázsolásához. Jövõre esetleg a Kincsem üzletház kivitelezésébõl tanulva, az építése során szerzett tapasztalatok birtokában építjük fel. Hogy milyen konstrukcióban, még nem tudom. Tavaly, mint ismeretes sajnos sikertelenül pályázott az önkormányzat az újjáépítés érdekében. Újra megpróbáljuk, de mivel kockázatos dolog az állami támogatásban bízni, elképzelhetõ, hogy vállalkozók bevonásával alakítanánk ki az új arculatot. Bár a vállalkozók bevonása a profil általuk meghatározott kialakításának veszélyével jár. Akárhogy is, a jövõ évben valamit kezdeni kell a Kincsem-istálló épületével, mivel állaga rohamosan romlik. A szakvélemények, ha nem is nevezik életveszélyesnek, nem sok jóval kecsegtetnek. Egyéni elképzelésem szerint legjobb lenne lebontani és a bontásból származó téglák egy részét az új épület falában - emlékeztetõül az eredeti Kincsem istállóra -, dekorációként kellene beépíteni.
- A Kincsem parkban szolgáltatóház épül, a Kossuth téren üzletház.
-
A Kossuth tér rendezése, elsõ lépés
lehet a városunk egyik központjának kialakításához
vezetõ úton. Ha minden jól megy még ebben
az évben - igényektõl függõen -
négy, öt, vagy hat üzletbõl álló
egyszintes ház épül az Alkotmány utca és
a Pesti út sarkán.
Mint ismeretes az ottani bérlõk közterület használati engedélye 1999.december 31-én lejárt. Március 31-ig további haladékot kaptak. Végre elkezdõdött a "régiségkereskedés"-ként mûködõ épület bontása, amelyrõl most lehet igazán látni, hogy valójában egy tákolmány. A helyére kerülõ 200 m²-es üzletház tervére hét pályázat közül a helyi építészkamara zsûrizése után, Mészáros Jenõ fõépítész munkájára esett a választás. A következõ testületi ülés pozitív döntéseit követõen elkezdõdhet az építés.
Vácott látott példa alapján az önkormányzat megtervezi, meghirdeti és - a jövõbeni tulajdonosokkal kötött finanszírozási szerzõdés megkötése után -, megépíti az épületet.
Ahhoz, hogy az új üzletház kivitelezése elkezdõdjön, a jelenlegi Kossuth téri épületeket el kell távolítani. Amíg az elõkészítõ munkálatok tartanak, a bérlõk zavartalanul folytathatják az üzletmenetet, de amikor elindul az építkezés, szabaddá kell tenniük a teret. A következõ testületi ülésen a képviselõk megtárgyalják a leendõ épület alatti földterület vételárát. Ha a testület kimondja, hogy a jelenlegi bérlõk elõvételi jogot élveznek, tájékoztatom õket a telek várható áráról, õk pedig nyilatkoznak hány négyzetméterre tartanak igényt. A finanszírozás várható üteme a következõ lesz: indulásnál a bekerülési költség 40 százalékát kérjük, a következõ 40 százalék kifizetésére a szerkezet kész állapotnál, újabb 10 százalékra a szakipari munkák elvégzését követõen, és az utolsó 10 százalék rendezésére a használatbavételi engedélynél kerül sor.
- Többen aggódnak a Kossuth tér fáinak sorsáért, és a terület beépíthetõségi arányért.
- A Területfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság a tér tíz százalékos beépíthetõségére adott engedélyt. Egy cm²-rel sem többre. A tér fái öregek, betegek és többnyire nyárfák lévén, törékenyek. Közülük egyik másik kivágásra kerül, az összes többi fát kezelni, gondozni kell, a hiányzók helyére pedig újakat telepíteni. A - tervek alapján szökõkúttal díszített - park kialakítását a az üzletház alatti földterület eladásából származó bevételbõl próbálja majd fedezni az önkormányzat. A csatornázás költsége viszont az üzlettulajdonosokat terheli.
-
A Füdõtábla rendezési tervének
egyeztetési dokumentációja lakossági
megtekintés és észrevételezés
céljából kifüggesztésre került
a Településgazdálkodási Irodában.
- A Fürdõtábla, durván harminc hektárnyi területét tavaly év végén vásárolta meg önkormányzatunk 50 gazdától. A terület fejlesztését a képviselõ-testület több mint félévvel ezelõtt jóváhagyta, és ennek értelmében elkezdõdött a 6-7 hónapos procedurával járó részletes rendezési terv elkészítése. Az összes szakhatósággal és a megyei fõépítésszel is egyeztetni kell, ezen túlmenõen betekintési lehetõséget kell biztosítani a lakosságnak. A Településfejlesztési Bizottság már a tervezés stádiumában véleményezte, április 28-ig pedig a lakosság teheti meg észrevételeit. Ezeket a véleményeket megjelenítik a rendezési tervben és a fõépítész ismételt láttamozása után, vélhetõen a május másodiki ülésen kerül a képviselõ- testület elé elfogadásra.
A Fürdõtáblán összességében 200-240 ház építhetõ szakaszos kivitelezéssel. Az elsõ lépésben 80-90 lakótelek kerül kialakításra. Lesz sorházas beépítésre alkalmas, és önálló családi házak építésre szolgáló terület is. A testület határozata értelmében 250-300 négyszögöles telkek kerülnek kialakításra. A helyi építésztársadalom bevonásával került megfogalmazásra a homlokzatmagasságra, a beépíthetõségre, a kerítésre, a cserép típusra, az ablak méretekre, stb. vonatkozó szabályozási elõírás. A lakópark tervét a Flon-ogon Kft. készítette.
A marketing munkát a rendezési terv - május 2- i elfogadása után indítja el a Simex Kft. Elõkészítés alatt vannak az adásvételi szerzõdések, amelyeket a Simex Kft. köt majd a leendõ telek tulajdonosokkal. A parcellázási terv is alakul. Jelen pillanatban még az önkormányzat a tulajdonos, de a Simex Kft. tervezteti a közmûveket, rendezi a közmûfejlesztési hozzájárulást, a kitûzetést és az egyéb elõkészítéssel járó teendõket.
- Bár még csak a terveket láthatják a gödiek, de bizonyára felmerül bennük a kérdés vajon mikor lesz kész lakópark a Fürdõtábla helyén.
- Elsõsorban a Simex Kft-nek, de az önkormányzatnak is az az érdeke, hogy ez minél gyorsabban történjen. Nyilván a piac dönti el, mennyi idõ szükséges a kínált telekmennyiség értékesítéséhez, milyen anyagi háttérrel rendelkeznek a leendõ tulajdonosok és mennyi idõ alatt képesek beépíteni a területet.
Megnéztem már kész vagy éppen épülõ lakóparkokat. Jártam Telkiben és Budajenõn. A tapasztalatok szerint legalább 3-5 év szükséges ahhoz, hogy egy ilyen új házak alkotta, fákkal, bokrokkal tarkított terület szép városképet nyújtó lakó együttessé váljon.
Befejezésül fontosnak tartom tudatni a gödi polgárokkal, hogy a fentiekhez hasonlóan minden nagyobb beruházás, projekt és rendezési terv megtekinthetõ és véleményezhetõ a Településfejlesztési Irodában. Bármilyen, a létesítményekre vonatkozó kérdésre készséggel nyújtunk felvilágosítást az érdeklõdõknek. r.k.
Felhívjuk a lakosság figyelmét, a háztartási hulladék elszállításának feltételeire. A Gödi Körképben 2000. március hóban megjelent Göd Város Önkormányzat 6/2000. (II. 22) sz. ÖK. rendeletében az elsõ fejezet 1. § c. pontja hivatkozik a háztartási szemét fogalmáról.
„Háztartási hulladék: a lakásban és az üdülés, pihenés céljára használt egyéb helyiségben valamint a lakók közös használatára szolgáló helyiségekben és a területen keletkezett szilárd hulladék, így pld. salak (beleértve a központi fûtésbõl keletkezett salakot is) a rongy, a söpredék, hamu, korom, edény, eszköz, ablaküveg, papír, konyhai hulladék (ideértve a mûanyag konzervdobozt, üveget), a kerti és gazdasági hulladék, falomb, nyesedék, valamint a lakásban folytatott vállalkozási tevékenység gyakorlásából keletkezett hulladék, ha a naponta keletkezõ mennyisége nem haladja meg a 25 litert.”
A II. fejezet 2.§ 6-os pontja utal az elszállított szemét mennyiségére és az edény használatára.
„Az ingatlan tulajdonosai (használói) a háztartási szemetet szabvány méretû tisztítható maximum 110 liter ûrtartalmú (rakottan max. 50 kg. összsúlyú) szeméttároló edényben helyezhetik ki a közút szélére. A szeméttároló edények beszerzése és költsége a tulajdonost terheli.”
Tisztelt Lakó! Ha Ön nem rendelkezik szabványos 110 literes szeméttároló edénnyel, úgy azt rendkívül kedvezményes áron megvásárolhatja Göd Településellátó Szervezet telephelyén, (Göd, Kisfaludy u. 7.) 3,950.- Ft-os egységáron (használt).
A szeméttároló edények telefonon is
megrendelhetõk az alábbi számon, amit igény
szerint házhoz is szállítjuk.27/ 334-013. Az
edények beszerzéséig használhatják
az 50 literes térfogatú nylon zsákokat, amibõl
a Településellátó Szervezet maximum négy
darabot szállít el.
Településellátó
Szervezet 2131 Göd, Pesti u. 93.
HÚSVÉTI VERSIKE (részlet)
Hát itt a
húsvét, alleluja!
És ilyenkor öntözködni
szokás,
S az ezüstbokás
Verõfény
táncol az emberek szívében...
Nagycsütörtök
a Biblia szerint e napon volt az utolsó vacsora, amikor
Krisztus a jeruzsálemi Getsemáné kertben búcsút
vett tanítványaitól. Erre az eseményre
utal az a régi szokás, hogy nagycsütörtök
este a harangok elhallgatnak, és csak a feltámadás
napján szólalnak meg újra. Azt mondják:
„A harangok Rómába mentek.” A harangok
elhallgatása után bekövetkezõ csendet
falvainkban a kisfiúk törték meg: kereplõkkel
járták az utcákat éktelen zenebonát
csapva.
