Gödi Körkép 1999. március 24. (2.szám)

125 évvel ezelõtt született Kincsem, a csodakanca

A „Kincsem” Gödön

Gödi birtoknak nevezték csaknem kétszáz éven át azt a kellemes éghajlatú, nyugat felé lejtõ, a Duna partján Váctól Dunakesziig húzódó, keleten Csomádig és Szõdig kiterjedõ hatalmas pusztát amely a török dúlás csaknem másfél évszázados pusztításait követõen nem települt újjá, mint templomos falu. A rendkívül jó adottságok, a bõséges legelõ, a Dunába futó tiszta patakok, az ártéri erdõk, szellõs ligetek a száraz halmokon a XVIII. század közepétõl rendszeres, évenként kétszeri országos állatvásárok vonzották az állattenyésztõket.
A zord évszázadokat egyedül a gödi csárda vészelte át a régi országút nyomvonala mentén. A csárda körös-körül magas tûzfallal fordított hátat a külvilágnak. Hatalmas belsõ udvarán biztonságban voltak a postakocsik utasai, a küldemények, a kocsik és a lovak, amint a déli és északi bejáratok kapuit bezárták. A csárda egy nagyon régi útkeresztezõdésnél épült valamikor. Az istálló falában római kori téglák is találhatók.
Az Alföld terményei a keresztezõ Kelet-nyugati úton jutottak el a csárdától háromszáz méterre levõ dunai kikötõbe. Amikor a nyugaton járó nyitott szemû magyarok találkoztak a korszerû lótenyésztéssel, amikor már az számított itthon is igazi gazdának, akinek pompás, saját tenyésztésû lovai voltak – vagyis megszívlelték Széchenyi István tanácsát – egyszerre fontos hely kezdett lenni Göd is. Elsõ bérlõje, Mayerffy József tenyésztett lovakat is. Maga Széchenyi István hónapokig tárgyalt a birtok megvételérõl Dercsényi Pállal 1844-ben. Az igazi változást mégis a vasút megépítése hozta magával.
1851-tõl a napi postát már nem lovas kocsi vitte Budapest és Bécs között, hanem a vasút. A gödi csárda több száz hektáros környezetével együtt új gazdát keresett – már nem kellett a postakocsi elé friss lovakat állítani.
A Habsburgokkal való kiegyezés után a korábban halálra ítélt honvédtiszt Nemeskéri Kiss Miklós hazatért számûzetésébõl és megvette az egész birtokot, több mint háromezer holdat. Franciaországból kitûnõ tapasztalatokat és sok pénzt – hiszen vasútépítõ szakember volt – hozott magával. Korát messze megelõzve kezdte el a belterjes gazdálkodást. Fia Pál, aki folytatta apja munkáját, országgyûlési képviselõ is lett és elérte, hogy Göd vasútállomást kapjon rakodó vágánnyal. 1870-ben már volt a vasút kocsiparkjában belülrõl kipárnázott versenyló szállító teherkocsi is.
Európa minden lóversenypályája könnyen, gyorsan, biztonságosan elérhetõ lett. A gödi csárdától az állomásig néhány perces út vezetett egy árnyas akácerdõn át. Az állomás mögött hamarosan megnyílt a szállodai szolgáltatásokat is nyújtó Fácán nagyvendéglõ, akkori európai szinten.
Ma szociális foglalkoztató. Százharminc éve Göd búcsújáró hely lett azok számára, akiknek fontos volt a lóverseny. 1875 újév napján ide költözött Hesp Robert világhírû versenyló idomár feleségével és kilenc gyermekével, miután kibérelte a valamikori gödi csárdát. 1851 után a szerepét vesztett fogadót és környékét már mások is kezdték átalakítani lótenyésztõ teleppé, sõt rókavadász falkák számára is épültek kisebb istállók, de a korszerû versenyló istállót Hesp alakította ki. Saját lakását is az épületcsoporton belül választotta ki, hogy ablakából rálásson a legfontosabb bokszra. Ugyanis Robert Hesp, vagy másképpen Mr. Bob Csárdás – hibátlanul beszélt magyarul az idomárok között egyedül – ide hozta elsõ versenyló állományát:
Csikvárról Bíbort, Hírnököt, Zebrát, Prince Parist és õsszel megjött – lábon Tápiószentmártonról két nap alatt – Blaskovics Ernõ lova, a Kincsem.