Nagypéntek Krisztus kereszthalálának a napja. Ilyenkor nagyon szigorú böjtöt tartottak, volt, aki egy falat ételt sem fogyasztott az Esthajnalcsillag feljöveteléig. Mások húst és zsíros ételeket nem vettek magukhoz, és nem ettek a jóllakásig. A böjt ezen fajtája napjainkig fennmaradt.
E napon az emberek a falvak szélén lévõ Kálvária-dombokra vonultak. A Kálvária név arra a jeruzsálemi hegyre utal, ahol Krisztust keresztre feszítették. A dombra vezetõ úton faragott dombormûvek állnak, amelyek a Krisztus által megtett út egy-egy állomását, stációját jelzik. Az énekelve, imádkozva vonuló emberek így megismétlik, és szívükbe vésik Krisztus keresztvitelének, szenvedésének útját. Faluhelyen, különösen a székelyeknél ilyenkor adják elõ a passiójátékokat – Jézus szenvedésének és keresztre feszítésének verses történetét. Leghíresebb az erdélyi csíksomlyói passió.
Nagypénteken a templomok oltárát, a szobrokat és a képeket letakarták, a gyertyákat is eloltották, ezzel emlékeztetve a hívõket Krisztus halálára.
Nagyszombat reggel a sötét, díszeitõl megfosztott templomokat zöld ágakkal és virágokkal díszítették fel. Naplemente után pedig körmenetben énekelve-imádkozva járták körül az Isten házát. Azután megszólaltak a harangok, hiszen visszatértek Rómából. Harangzúgás közepette a hívek bevonulnak a templomba, az oltárokon meggyújtják a gyertyákat, és az életet jelképezõ lángokkal ünneplik a feltámadást.
A hagyományos húsvéti sonkát már a körmenet után megkezdik, ezzel lezárult a nagyböjt.
Húsvét vasárnapján a sonka mellé fõtt, festett tojást, reszelt tormát és kalácsot fogyasztanak. A húsvét két legnépszerûbb szokása hazánkban a tojásfestés és a locsolkodás. A tojás a termékenység jelképe. Ajándékozásával termékenységet kívánnak a megajándékozottnak.
Vízbevetõ hetfû nekünk is úgy
tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy
öntözik.
Öntünk gazdát, asszonyt kedves
leányával:
Várunk piros tojást, de azt
is párjával.
Ha párjával adják,
meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják,
nem fogjuk elvenni.
E húsvét ünnepnek második
reggelén
Tudják azt már magik, mért
jöttem ide én.
Hamar hát elõmbe,
százszorszép leányok,
Piros rózsavizem
hadd öntözzem rátok!
Aztán nyugodt szívvel
innen távozhattok,
Emlékül néhány
szép piros tojást kapok.
(A locsolóversek az
erdélyi Háromszékrõl valók.)
Ha jönnek a fiúk locsolkodni, szemük sarkából felmérik, milyen finomságokat készítettek az asztalokra a lányok.
Hozzávalók: 25 dkg Rama margarin, 15 dkg porcukor, 40 dkg liszt, 2 db tojás (egész), 1 csomag vaníliás cukor, 1/2 csomag sütõpor, reszelt citromhéj, 15 dkg cukrozott gyümölcs, 1 db tojás kenéshez.
A lisztben elmorzsoljuk a margarint, hozzáadjuk a tojást, a sütõport, a vaníliás cukrot. majd gyors mozdulatokkal (nem sok gyúrás) összegyúrjuk. Az így kapott tésztát hûtõszekrényben körülbelül fél óráig pihentetjük. A hûtõbõl kivéve a tésztát 4 milliméter vastagságúra nyújtjuk, és tetszés szerinti kiszúró használatával 3-4 centiméter nagyságú formákat szaggatunk belõle, melyeket sütõlemezre helyezünk. Tetejét tojással megkenjük, darabolt, cukrozott gyümölccsel díszítjük, majd 160-180 fokos sütõben készre sütjük.
Hozzávalók: 50 dkg Rama margarin, 70 dkg finom liszt, 40 dkg tehéntúró, 15 dkg gomolyatúró, 5 dkg só, 15 dkg reszelt sajt (trappista), 1 db tojás a kenéshez.
A margarint, lisztet, tehéntúrót, gomolyatúrót és sót összegyúrjuk, majd hûtõszekrényben egy órát pihentetjük. Ezt követõen a tésztát 3 milliméter vastagságúra kinyújtjuk, tojással megkenjük, és derelyevágó segítségével 3 × 3 centiméteres lapocskákra vágjuk. Tetejét reszelt sajttal megszórjuk, és elõmelegített sütõben 210 fokon megsütjük.
–
Mióta van Magyarországon kötelezõ
tüdõszûrés ? – kérdezem a
harminc éve praktizáló fõorvost.
– A második világháború után szervezték meg, amikor az egészségügyi szolgálat is állami kézbe került. Azóta bõvítették tevékenységüket. Kezdetben csak a tuberkolózis szûrésére szakosodtak. A kiemelt beteg kezelését, a kórházi kivizsgálást követõen a tüdõgondozókban fejezték be. Ma már a tüdõgondozónak sokkal szélesebb körû a tevékenységi köre. Szûréskor nem csak a tbc-s, hanem a daganatos betegeket is kiemeljük. Sajnálatos módon az utóbbi években a tüdõdaganatos betegek száma is jelentõsen nõ. Jelen pillanatban körülbelül negyven nyilvántartott tüdõdaganatos páciensünk van a körzetben.
A tüdõgondozó feladata, az asztma és a pollenózisok, allergiák okozta betegségek gondozása is. Nyilvántartásunk szerint, pillanatnyilag 360 az asztmások, és 600 az allergiások száma.
– Ha már számokról esett szó, milyen arányban jelentek meg az idei szûrésen a gödiek?
– Gödön összesen 9500 értesítést küldött szét az önkormányzat. A címzettek közül 5674-en tartották fontosnak a megjelenést, ami nagyon jó aránynak mondható és ez minden bizonnyal köszönhetõ annak is, hogy a gödi önkormányzat megoldotta a névre szóló értesítések kézbesítését, jóllehet 32 Ft egyetlen behívó költsége. Dunakeszin, mivel az önkormányzatnak nem volt rá pénze, szórólapok kerültek a levélládákba. A kampány országos.
– Gödön a helyi Vöröskereszt aktivistái – mintegy tizenöten – segédkeztek a munkában. A szûrésen megjelentek között hány beteget találtak?
– Az 5674 szûrésbõl 115-öt emeltünk ki. Felvételeiken olyan árnyék látható – s ez nem minden esetben jelez elváltozást –, amely miatt részletesebb kivizsgálást tartottam szükségesnek. Õket hívtuk be, valamint azt a 62 embert, akiknek a felvételeik elõhívási gondok miatt nem sikerültek. A 115 kiemeltbõl végül is 19 beteg került kórházba. A kivizsgálás eredménye tbc-s, részben pedig tumoros megbetegedésre utalt. Bizonyos vélemények szerint 5674 embert megszûrni, ennyi filmet és vegyszert elhasználni, mindössze 19 ember miatt, nem jelzi a szûrések hatékonyságát. Úgy gondolom, nincs igazuk, mert annak a 19 embernek ez a teljes élete. S hogy mennyire nem hiábavaló a kampány, igazolja, hogy a 19 kiemelt beteg közül már többen hazatértek a kórházból sikeres mûtét és eredményes tbc-s kezelés megindítása után, a szûrést követõ rövid két hónap elteltével.
– Az a bizonyos tbc elleni védõoltás, amit csecsemõkorunkban kapunk, nem biztosít egész életünkre szóló védettséget?
– Nem lehet a kérdésre egyértelmû választ adni. A tbc mindig is úgynevezett szociális betegségnek minõsült. Nem azok kapják meg, akik fertõzésnek vannak kitéve, hiszen akkor én és munkatársaim is megbetegednénk, mi nem használunk sem gyógyszert, sem védõoltást ellene. Az állandó fertõzés által stimulált szervezetünk, meg az ön által említett, gyerekkorban kapott bcg. oltás – ami tulajdonképpen egy gyengített tbc baktérium –, megvéd bennünket. Harminc évvel ezelõtt lettem orvos, tüdõgyógyintézetben kezdtem a praxist, és soha nem volt egyetlen tbc-s sem a munkatársaim között. A betegek nagy részének nagyon rosszak a lakás- és életkörülményei, helytelenül táplálkoznak, éjszakáznak, erõs dohányosok és italoznak. Mindezek elõsegítik a betegség kialakulását. Aki sokat iszik, hiába viszi be a vitamint a szervezetébe, az alkohol által elroncsolt belekben nem szívódik fel a vitamin.
A cukorbetegség és a tartós szteroid kezelés hajlamosít a tbc-re, ugyanis mindkettõ gyöngíti a szervezet ellenálló képességét. A gyógyíthatatlan tbc-sek az esetek nagy százalékában cukorbetegek is.
– Ezek szerint, ahogy szakad a szociális háló, úgy nõ a tbc-sek száma?
– Valahogy így, de a tuberkolózis elõfordul nem csak a szociálisan veszélyeztetettek körében, hanem az önpusztító, hajszolt életmódot folytatók között is, akik éjt nappallá téve dolgoznak. Éveken, hónapokon keresztül, nincs hétvégi pihenõjük, nincs kikapcsolódás, szabadság. A szervezet nem tud regenerálódni és már ez is elég ahhoz, hogy tbc-s legyen valaki.
– A számok tükrében, a statisztikát tekintve Göd lakói között hány tüdõbeteg van?
– A tavalyi adatokat nem ismerjük még pontosan – ebben a hónapban jelenik meg a tüdõgyógyász évkönyv –, hogy viszonyítani tudnánk, de azt hiszem, egyáltalán nem áll rosszul Göd lakossága e tekintetben. Meg kell azonban jegyeznem, a statisztikai adatok mindig olyanok amilyennek láttatni kívánjuk azokat. Az egész országban egy nem vészes, de lassú szaporodás mutatkozik a tbc-s megbetegedések számát illetõen. Egyesek azt mondják, a kötelezõ szûrések elrendelése, megemeli a fertõzöttek számát, hiszen többet vizsgálunk át, de ez még nem jelenti azt, hogy az egészségügyi helyzet ugyanilyen mértékben rosszabbodna.