Kincsem és Hesp korszaka 1875-tõl 1886 végéig tartott Gödön. A „Kincsem” idõkben még Angliából is rendszeresen jöttek újságírók Gödre. Göd lett a „lóvilág” közepe. A Goodwood-i nagydíj elõtt írta a tudósító: „A gödi telepen 46 ló állott, de a korona a Kincsem. A kanca elnyûhetetlen, olyan egészséges, friss mint mindig – a lábak: ahogy csak kívánni lehet”. A több száz hektáros karámmal védett paddock-októl délre hatalmas telkekre gyönyörû villák épültek a késõbbi idomárok, zsokék és tulajdonosok részére.
Elkezdõdött Göd újjátelepülése. Az elsõ világháború végéig a bécsi gyorsvonat oda is, vissza is megállt minden nap. Az egykori gödi csárda istállója, benne Kincsem box-a még megvan, még áll a lóversenyzés szentélye. Közvetlen környékét 120 éve egyszerûen „a Kincsemnek” nevezik. Talán a sors ujja, hogy annyi hányattatás és rossz gazda után 1999-ben az Önkormányzat megszerezte az épület tulajdonjogát és él a remény, hogy Gödön nemcsak a híre marad Kincsemnek. Bátorfi József

A ló segít a nemzeti tudat életben tartásában
48-as lovastanya Bócsán

Tóth József építészmérnök, Tóth Zoltán gépészmérnök. Testvérek. Övéké a 48-as lovastanya Göd-Újtelepen.
Õk szervezték és jelentõsen támogatták 1995-ben az Õseink Útján honfoglalási lovastúrát. Tavaly az 1848-49-es szabadságharc 150. évfordulójának tiszteletére indultak útnak lovasaik. A 159 napos emléktúra során közel 60 egykori csatahelyet kerestek fel Közép-Európában. A 48-as tanya, nevéhez méltón, idén is tisztelgett elõdeink dicsõsége elõtt. Március 14-én tartott megemlékezésüket játékos kocsihajtó- és lovasversennyel, lovasbemutatóval tették emlékezetessé. Megkapó, ahogy a két mérnökember szívén viseli a tanya és a lovak sorsát.
– Ennek több oka is van – mondja Tóth József, az idõsebbik testvér.
– Mindenek elõtt a ló és az ember több ezer éves egymásrautaltsága. A lóval közelebb lehet kerülni a természethez. A felgyorsult huszadik században a ló tempója még az a tempó, amely alkalmas arra, hogy – két és fél méter magasból, emberi léptékkel – jól meg lehessen figyelni világunkat.
– A történelmi lovastúrákkal, mintha missziót teljesítenének.
– A nemzeti tudat fellengzõsség nélküli életben tartásánál sokat segít a ló. Nagyon nehéz volt ’95-ben a Honfoglalás 1100 éves évfordulójának méltó megünneplése és külön öröm számunkra, hogy minket találtak meg az õseink útját járó lovasok. Kiválóan sikerült a 4460 kilóméteres lovas túra, azóta is vannak a tanyán Baskíriából hozott lovak, s lovasaink megtudták elõdeink miért épp azon az úton érkeztek az óhazából az újhazába.
– Budapesten dolgoznak, Káposztármegyeren élnek. Miért éppen Gödön „ütötték fel tanyájukat”?
– A Börzsöny közelébe akartunk kerülni, õszintén szólva a véletlennek köszönhetõ ittlétünk, de jólesõ érzés tudni, hogy a legendás hírû, ötvennégy versenyen induló és mindannyiszor gyõzõ angol telivér: Kincsem is élt Gödön.
– Mit gondol, miért volt sikeres nálunk Kincsem és egyáltalán Magyarországon a lótenyésztés?
– A magyar lovas nemzet, gondoljunk a honfoglaló õsökre, a huszárokra. Az itteni klímának, a takarmánynak és a talajnak köszönhetõen nagyszerû egyedek fejlõdtek. A csodakanca híre is nagyon fontos szerepet játszott. Ma 80 ezer ló van Magyarországon, ebbõl 3000 versenyló, 40-50 ezerre tehetõ a hobbilovak száma. Versenysport és hobbi lótartás egymás nélkül nem létezhet. Egy kicsit mi is szeretnénk hozzájárulni a hazai lósport népszerûsítéséhez. Elõször a gödieknek akarunk megfelelni. Lovasoktatást ajánlunk kezdõknek és haladóknak, tereplovaglást a tapasztalt lovasoknak, csillagtúrát Vác, Gödöllõ, Kisoroszi, Fót térségbe. Speciális túraszekereinken, kényelmes hintóinkon baráti társaságok, családok, idõsebbek is biztonságosan élvezhetik a környék és a lovas élet szépségeit.
– Április 6-án hajnalban Isaszegre indulnak lovasaik. Újabb dicsõséges színhelye a magyar történelemnek. Vannak még hasonló tervek a tarsolyban?
– Jövõ nyáron a Szent korona útját járnánk végig Rómából indulva, 2003-ban pedig a Rákóczi szabadságharc emlékére, Lengyelországból Rodostóig kísérnénk végig – mintegy 6000 kilóméteren át – a fejedelem útját. Remélem a nemes ügyhöz találunk támogatókat. A lovasokon nem múlik. Kicsit õrültek. Az ügyért ha kell erõbõl, de végiglovagolják a kitûzött távot. Van még egy titkos tervünk, amit megosztunk a Gödi Körkép olvasóival. Ahány lovast csak tudunk összeverbuválunk és 1999. december 31-én a Hõsök terérõl indulva átlovagolunk Budapesten a 2000-dik évbe. Szöveg: R. K. – Képek: Budaházy László