– Az egészségügy, úgy nagyban, egészben azért nincs rózsás helyzetben, ennek a betegek és az orvosok a megmondhatói.
– Csak a magam területérõl beszélnék. Ma Magyarországon hivatalosan 40 ezer lakosra kellene egy tüdõgyógyász. Ezzel szemben mi, a nyilvántartásunk szerint a Fót-Göd-Dunakeszi körzetben évek óta 58 ezer embert látunk el. Ez a szám azonban lényegesen nagyobb a valóságban, hiszen hozzánk jönnek azok is, akiknek ideiglenes lakásuk van ebben a körzetben. Elég nagy a tumultus nálunk, a Dunakeszi Tüdõgondozóban. Naponta száz felett van a szûrések száma. A munkát mindössze öt alkalmazott és egy orvos látja el.
– Tehát egyik oldalon a szûrési kötelezettség, másik oldalon az egészségügyi kassza szûkös volta. Ha jól értetem, Ön az egyetlen tüdõgyógyász 58 ezer emberre?
– Sajnos igen. Évek óta keresek magam mellé egy legalább idõlegesen belépõ helyettest, hogy ha szabadságra megyek, vagy megbetegszem legyen, aki pótol. Országos szinten is nagy a hiány a tüdõgyógyászból és úgy néz ki, baj van az utánpótlással is. Nagyon rosszul fizetett szakma a miénk.
– Harmincévi tüdõgyógyász múlttal a háta mögött mit javasol, hogyan óvjuk tüdõnket?
– Elsõsorban a cigarettázás rendkívül káros hatását említeném, ugyanis nagyon sokan jönnek hozzánk olyan légúti panaszokkal, amivel sajnos már nem tudunk mit kezdeni. A harminc-negyven-ötven évi tartós dohányzással járó köhögés a tüdõtágulás egyik biztos jele. Új tüdõt sajnos még nem tudunk adni a betegeknek. A tüdõhólyagok apró, majdnem bogyószerû képzõdmények. A köztük lévõ septumokban, falakban áramlik a vér. A tüdõhólyagokban történik az oxigén és széndioxid csere. A tüdõtágulásnál ezek a kis apró falak beszakadoznak és gyakorlatilag a tüdõ felszín megkisebbedik. Ezt egy nagyon érzékletes hasonlattal tudnám megvilágítani. Képzeljünk el egy 10×10×10 centiméteres kockát. Annak egyik oldala 100 cm², tehát összesen 600 cm² a felülete, az ûrtartalma pedig egy liter. Ha én ezt a kockát 1 cm-es kockákra vágom, akkor az ûrtartalma ugyanaz marad, de a felülete megsokszorozódik, 6000 cm² lesz, mert 1000 kockát kapok. A tüdõtágulás esetében ennek a fordítottja történik. Eredetileg van, mondjuk 6000 cm² és – miután a pici falak beszakadoznak – utána csak 600cm² lesz.
Az is kimutatható, hogy a pollenózisok, az asztmás, allergiás megbetegedések sokkal gyakoribbak a dohányzók körében – a rákról nem is beszélve –, mint a nem dohányzóknál. A tüdõdaganatos megbetegedések száma harminckétszer gyakoribb a dohányzóknál, mint azoknál, akik nem cigarettáznak, és – ez is nagyon fontos – nemdohányzó környezetben élnek.
Az elmondottakból is kiderülhet mit jelent a megelõzés, hiszen a kötelezõ szûréseknek elsõsorban ez a céljuk. De bárkinek gondja van, keresse fel a tüdõgondozót Dunakeszin a Liget utcában. Beutaló nélkül, térítésmentesen átvilágítunk mindenkit, aki érvényes TAJ számmal rendelkezik. R. K.
Ez a könyv „A nagy kékség” címû film alkotóit megihlette. A film hõsei a könyvnek is szereplõi.
Az ember, a delfin és a fejlõdés. A titokzatos delfinek nyomában – ilyen alcímekkel jelent meg számos nyelven Patrice van Eersel fantasztikus könyve, Az ötödik álom. Az Algériában született, holland származású szerzõ olyan témát dolgozott föl, amit az irodalombarátok jól ismerhetnek Robert Merle: Állati elmék címû regényébõl. Ennek elemzésére van Eersel többször is visszatér. A szerzõ népszerû formában, szórakoztatóan áttekinti a delfin-témakör óriási tény- és legendaanyagát. Az ókori legendáktól napjaink tudományos megfigyeléséig összegyûjtött mindent, ami az ember és a delfin közötti kapcsolatról szól. Hitelesen számol be a delfinek agyával végzett kísérletekrõl, ismerteti az „Ember és a delfin” kutatási program eredményeit. Az olvasó megismerkedhet a „delfinember” különös történetével, és persze szó kerül szerelemrõl, reményrõl, a hit megtisztító erejérõl is. Patrice van Eersel könyvében egy jó tollú, könnyen és könnyedén író, széles látókörû kutató keresi a választ azokra a kérdésekre, amelyekre a tudomány még nem tud válaszolni, de az emberiség jelenét és jövõjét súlyosan érintik.
Akikre büszkék vagyunk
A tavasz elsõ hónapja a tanulás-tanítás melletti tennivalók megnövekedését jelenti a Németh László Általános Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény számára is. Nemzeti ünnepünk méltó megünneplésére, a különféle területeken történõ versenyzés fokozott megmérettetés a diákoknak és tanároknak egyaránt. Mindezeket hosszas felkészülés elõzte meg.
A megyei angol és német vers- és prózamondó versenyen, március 31-én iskolánk tanulói a következõ helyezéseket érték el:
Angol: I. hely: Halász Gábor 5. a; I. hely: Kalácska Szilvia 5. a; II. hely: Bajzák Anna 7. a; különdíj: Pardi Klára 7. a.
Német: I. hely: Oltvai Petra 6. a; III. hely: Glázovics Anikó 6. c.
Megyei angol nyelvi versenyen Halász Gábor 5. osztályos tanuló 2. helyezett lett.
A Varga Tamás matematika verseny iskolai fordulójában Pásztor Tímea 7. b osztályos tanuló érte el a legjobb eredményt.
Zrínyi Ilona országos matematika verseny: 5. évfolyam 7. helyezett Halász Gábor. 4. évfolyam 12. helyezett Hegyvári Pál.
Körzeti kémia verseny: 2. helyezett Nagy András 8. c.
Biológia körzeti verseny: 1. helyezett Vasánszky Zsófia 8. a; 2. helyezett Dudás Zoltán 8. b.
„Nyelvünkben élünk” körzeti magyar verseny: 2. helyezett Pásztor Tímea 7. a
Kazinczy szépkiejtési verseny: 4. helyezett Varga Dávid 6. c
Egészségnevelés körzeti verseny: 1. helyezés
Csecsemõgondozó verseny: 3. helyezés
A kiselõadók versenyének eredményei társadalom-tudomány kategóriában: 1. Kovács Hajnalka 6. c; 2. Bõle Márta 7. c; 3. Tímár Györgyi 7. b
Természettudomány kategóriában: 1. Varga Dávid 6. c; 2. Halász Gergely 6. a; 3. Cseh Edina 7. c
Dicséretet kapott: Soós Ildikó 5. a és Bartucz Anna 5. a
A kiselõadók körzeti versenyén Halász Gergely 6. a osztályos tanuló elsõ helyezést ért el.
Kézilabda csapatunk a budapesti serdülõ bajnokságban második helyen, a diákolimpia megyei területi bajnokságán második helyen (7-8. osztály), a megyei döntõn 3. helyen (5-6. osztály) végzett.
A körzeti asztalitenisz verseny eredményei: 1. Barabás Ildikó 7. a; 2. Komarik Éva 7. a; 3. Halmai Krisztián 6. d; 4. Horváth Csaba 8. c
A diákolimpia III. korcsoportjának körzeti nagypályás döntõjén labdarúgó csapatunk elsõ helyezést ért el. Körzeti népdaléneklési versenyen Pardi Klára, Vajkó Enikõ, Barabás Ildikó 2. helyezést ért el. Gyetván Lívia furulya hangszerével bejutott a megyei versenyre.
Bajkó Ildikó DÖK vezetõ
A Szent István király Szimfonikus zenekar koncertje, vezényel: Záborszky Kálmán. Közremûködnek: Kállay Bori, Fonyó Barbara, Berkes János, Berczelly István, a Szent István király Szakközépiskola nõi kara
A mûsorban: Mendelssohn, C. Frank, Händel, Gounod, J. S. Bach, Delibes, Kodály mûvei hangzanak el.
A belépés díjtalan, adományokat az árvízkárosultak javára köszönettel elfogadunk.
A tanköteles gyermekek beiratkozása Göd Városban 2000. április 27-én csütörtökön, és 28-án pénteken lesz
A beiratkozás helyei:
Huzella Tivadar Általános Iskola 2131 Göd, Petõfi u. 48. Igazgatói iroda április 27-én és 28-án 14–18 óráig.
Németh László Általános Iskola 2132 Göd, Ifjúság u. 1-3. április 27-én és 28-án 14–18 óráig.
A beiratkozáshoz kérjük, hozzák magukkal a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, az óvodai véleményt (ennek hiányában szakvéleményt az iskolaérettségrõl), a szülõ személyi igazolványát és biztosítási díjat; a gyermek diákigazolványához egy igazolványképet és 200 Ft-ot – amennyiben ezt nem tudják beadni, tanév elején pótolható.
Tanköteles az a gyermek, aki az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget eléri, attól a naptári évtõl, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti. A szülõ kérelmére a gyermek tankötelessé válhat akkor is, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be.
Kastély Központi Óvoda
2131 Göd, Béke u. 3. 2000 április 25–28-ig
minden nap 8–16 óráig.
1. sz. Óvoda
Lenkey úti épületében 2132 Göd, Lenkey
u. 19. 2000 április 25–28-ig minden nap 8–16
óráig.
Azon gyermekek jelentkezését
várjuk, akik 2000 december 31-ig betöltik a harmadik
életévüket.
Felhívjuk a szülõk figyelmét, hogy gyermekeik elhelyezési lehetõségének biztosítása érdekében, tegyenek eleget beiratkozási kötelezettségüknek.
Szinay József jegyzõ
Idén 2000-ben jelenik meg a „Gödi Almanach” hatodik kötete. A szerkesztõk csoportjának áprilisi ülésén már kialakult a kötet teljes anyaga és májusban már indulhat a nyomdai munka. Az eddigi szerkezeti jelleget megõrizzük. Régi szerzõink mellett jelentkeztek újak és nemcsak helyben lakók. Kaptunk szépen szerkesztett írást még Kaliforniából is.
Az ókorból maradt helyi tárgyi emlékeinket az idei régészeti ásatások fogják szaporítani. Feltárják a szakemberek az i.sz. 375 körüli idõkben épült római erõd maradványait. A közelmúltban találtunk végre bizonyítékot városunk nevének eredetére és felbukkant, egy a tizenhetedik században itt élt földbirtokos neve is.
A legtöbb írás azonban a búcsúzó évszázadban történtekkel foglalkozik. Ráksi Miklós tollából megismerhetjük büszkeségünk, az alsógödi református templom építésének történetét.
Megtudhatjuk, hogyan épült meg a felsõgödi kertváros védelmére a Duna-parti gát és az alsógödi strand.
Helyszíni beszámolót olvashatunk a 2. Magyar Hadsereg pusztulásának elsõ három napjáról, mégpedig a fõparancsnok Jány Gusztáv törzsének naplóját vezetõ akkor 22 éves, helyi származású fiatal hadnagy tollából.
Pártos Judit folytatja a „Gödi Ki Kicsoda” sorozatát. Most Beck Ö. Fülöpöt mutatja be.
Ez az évszázad nagyon gonoszan bánt a magyarokkal. Itthon is és a határokon túl is. Kovács Géza Antal György Bálintnak mondta el, mit éltek át a magyarok a Felvidéken, Rényi Péter és Csankó Lajos 1944 vészterhes õszi hónapjairól ír, Rácz József pedig azokról az idõkrõl amikor még reménykedni is veszélyes volt. Nagyréti Tamás bemutatja az atlétika szerelmesének, Híres Lászlónak az életútját.
Reméljük, hogy lesz két mellékletünk is. Az egyik, az eddig fellelt összes térképet fogja azonos léptékben, idõrendi sorrendben bemutatni. A másikat azokról a postai képes levelezõlapokról szeretnénk összeállítani, amelyeket Miskolci József gyûjtött össze és mutatott be márciusban a József Attila Mûvelõdési Házban.
A könyv nyomdai költségeit most is az elõzõ kötetek értékesítésébõl kívánjuk fedezni. Kérjük hûséges olvasóinkat, vásárolják és ajándékozzák gyermekeiknek, ismerõseiknek, barátaiknak a sorozat eddig megjelent példányait. Támogatásukat reméli a Szerkesztõbizottság nevében
Az 1999-es év a Gödi Körkép életében kiemelkedõ év volt. Egyrészt 10 éves lett az újság, ami már önmagában jelentõs esemény egy önkormányzati lap életében. Év elején új fõszerkesztõ választásra került sor, dr. Ráksi Katalin személyében, aki már az újság megalakulásánál is bábáskodott. A fõszerkesztõ választással egyidejûleg arculatváltásra is sor került. Új lógót kapott a Körkép és reméljük, hogy ez a következõ 10 évre is biztosítja a lap kedvezõ fogadtatását.
Önkormányzati sajtótermékrõl lévén szó, a helyi eseményekrõl, történésekrõl részletesen és korrektül tájékoztatja az olvasókat. A lap 1400 példányban jelenik meg, 600 elõfizetõje van. Közel egy éve a Magyar Posta terjeszti. Tudjuk, hogy az lenne az ideális, ha városunk minden postaládájába ingyen kerülne be, de pillanatnyilag pénzügyi nehézségeink ezt nem teszik lehetõvé.
Hálásak vagyunk hirdetõinknek, akiknek köszönhetõen a lap költségvetése kiegyenlítõdik. Megújult a szerkesztõség helyisége is, mely 10 éve nem volt kifestve. Külön telefonvonalat, faxot és számítógépet vásároltunk. Ez mind az újság színvonalát javítja. Egy pár szót a számokról:
|
|
Tervezett |
Tényleges |
|
|
Bevételek: |
2,090 000 Ft |
2,526,550 Ft |
120,00% |
|
Kiadások: |
2,694,000 Ft |
4,392,194 Ft |
163,00% |
A bevétel és kiadás közötti különbség 1,865,644 Ft, ebbõl a képviselõ-testület az 1999. évi költségvetésébõl 1,600,000 Ft-tal támogatta az újság megjelenését, tehát a különbözet 265,644 Ft, mely összeggel az elfogadott költségvetést meghaladta. Tekintettel azonban arra, hogy – mint a fentiekbõl is látható – jelentõs eszközbeszerzésre került sor, így ez a túllépés teljesen indokolt. Ilyés Gizella alpolgármester, a Gödi Körkép felelõs kiadója
– Egerben születtem, valamikor a múlt század második harmadában, ’64-ben a sárkány évében. Az idei esztendõ, szintén a sárkány éve, s jónak ígérkezik, minden szempontból. Bükkszenterzsébeten nõttem fel egy kis faluban. Szüleim Egerbe járattak zeneiskolába, onnan nyílt ki számomra a nagyvilág. Miskolcon és a fõvárosban, a konzervatóriumban trombitást csináltak belõlem a kezdetek kezdetén. 1979-tõl Budapesten éltem nyolc éven át, utána Geiger György trombitamûvész tanár úrnál – aki március 15. óta immár nemcsak szóra, de mindenre érdemes mûvész – diplomáztam trombita fõtanszakon. Mellette karvezetést tanultam a Liszt Ferenc Zeneakadémián, a jó öreg Maklári tanár úrnál, de zeneszerzéssel is foglalkoztam. Tanítottam a gyõri konzervatóriumban, a budapesti Vörösmarty Gimnáziumban, mint orgonista, esküvõkön játszottam egyetemistaként, – egyszóval sok mindent csináltam egészen ’87-ig, amikor a véletlennek köszönhetõen – bár meggyõzõdéssel vallom, véletlenek nincsenek, az ember egy bizonyos elõre eldöntött útvonalat követ, amelyrõl legfeljebb 15-20 százalékkal térhet le, s ha éppen szerencséje van alakíthatja a sorsát, de azért a fõvonal eredendõen eldöntetett –, engem kiküldtek a világ végére, Izlandra. A sorsot ezúttal egy kollégám képviselte a Zeneakadémián, aki zenetanári állásokat hirdetett az északi szigetországba. Már végeztem éppen, és úgy éreztem, úgy sincs semmi dolgom itthon. A saját terveim által elképzelt zenetanulást nyugat-európai zeneakadémiákon úgyse lehetett akkortájt megoldani. Sok minden más is kellett volna hozzá, mint ahogy én azt akkortájt gondoltam. Kapóra jött a jó álláslehetõség Izlandon, itthonról csillagászatinak hangzó fizetéssel, amirõl naivan azt hittem spórolhatok majd belõle a további tanulásra.
A tervezett egy évbõl nyolc lett. Egyfelõl a csillagászati összegû jövedelem nemhogy takarékoskodásra, de önfenntartásra is alig volt elég az ottani árak mellett, másfelõl úgy éreztem, menekülés lenne a problémák elõl, ha egy év után otthagynék csapot, papot. Olyan csodálatos feladatot kaptam, amilyen ritkán adódik az ember életében. Ha – kissé szarkasztikus hasonlattal élhetek – mondjuk, mint amikor egy kertészt kiküldenek Egyiptomba és a sivatag közepén, azt mondják neki, itt a kertje szíveskedjék bele rózsaültetvényt telepíteni. Ehhez egy év kevés. Ráadásul zeneiskola igazgatónak szerzõdtettek egy olyan helyre, ahol zenét alig hallottak. Fõkántora lettem egy akkorka templomnak, ahová húszan, ha befértek, a papnak már nem jutott hely. Mindehhez egy régi, szakadt harmóniumon kellett mûködni. A kórusok, amelyeknek a vezetésére szerzõdtettek, többnyire hat elárvult idõs hölgyeménybõl álltak, akikbõl nem volt könnyû szép hangokat kicsikarni. Három évet töltöttem el ebben a világvégi kis faluban. Visszatekintve, fantasztikusan szép idõszak volt, fõleg, hogy túléltem és nem kötöttem fel magamat, mint ezt többször tervbe vettem ott. Végül is, az állhatatosságnak megterem a gyümölcse. Az ember, amikor kap egy feladatot, szeretné látni, hogy amit elkezd, azt sikerre viszi. Virágzó zenei életet kellett varázsolni a semmibõl, azok között, akik azt se tudták, hogy az mire való. A helyi önkormányzatnak volt erre szüksége, és valójában azért is alkalmaztak engem, mert az egyházzenei szolgálathoz is kellett egy kántor, aki orgonáljon. A második évben már egész szépen helyrepofozódtak a dolgok. A szerencsének volt köszönhetõ, hogy meghívtak egy nyári kurzusra tanítani a déli országrészbe, Reykjavik közelébe, ahol Izland legkülönbözõbb helyeirõl gyûltek össze kollégák. Ott kaptam egy lehetõséget a szakma elõtti bemutatkozásra. Ennek körülbelül öt perc alatt az lett az eredménye, hogy még aznap este öt más állásajánlatot kaptam dupla fizetéssel és szép feladatokkal. Utána mégis visszamentem keletre, ahol akkorra már híre ment ennek a kifutásnak és a helybéliek közölték, hogy ragaszkodnak hozzám, megadnak mindent, amit bárki más kínálni tud. Ezek után nem lehetett azt mondani, hogy viszontlátásra. Az országos hírnév hallatán utólag rájöttek, hogy a talán félbolondnak tartott fiatal õrült személyében kincs van a birtokukban és egy csapásra megváltozott az életem. Több mint kétszáz kilométeres körzetbõl jártak a kórusomba énekelni. Olykor 3-4 órás, hóviharokkal tarkított autóutat tettek meg azért, hogy ott lehessenek egy próbán, és éjszaka vissza. Az áldozat nem volt hiábavaló. Már a következõ évben fél országrész egyesült egy kórusba, akikkel ‘89 karácsonyán Betlehemben, Jeruzsálemben léptünk fel egy nemzetközi kórustalálkozón. Rákövetkezõ évben Izlandon õsbemutattuk Kodály Missa Brevis címû mûvét. Szeptember elején kezdtük a felkészülést, heti öt próbával, május 6-án volt a koncert. Az egész falu mást se tett, mint gyakorolt. Az ifjúság táblákkal jött hozzám tiltakozni, mondván: elegük van abból, hogy apja, anyja a hálószobában egész éjszaka latinul "vartyog", és megszûnt a családi élet. De megbocsátották, mert 1990. május 6-án bekövetkezett az a számomra felejthetetlen pillanat, amikor végül is egy majdnem nyolcvantagú kórus bemutatta Kodály Missa Brevis-ét a zsúfolásig telt akureyri-i nagytemplomban. Ennek a hangversenynek köszönhetõen tényleg dübörögtek az ajánlatok a legkülönbözõbb helyekrõl, és '90-ben úgy döntöttem, miután elértem, amit egy ilyen helyen el lehetett, Reykjavikba költözöm.