A lovaglás önbizalmat ad
Vissza kellene szerezni a régi dicsõséget

Méltóbb helyen nem is nyílhatott volna lovas bolt, mint a Kincsem parkban. Hiszen ma már csak ez a hányatott sorsú istálló õrzi Gödön az egykor itt élt, verhetetlen csodakanca, Kincsem emlékét. Krecsik Eduárd, vállalkozót a hobbija és a magyarországi lósport egykori dicsõségének emléke késztette, hogy mindazzal kereskedjen, ami lóval kapcsolatos.
– Úgy tudom, autókkal foglalkozik szenvedélyesen. Minek köszönhetõ, hogy gyakran beéri „egyetlen lóerõ”-vel is?
– A lovak 15 éve érdekelnek komolyabban. Persze már gyermekkoromban én is, mint más pesti srácok, éltem a lehetõséggel, és amikor a szódás megengedte, 50 forintért felültem a lovára. Felnõtt fejjel aztán rövid ideig magam is tartottam lovat. Néhány évvel ezelõtt, egy családi kirándulás alkalmával egy lóistálló láttán hirtelen visszaköszöntek a régi emlékek. Vettem egy lovat, Katalin pusztán tartottam, késõbb áthoztam Göd–Újtelepre, a 48-as tanyára. Azóta, ha csak tehetem, a közelében vagyok. A családdal, a barátaimmal kijárunk, a tanyán fõzünk, kirándulunk. Aki nem tud lovagolni, felül a szekérre.
– Mikor jutott eszébe a lovasbolt?
– Idén január elején jött az ötlet. Üzlethelyiséget kerestem Dunakeszitõl Vácig, amikor véletlenül kezembe került egy decemberi Gödi Körkép, amelyben Kölcsei Tamás leírta, hogy ahol Kincsem született – egyébként pontosan 125 évvel ezelõtt 1874. március 17-én– Tápiószentmártonban, milyen nagy becsben õrzik az emlékét. Nálunk pedig, ahol négy diadalmas évét élte, a végül 13 évesen éppen születésnapján kimúlt, verhetetlen csodakanca, senki nem foglalkozik vele.
Ezt olvasva döntöttem a Kincsem park mellett. Megkaptam Kölcsei Tamástól a Kincsem, a magyar csoda címû könyvet, átalakítottam és berendeztem az üzletet. Mióta magam is járom a vidéket lóháton, sok lovasemberrel találkozom. Gondoltam, helybe hozom nekik a lovaglás kellékeit. A kínálatot nem volt könnyû megteremteni, mert míg a lovasok összetartanak, a kereskedõk zárt kört alkotnak, ahová szinte lehetetlen bejutni. Bizalmatlanok. Másfél hónapi komoly küzdelem és tetemes munka van a boltban.
– Harc árán bár, de megteremtette a választékot. Mit kínál a vevõinek?
– Azt szeretném, ha nálam mindent megtalálnának, ami a lótartáshoz, a lovagláshoz szükséges, a patkószögtõl a lovagló kesztyûig. Bizományi értékesítéssel is foglalkozunk és beszélgetünk, mert a lovas embereknek be nem áll a szájuk. Nem baj, így tudom meg mi az, amit be kell szereznem.