Ott az egyetemi énekkar – egy majdnem profi kamarakórus – választott vezetõjéül. Mellette zeneigazgató és kántor lettem egy elég nagy egyházközségben. A legszebb emlékeim közé tartozik, hogy a reykjaviki színmûvészeti fõiskolán is tanítottam négy éven át. Egykori növendékeim nagy sztárok szerte az országban, ez is külön öröm, ha arra járok. Jó érzés, hogy amerre az ember megfordult, mindenütt sikerült valami kis apróságot hátrahagyni, amit a sajátomnak érezhetek ma. Az izland fõvárosban töltött öt esztendõ csúcspontja Kodály: Budavári Tedeumának bemutatója volt, az egyházközség új templomának felszentelésén. Kíséretül az Izlandi Állami Szimfonikus Zenekart kaptam, a szólót pedig az Önök szomszédságában, Szõdligeten élõ Molnár András operaénekes énekelte.
Idõközben megnõsültem, feleségem, aki jogász, nehezen viselte a klímát és azt a fajta társadalmi légkört, ami Izlandon van. Átköltöztünk Németországba, Luxemburg mellé és ott eltöltöttünk még két évet, ahol végre õ is elkezdhetett valami saját szakmájába vágó területen tevékenykedni. Én pedig egyik napról a másikra, megint a nulláról indulva elkezdtem a valamit keresgélni. Néhány nap után már volt két-három kórusom.
Többek között az orvosok által javasolt klímaváltás miatt immár harmadik éve itthon vagyunk. Borzasztó nehéz visszatérni a szakmába. Ha valaki nagymellénynyel hazajön, gyanús lesz. Rögtön megkérdezik tõle: tíz év után miért jöttél vissza, valamit elrontottál az életedben, mit akarsz te itt? A Zeneakadémia és a legkülönbözõbb zenei intézmények minden évben ontják az ifjú titánokat. Velük versenyezni nem lehet. És én nem akarom senkinek az állását elvenni. A saját szakmámból ma Magyarországon, olyan szinten megélni, ahogy azt az elmúlt tíz évben megszoktuk, lehetetlen. Következésképpen választani kell, vagy a szakma, vagy a jólét. Ha az embernek családja van – gondolnia kell arra, milyen neveltetést, milyen iskolákat tud biztosítani a gyerekei számára –, már messze nem a saját szempontok számítanak. Végül olyan szakmába csöppentem, ahol világjárt tapasztalataimat kamatoztathatom. Elsõsorban izlandiak Közép-Európába, Magyarországra történõ beutaztatásából élek, másfelõl olyan magyar utazási irodáknak segítek, akik Izlandra kívánnak utaztatni, illetve egykori vendégeim közül sokan, akik annak idején idegenvezetésem alatt ismerkedtek Izlanddal, velem szeretnének utazni. Ennek köszönhetõen, az elmúlt 365 nap leforgása alatt, körülbelül 100-120 ezer kilométert repültem a világban, Ausztráliától Új-Zélandig, Peru, Bolívia, legutóbb Burma, nemrégiben Prága, Lisszabon, Irán és így tovább.
– Kimaradt Göd. Hogy került hozzánk?
– A véletlennek köszönhetõen. Barcs Ági unokanõvére, Dalos Erika, kolleganõm volt a zeneakadémián. Vele beszélgettem nemrég és mondtam neki, hogy jó lenne megtalálni az utat vissza, a szakma felé. Ehhez leginkább egy olyan csapat kellene, aki el tudja azt viselni, hogy a vezetõje az esztendõ kétharmad részét távol tölti. Tehát ha van a kórusban egy stabil személy, aki a gyakorlást irányítja én meg kedvtelésbõl, eljöhetek és megpróbálhatom színpadra éretté tenni a produkciót. Azt hiszem Gödön megtaláltam a csapatot.
– A szavaiból ítélve, ez most a hobbija.
– Teljes mértékben. A szakmámat hobbiként mûvelem, a megélhetés pedig más lapra tartozik.
– Néhány napja felléptek a helyi mozgáskorlátozottak rendezvényén. Ha jól tudom, augusztus 16-án lesz egy izlandi-magyar kórustalálkozó Gödön.
– Említettem, hogy a fõ profilom az izlandiak Magyarországra való beutaztatása. Kórusok, zenekarok, sportegyesületek és hasonló csoportok érkezését várjuk. Nekem az a feladatom, hogy kitaláljam, megszervezzem hasonló kaliberû és érdeklõdési körû kórusok fellépését, találkozóját.
– Ha jól számolom élete harminc évében szinte mindennapi kapcsolatban volt a zenével valamilyen módon. Számos énekkar munkáját irányította. Vajon mi inspirálja az embereket az együtténeklésre?
– Ez is egyfajta betegség, de hála Istennek, pozitív betegség. Megmondom õszintén, már nem emlékszem. Magam is nagyon sokat énekeltem különbözõ énekkarokkal, de ma már inkább kórusok elõtt állok, és azt próbálom fürkészni a szemekbõl, hogy miért járnak oda? Ha erre könnyû lenne válaszolni, akkor valószínûleg nem járnának az emberek a kórusokba. Van ennek egy varázsa, misztikum, amit nem lehet szavakba önteni, ezt ki kell próbálni, és akkor mindenki válaszolni tud a kérdésre. R. K.
Szívesen olvasom a Gödi Körképet, mert érdekelnek fiatal városunk, eseményei, történései. Szeretek itt élni, ezért büszke vagyok az eredményekre és bosszankodom, ha intrikákról, felesleges vitákról olvasok. Most mégis úgy érzem, nekem is vitatkoznom kell, vélt, vagy valós sérelmek okán.
Jóérzéssel töltött el, amikor elõször olvastam februárban a helyben mûködõ Waldorf óvodáról. Szûcs Julianna szép szavakkal ecsetelte ideköltözésük, mûködésük, mindennapjaik történetét, a pedagógusok és szülõk összefogásából táplálkozó szeretetteljes légkört, amely nagyon vonzó lehet egy éppen óvodát keresõ szülõ számára. Az jutott eszembe, milyen nehéz jól megfogalmazni, hogy mi zajlik egy óvodában nap, mint nap, milyen jó dolog élvezni a gyerekek szeretetét és bírni a szülõk bizalmát! Magam is sok mindenben egyetértek Vekerdy Tamással, aki a hazai Waldorf pedagógia atyja, és akinek az elõadását én is végighallgattam ebben az óvodában. Tapasztaltam az ott jelen lévõ szülõk pozitív hozzáállását, de hangot adtak kétségeiknek, félelmeiknek is, ami a gyermekek leendõ iskolai beilleszkedését illeti. Ezek a kétségek bennem is megfogalmazódtak, már amikor a fõiskolán, jó pár évvel ezelõtt, az alternatív pedagógiák iránt érdeklõdve, megismerkedtem az új irányzatokkal.
Március 8-án aztán megjelent a következõ Gödi Körkép, amiben már keserû szájízzel olvastam ismét errõl az óvodáról. (Zavodnik József: Jó, hogy van alternatíva.) Ez a cikk már korántsem volt barátságos, sõt inkább bántó és tájékozatlanságról tanúskodó, sõt méltatlan Vekerdy Tamás szellemiségéhez is, aki soha, sehol nem szólta le „általában” az óvodai nevelést. Ha kritizált, mindig konkrét estrõl beszélt, errõl mondott véleményt. Könyvei, írásai, (amit mindig szívesen és érdeklõdéssel olvasunk) tanulságosak, sokszor kihangsúlyozta, hogy a nevelés sikere fõleg a nevelõ személyiségén, hozzáállásán, rugalmasságán, az óvoda légkörén és nem elsõsorban a módszereken múlik. Mi is így gondoljuk!
Az általa elképzelt és segítségével létrehozott óvodát ezért szerintem nem illik úgy jellemezni, hogy a régit, vagy a másikat ok nélkül bántjuk. Követõinek ezt minimum tiszteletben kéne tartani, akár szülõ, akár pedagógus az illetõ. Szeretném elmondani, hogy a Gödön mûködõ, az önkormányzat által fenntartott óvodákban is léteznek alternatívák. Igaz ugyan, hogy ezekben a csoportokban 20-28 gyermek van, és valóban akadnak köztük nehezen kezelhetõk is. Azonban nem az óvodák rossz nevelési módszereibõl adódóan, hanem azért, mert az egész nap dolgozó szülõk gyermekei sokkal több idõt kénytelenek közösségben tölteni az ideálisnál. Ebbõl következõen kevesebb idõ jut a szeretetteljes családi együttlétekre, amit mi itt az óvodában igyekszünk, de nehezen tudunk pótolni. Mindkét önkormányzati óvoda saját programot dolgozott ki, a felsõi részen a népmûvészet eszközeivel, mi itt alsón pedig játékkal, mesével nevelünk (ezt a programot mellesleg éppen Vekerdy Tamás lektorálta). Abban a sajátos helyzetben vagyok, hogy jól ismerem mindkét városrész óvodájának vezetõjét és munkatársaikat, tapasztalom gondjaikat, felelõsségüket, erõfeszítéseiket már sok éve a gödi gyermekekért.