– Nem tart attól, hogy kevés vevõre akad, hiszen a hobbilovaglás nem olcsó passzió?
– Nem bizony. Egy jó ló ára 150 ezer forint körül van, a bértartás sem olcsó. Ám ha valaki megengedheti magának, nehéz ennél jobb idõtöltést elképzelni. A szabadban, egy fantasztikus élõlénnyel, társként együtt mozdulni – nagyszerû érzés. A fiataloknak is tartalmas idõtöltést jelenthet. Önbizalmat ad a gyerekeknek. A lovat le kell csutakolni, etetni, szeretni kell. Ha gyermekkorban megtanulja, hogyan kell bánni az állattal, felnõttkorban másképp viszonyul az emberekhez is. Ennél kedvesebb, hasznosabb elfoglaltságot aligha tudok mondani. Ráadásul itt van helyben. Sokkal jobb mintha céltalanul lõdörögnének a bevásárlóközpontokban, vagy a kétes hírû játéktermekben, ahol többszörösét otthagyják annak, mint amibe néhány órai lovaglás kerül.
– Szavaiból úgy tûnik, fel akarja éleszteni Gödön az egykori lovas hagyományokat.
– Magyarországon 1870-75 között, a Kincsemet alapulvéve is nagy kultusza volt a lósportnak. Vissza kellene szerezni a régi dicsõséget. A lovas turizmus komoly anyagi haszonnal kecsegtet, és ezt, ez a régió akár összefogással is, – stílusosan szólva – „meglovagolhatná”. A környéken – Alag, Dunakeszi, Fót, Bócsa – több tucat lóistálló van. Se tenyésztõ, se szövetségi tag nem vagyok, de alig titkolt vágyam, hogy itt Gödön is létrehozzak egy lószövetséget. Az üzletemben pedig egy központot, ahol összehoznám azt, aki mondjuk szénát keres, azzal aki épp elad. De kitesszük a névjegyét annak is, aki hintót kínál, vagy lovat venne.
– Befejezésül, árulja el, mit jelent önnek személy szerint a ló?
– Borzasztó hálás élõlény, legnagyobb elõnye, hogy nem beszél vissza. De félretéve a tréfát, én mindennap meglátogatom a lovamat. Sokszor csak az istállóban álldogálok mellette és elfelejtem a gondjaimat. Semmivel nem összehasonlítható az az érzés, amikor felülök rá, s az erdõ felé veszem az irányt. Leírhatatlan szabadság és boldogság érzés kerít hatalmába. Libabõrös leszek, ha csak rágondolok. (ráksi)

Ritkulnak a vonatok
A MÁV számít az utazók megértésére

Az elmúlt évben Göd állomáson 64 220 felnõtt 5 611 606 Ft értékben, 69 600 diák 682 070 Ft értékben, Alsógödön 133 926 felnõtt 12 260962 Ft-ért, 169 850 tanuló 1 620 334 Ft-ért, Felsõgödön 338 572 felnõtt 29 840 460 Ft-ért és 289 700 diák 2 629 610 Ft értékben váltott vasúti jegyet illetve bérletet.

A számok önmagukért beszélnek. A nagyközség lakosságának jelentõs hányada veszi igénybe munkájához, tanulmányaihoz a vasúti közlekedést. Sokunkat érint a Budapest-Szob vonal felújítása.
Ezért is kerestük fel Csontos Endrét a MÁV forgalmi szakigazgató helyettesét, akitõl mindenek elõtt azt kérdeztük, mi vár az utazó gödiekre?
– Húsvét után folytatódik az elmúlt évben megkezdett munka. Tavaly átépült a pálya, a gödi állomáson kívüli szakaszon Vác irányába, április 6-án pedig Göd állomás Vác felõli végén lévõ kitérõjének, illetve az átmenõ két fõ vágánynak az átépítése kezdõdik. Április 6-án még a jelenleg érvényben lévõ menetrend szerint közlekednek a vonatok, de április 9-én 19 órától 12-én reggel 5 óráig, majd két héttel késõbb, április 23-án 19 órától április 26-án reggel 5 óráig felváltva a jobb illetõleg a bal vágány lesz lezárva Vác irányába. Pár perccel eltérhet ebben az idõszakban az egyébként hétvégére meghirdetett vonatok közlekedési ideje. Nem ennyire egyszerû a helyzet április 23-át követõen. Ekkor az állomásnak már a Dunakeszi felõli vége kerül átépítésre. Erre az idõszakra kidolgoztunk egy komplex menetrendet.
A tavaly õszi tapasztalatokat is figyelembe véve módosítottuk a múlt évi szerkezetet: a reggeli idõszakban a Vác-Szob felõl bejáró forgalom kap prioritást Budapest irányába.
Ugyanebben az idõszakban, a jelenlegi közlekedéssel szemben, Budapestrõl Vác irányába óránként lehet eljutni. A délutáni idõszakban ez fordítva alakul, de itt is biztosítjuk azt, hogy legalább óránként egy vonat Budapest felé közlekedjen, a jelenlegi 30 perces ütem helyett. Most valamivel kevesebb vonatot indítunk, mint amennyit tavaly a Göd-váci vágányzárban elõírtunk, s ennek két lényeges oka van. Az egyik az, hogy az egyvágányú pályán így is csúcsidõben mintegy 75 százalékos kapacitásfoglalás került elõzetesen megtervezésre. A másik, hogy ilyen magas kapacitásfoglalásnál a vonatok menetrendszerû közlekedése bizonytalanná válhat. Kiszámítható és tartható menetrendet igyekszünk összeállítani.
– Meddig tart ez az állapot elõre láthatóan?
– Sokáig. Májusban a menetrendváltást még így fogjuk megélni. A kivitelezõt – a MÁV ÉPCELL Kft. akik már tavaly bizonyítottak, határidõre és jó minõségben végezték a munkát – rábírtuk, hogy egy héttel a tervezett határidõ elõtt, július 8-án a Vasutasnap tiszteletére bizonyos gesztust gyakorolva Göd és térségének polgárai felé, adja át az átépített vonalszakaszt.