Tájékoztatásul szeretném leírni, hogy az önkormányzati óvodákban sem használunk már régen, feladatlapokat és nem kötelezõ anyák napján verset mondani! (bár 26 éves tapasztalataim szerint ennek, nagyon örülnek az édesanyák!) Ha a gyermek még nem beszél tisztán, nem küldjük azonnal logopédushoz, mert a logopédus jár rendszeresen az óvodákba és csak az öt évesnél idõsebb gyermekekkel foglalkozik. Erre viszont igen nagy szükség van, egyrészt azért, mert az olvasás, írás megtanulásának elengedhetetlen feltétele a közelítõleg tiszta artikuláció, másrészt felnõttkorukban talán kevesebben fognak közszerepléseik alkalmával hebegve-habogva, raccsolva, pöszén beszélni, mint ahogy azt mostanában gyakran halljuk nap, mint nap a különbözõ médiákban. Nem gördítünk akadályokat készakarva a gyerekek elé, csak azért, hogy szokják a nehézségeket, de ha gond adódik, megpróbáljuk mindenki számára megnyugtató módon megoldani. Csak arra kell vigyáznunk, hogy ésszerû, a gyermekek életkorához igazodó, érthetõen megfogalmazott, betartható szabályokat alakítsunk ki, mert egyetlen közösség sem tud létezni (még az óvodás sem!) ezek nélkül.
A szülõk közösen szokhatják az óvodát gyermekeikkel, minden kérdésükre szívesen válaszolunk, bekerülésük elõtt meglátogatjuk a családot a jobb együttmûködés, egymás megismerése érdekében.
Arra a kérdésre, hogy miért zavart engem ennek a cikknek a hangvétele, nagyon egyszerû a válasz: mert 20 éve nevelem a gödi gyerekeket. mert én és a sok éve óvodában dolgozó munkatársaim sem a "magas" fizetésért tesszük még mindig szívesen a dolgunkat, és remélem senki sem gondolja, hogy rosszat akarnánk a ránk bízott gyermekeknek. És lehet-e annál nagyobb öröm, mint amikor egy 23 éves fiatalember, az öccsét hozván az óvodánkba, még mindig jó érzéssel emlékszik az óvodás évekre, vagy azoknak a fiatal szülõknek az igyekezete, akik a régi arcokat (kedves, szép emlékû óvó nénit, dajka nénit) keresve választanak óvodát gyermeküknek.
Számomra, és remélem még sokunk számára is, ez a legnagyobb elismerés. Selmeczy Györgyné óvónõ
Néhány észrevételt szeretnék leírni az erdei játszótérrel kapcsolatban, mely az Alagút u. mellett a kiserdõben található, és melyet Nagy Gábor évek óta nagy lelkesedéssel, sok munkával készít, rendezget.
Háromgyermekes anyuka vagyok. A szép, tavaszi idõben egyre többször látogatnánk a játszóteret a gyerekekkel. Kicsit aggaszt, amikor azt látom, hogy kutya ül a hintában, a kis gazdi pedig mögötte áll. Ezek után nem szívesen engedem óvodáskorú gyermekeimet hintázni, akiknek ez a legkedvesebb idõtöltésük. Szomorúan láttam, hogy az egyik hinta leszakadt, ami nem csoda, ha 16-18 éves korú fiatalok állnak bele. Egyébként egyes kutyák nemcsak „hintázni” szoktak, hanem „vonatozni” is, vagyis a kis fa vonatban ücsörögnek. Úgy tudtam a kutyákat TILOS a játszótérre hozni. Valahogy meg kellene oldani, hogy az ebek ne használhassák a játszótéri eszközöket, a kutyapiszokról nem is beszélve. Vagy talán a gazdikra kellene jobban odafigyelni?
Egyébként nagyon szeretünk a térre menni, a gyerekeket alig lehet onnan hazacsalogatni. Nagyon ötletesek az eszközök, a hajó, a vonat, a kötélmászó, stb.
Sajnos mindig akadnak azonban olyanok, akik örömüket lelik abban, ha valamit tönkretehetnek. A hulladékgyûjtõt talán gyakrabban lehetne üríteni, mert pl. egy hétvégén hamar megtelik, utána pedig a fûben hever a sok szemét, ezzel rontva a játszótér képét.
Jobban kellene tehát ügyelnünk a tisztaságra és figyelnünk egymásra, hogy a jó idõ közeledtével minél több gyerek és felnõtt élvezhesse a madárcsicsergéssel teli kiserdõt és benne a játszóteret. Tisztelettel: egy anyuka
A Habitat for Humanity International Hungary Kht. felhívja az érdeklõdõk figyelmét, hogy a 2000. évben, Gödön felépítésre kerülõ lakásokra pályázati anyag kiadásra került! Az anyag beszerezhetõ a Habitat irodájában (Göd, Pesti út 72.), és a Polgármesteri Hivatal ügyfélszolgálatánál. A Habitat iroda munkanapokon 9-13 óráig áll rendelkezésükre személyesen, vagy telefonon 27/337-944; 20/959-4744.
A Gödi Városfejlesztõ és Szépítõ Egyesület legközelebb 2000. április 26-án 18 órakor tartja összejövetelét a József Attila Mûvelõdési Házban (Göd Pesti Út 72.). A Városszépítõk ötletbörzére, együttgondolkodásra várnak minden javaslatokkal bíró érdeklõdõt, akit az Ifjúsági tábor (egykori Szakáts-kert) hasznosítása foglalkoztat.
Az Egyesület tagjai ezúton köszönik meg mindazok munkáját, akik április elsején, szombat délelõttjüket feláldozva kitakarították a Pázmány Péter utcai temetõ és a kerékpárút bevezetõ szakasza által határolt völgyet.
A tavaszi napsütés nyomán kizöldült fák, bokrok látványa bizonyítja, nem volt hiábavaló a szemét terhétõl megszabadítani a területet. Érdemes egy kellemes kirándulás, kerékpározás vagy séta során meggyõzõdni róla. GVSZE
Újra kellemes szombat délutánt tölthetett együtt március 26-án a Hagyományteremtõ Klub közönsége. Ez alkalommal az 1929. december 1-én alakult gödi 801-es Losonczy István cserkészcsapat mutatkozott be. A cserkészcsapat jelenérõl, múltjáról, alapításáról, jeles tagjairól, a még élõkrõl és a már elhunytakról Kishonti István úr emlékezett meg. Mesélt a nagy táborozásokról, a gödöllõi 1933-as jamborre-ról, a cserkészcsapat alapítójáról Baden Powell-rõl. Bednarik Istvánné cserkésztiszt, részletet olvasott fel az 1928-ban Felsõgödön már mûködõ cserkészlány mozgalomról és céljáról tartott elõadásból, melyet Éles Ilona cserkésztiszt tartott.
Hogy milyenek legyenek a cserkészlányok?
„Legyenek mindenek elõtt istenfélõk, család-, haza-, gyermek-szeretõk, erényesek, ápoltak, edzettek. Hasonlítsanak nagyasszonyainkra.”
Az egyik ifjú cserkész ismertette a cserkésztörvény 10 pontját. A kicsitõl a nagyig lelkesen énekeltek és verseltek. Látszott a fiatalokon, hogy a törvény 10 pontját hittel vallják, magukénak érzik.
Kár, hogy csak nyolcvanan és nem nyolcszázan vannak. De talán egyszer majd erre is sor kerül. Az együtt töltött tartalmas délután emlékére a Hagyományteremtõ Klub tagjai a 801-es Losonczy István Cserkészcsapat zászlójára nemzetiszínû szalagot kötöttek. Medgyes Béláné
Úgy tartja a mondás: „...aki fát ültet, a jövõre gondol”. 2000. április 8-án, verõfényes tavaszi napra ébredõ Gödi Lions Club tagjai nagy lelkesedéssel gyülekeztek a város „Marignane-i” parkjában. Csatlakoztak a Lions Clubok Magyarországi Szövetsége felhívásához, mely a környezetvédelem jegyében született.
A Club ülésén hozott határozat értelmében faültetéssel kívántak hozzájárulni környezetük szépítéséhez. Az ültetéshez a Bíró & Pintér Kft. biztosította a jó minõségû facsemetéket. Köszönet érte a Kft. valamennyi vezetõjének és dolgozójának.
A Club tagjainak jelentõs része nagy lelkesedéssel kezdett a gödrök kiásásához és a fák ültetéséhez. Elképzeléseik között szerepel, hogy itt a fák között egy olyan park alakuljon ki, melyben szívesen pihennek felnõttek és gyerekek egyaránt. A jövõben minden, a Clubhoz érkezõ vendéget felkérnek arra, hogy járuljon hozzá egy-egy fa ültetésével a park szebbé tételéhez, s ezáltal a közelben lévõ játszótér jobb levegõjéhez és az esztétikusabb környezethez. Ez csak akkor sikerülhet, ha a felnõttek és gyermekek is vigyáznak rá. Közös ügyünk ez a kialakuló liget, és reméljük valamennyien lefogjuk azoknak a szemetelõknek, facsemete tördelõknek, rongálóknak a kezét, akik tönkre akarják tenni közös értékeinket. A Club tagsága nem fejezte be a tevékenységét a fák ültetésével, hanem gondozni is kívánja azokat. Reméljük sok segítõre és támogatóra találunk ebben a munkában.
Kívánjuk használják, élvezzék védjék a jövõben ezt a parkot. Albert Pál a Gödi Lions Club elnöke
(Folytatás az elõzõ számunkból)
Pokharában
három napig pihentünk. Megtekintettük a helyi
látnivalókat és bõségesen pótoltuk
az elvesztett kalóriákat. November harmadikán
újra buszra szálltunk és kellemes nyolcórai
út után Katmanduban találtuk magunkat. Nepál
fõvárosa nem nyerte meg tetszésünket.
Számunkra túl zsúfolt, a várost ellepõ
szemét mennyiségérõl nem is beszélve.
A vallási központok és építészeti
emlékek viszont lenyûgözõek, ezeket sorra
végig is jártunk. Katmanduban elbúcsúztattuk
három társunkat, akik idõ hiányában
Delhin keresztül visszatértek Magyarországra.
Ketten Csabával tovább maradtunk, hogy eltúrázhassunk
a Mount Everesthez, ami 8848 m-es méretével földünk
legmagasabb csúcsa. November 7-én ismét útra
keltünk és tizenkét órai busztetõn
eltöltött idõ után, Jiri Bazárba
érkeztünk, ami az új túránk kiinduló
pontja. Hat napos gyaloglás során átkeltünk
több 2-3000 m-es hágón, majd megérkeztünk
Namche Bazárba, a hegymászók Mekkájába.
A helyi lakosok, itt közel 4000 m magasságban, úgy
élnek, mint mi az alföldünkön. Elhagyva a
falucskát Dingbochében (4400) táboroztunk le.
Már ránk fért egy pihenõnap. Persze a
pihenõnapokat mindig mászásra használjuk
fel, így hát a Chukungh völgy vége felé
vettük az irányt. Elõször lencsevégre
kaptuk újabb nyolcezreseinket, a Mount Everestet, az Lhots-t
és a Makalut. Aztán megmásztuk a Chukungh Ri
5430 és 5546 m-es csúcsait. A következõ nap
5140 m-en táboroztunk le. Hajnalra az órám, a
menedékházban –5 C fokot mutatott. Másnap
megmásztuk a Kala Pattar 5560 m-es csúcsát,
ahonnan nézve, új oldalukról tárultak
elénk a közel karnyújtásnyira lévõ
hegyóriások. Az Everest túra végpontjához
értünk, mivel idõnk volt még bõven,
ezért újabb völgyet néztünk ki
túracélnak. Délután már 4830 m-en
táboroztunk. Reggel napkeltével indultunk és
átmásztuk Chola La 5420-m-es nem túl könnyû
hágóját, hogy a túloldalon Gokyo-ban
verhessünk tábort. Innen újabb 8000-es csúcsot,
a Cho Oyu-t sikerült lefotózni. Persze pihenésként
azért még megmásztuk Gokyo Ri 5350 és
5355 m-es csúcsait. Szomorúan vettük tudomásul,
hogy innen lefelé vezet az utunk. Búcsút vettünk
a hegyóriásoktól és három nap
alatt leértünk Luklába, ahonnan a pénzesebb
turisták repülõvel hagyják el az Everest
régiót. Mivel mi (sok) pénzzel nem
rendelkeztünk, idõnk pedig volt bõven, újabb
kaland mellett döntöttünk. A Makalu Barun régió
felé vettük az irányt. Elõször 3000
m-es hágókon keltünk át, majd hatalmas
rododendron erdõkön keresztül leereszkedtünk az
Arun (1000 m) folyó völgyébe. Ez a folyó
Tibetben ered, s Nepált keresztülszelve Indiában
egyesül a Gangesszel, majd az Indiai Óceán vizét
édesítik. Az Arun partján tettük meg utolsó
kilométereinket, hogy visszaérkezhessünk
Katmanduba. Itt új mérleget készítettünk.
Ezen a túrán huszonegy napig koptattuk bakancsunk
talpát. 450 km-t gyalogoltunk, és 18800 m össz.
szintet másztunk meg. Átkeltünk egy 5000-es és
hét 3000-es hágón. Megmásztunk öt
darab 5000 m-es csúcsot, a kisebbekrõl nem is beszélve.
Karnyújtásnyira fotóztuk a Mount Everest, a Cho
Oyu, Lhotse és a Makalu 8000 m feletti hegyormait. Jó
túra volt!
A
december Katmanduban ért, amikor már elterveztük a
Himalája keleti vonulatainak meglátogatását.
Még hiányzott a nepáli nyolcadik 8000-es hegy, a
Kanchandzonga a fotóink sorából. Huszonhárom
órás buszút végén, az Indiai
Darjeelingbe érkeztünk. Sikkim felõl szerettük
volna lefotózni, mivel Sikkim politikailag különálló
ország, elõbb be kellett szerezni túránkhoz
az engedélyeket. December 7-én, engedéllyel a
zsebben, új kalandokra éhesen dzsipre ültünk,
és másfélóra múlva át is
léptük a sikkimi-indiai határt. Jorathangban
megkezdtük újabb túránkat. Utunk elsõ
része szépen mûvelt narancsligetek között
vezetett, majd elértük a vegyes dzsungelek szintjét.
Túránk útvonala hullámvasúthoz
hasonlított. Völgybe le, kb. 8-900 m-re, majd 2000 m
gerinc következett, aztán újra le és fel.
Így ment ez napokig. Azt hittük, ezt már nem
bírjuk ki, pedig még a 3000 m-es magasságot sem
értük el. Közben azért felkerestük a
hegyi zarándokhelyek közül a híresebbeket:
Sangachoeling Gompát, Pemayangtse Gompát, Kecheopary
Szent tavat. Sajnos Sikkim északi része le van zárva.
Meg kellett elégedni a Kanchandzonga két
karnyújtásnyiról készített
fotójával és látványával.
Azért rengeteg 3000 m-es csúcsot megmásztunk,
melyek közül a 3765 m-es Gosa volt a legmagasabb, amely az
indiai-sikkimi-nepáli hármas határt jelöli
ki. A sikkimi és indiai hegyekbõl tíz nap után
tértünk vissza Darjeelingbe. Az öreg temetõben
leróttuk kegyeletünket a nagy magyar ázsiakutató,
Körösi Csoma Sándor sírjánál.
Megnéztük a Himalájai Hegymászó
Egyetemet, felkerestük a híres Béke pagodát
és az állatkertben szemügyre vettük azokat a
hegyi állatokat, amikkel túránk során még
nem találkoztunk. Elkészítettük utolsó
(nagy) mérlegünket. Két hónap alatt 1150
km-t gyalogoltunk, és 37500 m össz szintet másztunk.
Megírhatom, nagyon elfáradtunk. A Darjelingben
eltöltött három nap után, Kalkutta
érintésével, Puriba, az Indiai-óceán
partjára érkeztünk. Itt két hét
pihenõt engedélyeztünk magunknak, az elõttünk
lévõ három hónapos indiai utazásunkat
tervezgettük, ami azóta már az élményeinkben
és az emlékeinkben él.
A túra résztvevõi: Zoller Caba és
Dora László
Végezetül szeretnék
köszönetet mondani azoknak, akik csodálatos túránkat
segítették: Immigra Kft., Leg-Szer Bt., Katlan Bt.
A Gödi Sportegyesület elnöksége értesíti a GSE tagjait, hogy az Egyesület évi rendes küldöttközgyûlését 2000. május 5-én, pénteken 18 órakor tartja a Németh László Általános Iskola étkezõ jében. Napirend:
Az elnökség beszámolója az 1999. évben végzett munkáról.
A Felügyelõ Bizottság beszámolója.
Az 1999. évi gazdálkodás és a 2000. évi költségvetés elfogadása.
Egyebek.
Tájékoztatásként közöljük a GSE 1999. évi gazdálkodásának fõbb pénzügyi adatait: (ezer Ft-ban)
Nyitó egyenleg 6,860; –
elõzõ évi kötelezettség – 69;
Önkormányzati támogatás 6000-
APEH (1% adófelajánlás) 51;
Pályázatok 318;
Egyéb támogatás és bevétel 3,587;
Összesen: 16,747
Bér 1,663;
közteher 733;
játékvezetõi díj 620;
közüzemi díj 851;
terembérlet 914; f
elszerelések, eszközök 1,596;
utazás 2,466;
egyéb mûködési költség 4,309;
beruházás, fenntartás 1,661.
Összes költség 14,813; –
ebbõl költségként elszámolt, de a következõ évben fizetendõ költség –111.
Kiadások összesen 14,702. Záróegyenleg 2,045. ÖSSZESEN: 16,747.
Kovács – Szabó, Szabadi II., Tuza – Kekecs, Szabadi I., Együd, Egervári, Horváth – Hegedûs, Hódossy. Csere: Bagócsi, Varga, Piros.
A gyenge erõt képviselõ Szob megszerezte idei elsõ gyõzelmét az eddig veretlen GÖDI SE ellen. Játék nem alakult ki, pusztán a lelkesedés elég volt a hazai gyõzelemhez. Mélyen a tudása alatt teljesített a gödi csapat.
Barankó – Hévizi, Marton, Nagy – Zábrádi, Orlik, Kuska, Rosenczweig, Takács – Kõrös, Bartus. Csere: Benkó. Gól: Bartus.
Igazságos döntetlen született a többet támadó Szob otthonában. Jók: Zábrádi, Orlik.
A kosárlabda rendkívül bonyolult, összetett, de legfõképpen fárasztó csapatjáték. A hangsúly a csapaton van. Abban rejlik a szépsége, és egyben a kiszámíthatatlansága, hogy egyetlen ember képtelen – a ritka kivételek csak erõsítik a szabályt – gyõzedelmeskedni.Mind a tíz játékosnak hozzá kell tennie a maga csapaton belül elfoglalt szerepéhez mérten kisebb-nagyobb részét. Enélkül nem megy.
A gödi csapatban is jelentkezett ez a probléma. Az utóbbi fordulókat megelõzõen is látszott, az idõsebb, rutinosabb és nagyobb tudású játékosok játszanak fõszerepet a bajnokság során. Megközelítõleg 40 (!) mérkõzést kell játszani, és a bajnokság kiírásának „köszönhetõen” lehetõleg mindet meg kellene nyerni. Az elmúlt évekkel ellentétben most legalább öt, de inkább hat, hét csapat eltökélt szándéka, hogy a következõ bajnokságot az elsõ osztályban kezdje. Rajtunk kívül Hódmezõvásárhely, Nagykõrös, Salgótarján, Hévíz a vidéki trónkövetelõk, míg a pesti gárdák közül a Tizenkétkarátos Iskola és a „kis” Közgáz áhítja a feljutást. Ebbõl mindössze kettõnek adatik meg, hogy az álmát valóra váltsa.