– Tulajdonképpen mi történik és miért kellett ezt épp most idõzíteni?
– Alaposan átgondolt és gondosan elõkészített, komoly szervezést igénylõ munkáról van szó. Mintegy 200-250 ember tevékenységét kell összehangolni. Egy úgynevezett gyorsátépítõ vonat – a felsõgödi polgárok tavaly már megcsodálhatták – készíti el a vasúti pálya alsó ágyazatát és kicseréli a betonaljat, valamint a síneket. Öt vonalszakaszt érintõ pálya rehabilitációs program indult be a magyar vasút területén és ennek egyik „szelete” a Budapest-Szob országhatár közötti rész. Várhatóan 2001-re fejezõdik be a rehabilitáció, melynek keretében átépül a vonalszakasz, beleértve Göd állomás átmenõ fõhálózatát. A peron is kiigazításra kerül, és az állomás közben lévõ két átjáró, úgynevezett bodán-elemes átjáróvá épül, könnyítve a téli közlekedés nehézségein, egyidejûleg stabilizálva a közút számára a vasúti átjárót. A felsõ vezetéknél azokat a szükséges cseréket hajtják végre, – az elhasználódás függvényében –, amelyeket a harminc éve épített rendszer megkíván. Annyi pénzünk nincs, hogy a teljes felsõ vezetéket lebontsuk és átépítsük.
– Szóba került a pénz. Mibe kerül ez a MÁV-nak?
– Ebben az évben kétmilliárd forintba. A teljes vonalhálózaton a felújításra szánt összeg mintegy 6-8 milliárd forint. A MÁV ez évi fejlesztési költségének közel 25 százalékát fordítjuk Göd és térségének átépítésére.
– Mit észlel majd ebbõl az utazó?
– Július 8-án még sajnos semmit, ugyanis amikor befejezõdnek a gödi munkálatok, kezdõdik Dunakeszi állomás átépítése, és a Dunakeszi-Rákospalota közötti ugyanilyen jellegû tevékenység, amely július közepétõl, várhatóan november közepéig tart. Ezzel párhuzamosan, Verõce-Nagymaros térségében is lesznek munkálatok, sõt egyidejûleg a Nyugati pályaudvaron az úgynevezett Nyugati City Center építése miatt is sor kerül az 1-7 vágányok lezárására. Tehát 2001-re alakul ki a teljes rend. A váci állomást is át kellene építeni, azonban erre még pénz szükséges. Nagyon sok munka van, ami önmagában nem lenne baj, de nem lehet 3-4 helyen egyidejûleg építkezni. Túl rövid a szakasz, ahhoz, hogy egy ilyen zavartatást elviseljen a vonal. Nem beszélve az utazóközönségrõl és a lakosságról, akiknek türelmét ezúton is megköszöni a MÁV és számít további megértésükre is. Ráksi Katalin