Ezt a menetelést képtelenség öt emberrel végig csinálni. Szükség lenne a kiegészítõ emberek segítségére. Hiába nyújt hétrõl-hétre kiegyensúlyozott teljesítményt a – Turcsán, Gulyás, Polik, Mihály, Kiss összetételû – kezdõötös, ha a többiek nem nõnek fel a feladathoz, akkor csak szép álom marad a legfelsõ osztály. A szezon elején még nem voltak ilyen jellegû problémák, Szóráth mester nyugodtan nyúlhatott a cserejátékosokhoz. A fent említett kezdõötös tagjai – Gulyás Ferit leszámítva – nem mai „motorosok”. Remek játékosok, hatalmas játékintelligenciával, ám nem várhatunk arra, hogy végighajtsák a negyven percet. Szükségük van a többiek aktív segítségére, míg kifújják magukat a padon. Ha ez nem változik, akkor rossz belegondolni, mi lesz ha gyengébb napot fognak ki... Pedig ez még a legnagyobbakkal is elõfordul.
A Budai XI volt a következõ ellenfél. Mi vezetjük a csoportot, õk a tizenhatodikok. Tökutolsók... A félidõ eredménye: 39–37. No comment... Elég legyen ennyit írnom az elsõ játékrészrõl. A fordulás után is szenvedtünk, de a 35. perctõl olyan periódust produkált a csapat, ami végül 30 pontos gyõzelmet eredményezett. Mi lett volna, ha azt a másfél félidõt nem lógják el a fiúk?
Szóráth Emil vezetõedzõ: Tragikusan játszottunk, szégyellhetjük magunkat! Ez nagyon kevés lesz a rájátszásban. Elnézést kell kérnem az értünk szurkolóktól, õk többet érdemelnének...
Legeredményesebb játékosok: Turcsán 29, Polik 15, Gulyás 14, Mihály 13.
Nagyon összekapták magukat a fiúk, a két elõzõ lélektelen játék után. Parádés elsõ félidõt produkáltak. Agresszívan védekezve és lehengerlõ támadójátékot mutatva szereztek majd húsz pontos elõnyt. Pedig az ellenfél az a Budaörs volt, amely otthonában mindenkire veszélyes. Most még sem tehettek semmit, legfeljebb megtapsolhatták szebbnél-szebb akcióinkat. A budaörsi játékosok szemén látszott, hogy feladták a küzdelmet. Érezhetõ volt a tanácstalanság a játékukon. Sikerült azonban felhoznunk õket, kis híján elveszítve egy már megnyertnek látsz mérkõzést...
Az elsõ félidõ iramát nem lehetett végig bírni, így a kulcsembereknek szükségük volt egy kis pihenésre. Megnyugtató elõnyünk tudatában belefért a cserélgetés és jó lehetõségnek tûnt bizonyos csapatszerkezetek kipróbálására. Semmi jel nem mutatott arra, hogy a hazaiak feltámadnak poraikban. Sikerült nekik. Sõt, inkább nekünk sikerült olyan pocsék teljesítményt nyújtanunk, hogy õk vérszemet kapva felzárkózzanak. A kezdõötös sem volt képes megközelíteni az elsõ húsz percben mutatott teljesítményét. Görcsössé váltunk, de szerencsére nagyobb rutinunknak – és Turcsán parádés dobóteljesítményének (17-bõl 13 mezõnydobás, ebbõl 10/7 a hárompontos) köszönhetõen – sikerült „kibrusztolni” a gyõzelmet.
Szóráth Emil, vezetõedzõ: Elgondolkodtató egyes játékosok utóbbi fordulókban nyújott teljesítménye. Nem szeretnék neveket mondani, remélem az illetõk tisztában vannak ezzel. Ez egyébként is a csapat szigorú magánügye, ami csak a játékosokra, és a vezetõségre tartozik. Annyit elárulhatok, lesznek következményei a dolognak. Néhány játékossal le fogunk ülni beszélgetni a jövõrõl...
Legeredményesebb játékosok: Turcsán 35, Polik 17, Kiss 16, Mihály 12. Gulyás 11. P. A.
Göd
Város Önkormányzat Képviselõ-testülete
1999. nyarán úgy döntött, hogy Kóczán
Mór (1885-1972) gerelyhajító tiszteletére
alapított vándordíj adományozását
feleleveníti.
Kóczán Mór 1948 óta Gödön élt. 1911-ben világcsúcs-tartó, 1912-ben olimpiai harmadik helyezett volt, 1914-ben angol bajnokságot nyert. A díjat a jeles sportoló halála elõtt, 1971-ben hozták létre.
A testületi határozat értelmében a „Kóczán Mór Vándordíj Göd” évente kerül átadásra. Elsõ ízben 2000. augusztus 20-án, majd ezt követõen minden év március 15-én. A díj a tárgyévet megelõzõ évben nyújtott legjobb sportteljesítmény alapján bármely sportágban, három kategóriában kerül kiosztásra:
– legjobb sportteljesítményt nyújtó férfi,
– legjobb sportteljesítményt nyújtó nõ,
– legjobb sportteljesítményt nyújtó csapat.
A díjak odaítéléséhez kérjük városunk polgárainak segítségét. Amennyiben van olyan személy, illetve csapat, akiket méltónak tartanak e díjra, javaslataikat 2000. május 20-ig jutassák el Hamarné Kismartoni Adriennhez a Polgármesteri Hivatalba.
Kóczán Mór életútjáról a Gödi Almanach 4. kötetének 194. oldalán olvashatnak bõvebben, mely az iskolai könyvtárakban és a Városi Könyvtárban is hozzáférhetõ. A Városi Könyvtárban és a könyvesboltokban meg is vásárolható.
Újra itt a tavasz. Ennek legbiztosabb jele, hogy megpezsdült a Duna-parton az élet. Fiatal kajakosaink jól sikerült téli alapozás után megint a Duna hullámai közt készülnek az egyre közeledõ versenyszezonra. A csapatból csak két versenyzõ hiányzik, Várnai Zoltán Soma jelenleg Gyõrben, a serdülõ válogatott keret tagjaként öregbíti a gödi kajaksport egyre jobb hírnevét. Szaszák Dénes szintén Gyõrben edzõtáborozik a felnõtt maratoni válogatott kerettel.
A tavaszi szünetben 12 gyerek a sportházba költözik, ahol délelõtt-délután kemény edzéseken próbálják formájukat minél magasabb szintre hozni. Reméljük, kitartó munkájuk az idén is a tavalyihoz hasonló jó eredményekhez segíti csapatunkat. A rövidesen induló versenyek eredményeirõl rendszeresen tájékoztatni fogjuk a kedves olvasókat.
A szakosztályunkról szóló híradás után szeretnénk egy kevésbé örömteli eseményrõl is beszámolni. Minden kedves látogatót szívesen látunk csónakházunkban, illetve annak környékén. Azt is, aki csak sétálni jár erre és azt is, aki a munkánkra kíváncsi. Ez alól egyetlen kivétel van, azt a derék embert nem szívesen látjuk, aki az általunk tavaly beültetett dísznövényekbõl néhányat eltulajdonított. Ezeket a növényeket egy évvel ezelõtt ültettük le a konditerem mögötti domboldalban. Azóta rendszeresen gazoltuk, locsoltuk, takarítottuk a környezetét. Nem csak mi gyönyörködtünk bennük, hanem mindenki, aki erre sétált. Ezúton szeretném üzenni a tolvajnak, hogy rövidesen pótoljuk a hiányt, remélem nincs több üres hely a kertjében. Bízom benne, hogy a többi növényünk sokáig háborítatlan marad! Hamar János szakosztályvezetõ
A GÖDI SE Sakk Szakosztályának a csapata a Pest megyei I. osztály utolsó 9. fordulójában április 9-én Tökölre utazott és a listavezetõ Tököli K.S.K-tól 6,5:3,5 arányú vereséget szenvedett. Nyertek: Antal György Bálint és dr. Perlaky László. Döntetlent ért el: Dudás János, Beszterczey László és Kónya Károly. A bajnokság végeredménye:
Tököli K.S.K. 64.5,
Dunaharaszti MTK 58,
Vác 51,5,
Nagykáta 50,
Érdi VSE 47,5,
GÖDI SE 47,
Szentendrei ALJECHIN SE 42,5,
Dunakeszi Városi SE 40,
Ráckeve SE 31, X. Kóka 17 ponttal.
A GÖDI SE versenyzõinek pont teljesítményei táblánként:
|
1. Dudás János |
7/5,5 |
78,56% |
|
2. Fekete József |
9/7 |
77,77% |
|
3. Beszterczey László |
8/6,5 |
81,24% |
|
4. Kónya Károly |
9/3 |
33,33% |
|
5. Pongó István |
8/4,5 |
56,25% |
|
6. Fekete Zoltán |
7/4 |
57,14% |
|
7. Malinik Attila |
9/4 |
44,44% |
|
8. Erzse József |
9/3,5 |
38,88% |
|
9. Antal György Bálint |
9/6 |
66,66% |
|
10. Dr. Perlaky László |
8/2 |
25,00% |
Antal György Bálint
Idegenben is érvényesült a papírforma, biztosan gyõztek a gödiek. A páros mérkõzések egy kis ijedtségre adtak okot, mert mindkét párosunk veszített. Az egyéni mérkõzéseken megjött az önbizalom és az elsõ „kör” után már behozták a fiúk a hátrányt, rövidesen átvették a vezetést, melyet mindvégig – növelve a különbséget – megtartottak. A mezõny legjobb játékosa ifj. Gulyás Miklós volt, mind a négy egyéni mérkõzését megnyerte, jó formában játszott, pörgetései meglepték ellenfeleit. A végeredmény kialakulásához Bíró László és Kajári Balázs 3-3, Fojt Attila 2 gyõzelemmel járult hozzá.
Az utolsó forduló április 16-án Iklad ellen volt a Németh László Általános Iskola tornatermében.
Ezúttal tartalékos csapattal sikerült megszerezni a gyõzelmet. Helmes Zoltán 4, Kajári Balázs 3, id. Gulyás Miklós 2, Fojt Attila egy mérkõzést nyert. Párosban a Helmes-Fojt és az id.Gulyás Kajári kettõs gyõzedelmeskedett. (Gulyás)