Sikeres rendezvények március 15-én
Legyen béke, szabadság és egyetértés

Hála és tisztelet a márciusi ifjaknak. 151 esztendõ, két világháború, a tiltás, a politika szigora sem volt képes halványítani emléküket. A lánglelkû forradalmárok ma is egybe tudták hívni Göd polgárait. Nagyközségünk lakossága több helyszínen megrendezett koszorúzáson vett részt március 15-én. Reggel 9 órakor Nemeskéri Kiss Miklós honvédezredes emléktáblájánál helyezték el koszorúikat a szép számban megjelentek.
A vitéz ezredes (1820–1902) a szabadságharc kimagasló katonai egyénisége és diplomatája volt, aki húsz éves emigráció után tért vissza hazájába és eredményesen gazdálkodva Gödön vásárolt földjén, virágzó Duna-parti településsé tette a községet.
Bátorfi József önkormányzati képviselõ megemlékezésének bevezetõjében rámutatott az Európán át Pestig futó forradalmi láng fellobbanásának igazi okára, mint mondta a nyomorúságos élet és az idegen elnyomás állította a jóérzésû magyarokat a szabadságharc zászlaja alá. A szabadságharc elsõ vesztes csatái után (a kormány is elmenekült Pestrõl) úgy megedzõdött a magyar honvédség, hogy sorra nyerte a nagy ütközeteket (Isaszeg, Vác, Komárom, Buda visszavétele). Bem gyõzött Erdélyben. Aztán megfordult a széljárás. A cári seregek elõtt letettük a fegyvert. Elbukott a szabadságharc.
– Én ma csak gyõzelmekrõl, a kiváló honvédekrõl és az õket vezetõ tisztekrõl kívántam beszélni. A 151 évvel ezelõtti tavasz csodája lelkesítsen benneteket ifjúság! Ezek a tisztek, honvédek s a felkelt nép legyen a mi örökségünk – fejezte be ünnepi beszédét Bátorfi József.
Az emléktáblánál a Huzella Iskola kórusa Bódvai Magdolna tanárnõ vezényletével fokozta az ünnepi hangulatot. A Petõfi szobornál történt koszorúzás után 10 órakor a Kossuth téren Szegedi Sándor polgármester nyitotta meg több száz gödi polgár jelenlétében az ünnepi megemlékezést. A Budapesti Helyõrség fúvószenekara játszotta el a Himnuszt, majd Salamon Tamás önkormányzati képviselõ mondta el ünnepi beszédét. Az ünnep fogalmának ismertetésével kezdte szónoklatát. A klasszikus tömörséggel fogalmazott beszédbõl kiragadunk néhány mondatot:
A nagyobb közösség 1848 március 15-én az egész nemzetet jelentette. A jobbágy származásútól a polgáron keresztül a grófig bezárólag egyet akart a nemzet. Az eszme tisztelete fûtötte át az egységessé váló nemzetet, amely március 15-én átlépte azt a láthatatlan küszöböt, mely századok gátjává vált. Az események több szálon futottak. Pozsonyban az országgyûlés zajlott, Kossuth ezekben a napokban benyújtotta felirati javaslatát. Pesten az Ellenzéki Kör készítette petícióját, melynek szövegét Irinyi József, egy ifjú radikális fogalmazta meg, s március 11-én „12 pont” formájában terjesztette elõ. Az Ellenzéki Kör a 12 pontot programként elfogadta. Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés. A nemzetállamok megalkották polgári alkotmányukat. Pesten március 15 a béke napja volt. A nemzet nem bosszút akart, hanem szabadságot. Egy öntudatára ébredt nemzet állt a kartácsok elé: egységesen. Ezen a márciusi napon még nem látszott 1849 augusztus 13. Sötét volt Világosnál, a márciusi nap nem errõl szólt. A nemzet a bizalom szívet melengetõ érzését kezdte ízlelgetni. Békésen, hittek, egységesen. – Ez lehetne talán a mai nap üzenete is – mondta Salamon Tamás. Békésen, hittel, egységesen építsük jövõnket.
Emlékezzünk azokra az egyéni és kollektív értékekre, melyek elõdeink tetteit fémjelzik. Merítsünk bizalmukból erõt, következetességüket gyakoroljuk, egységük példáját kövessük.
Az ünnepi beszéd után a Nagyközség Önkormányzata nevében Szegedi Sándor polgármester és Ilyés Gizella alpolgármester helyezték el koszorúikat Kossuth Lajos szobránál. Majd Hamarné Kismartoni Adrienn irányítása mellett még huszonöt koszorú került Kossuth szobra alá, melyeket a pártok, az iskolák, óvodák, egyesületek és intézmények vezetõi helyeztek el.
A Kossuth téri ünnepség után a megjelentek átmentek a József Attila Mûvelõdési Házba, ahol Ilyés Gizella alpolgármester ünnepi megnyitója után Szegedi Sándor polgármester köszöntötte Szász Ferenc urat, akinek életútját ismertetve üdvözölte Göd díszpolgárát.
Nagy taps köszöntötte az ünnepeltet. Ezután a Huzella Tivadar Iskola növendékei csodálatos produkcióval léptek színpadra. A szabadságharcot tizenöt percbe sûrítve elevenítették meg. A toborzást, a gyõzelmeket, a fájdalmas bukást kitûnõen lehetett érzékelni a gyerekek elõadásában.
Szívbõl gratulálunk a pontos szereptudásért a fellépõknek, Zachár Zsuzsa és Arany Tóth Ágnes tanárnõknek pedig a kitûnõ rendezésért.
A Pro Musica kamarakórus énekszámai Mácsayné Rátki Ilona karnagy vezetésével nagy tetszést és tapsot arattak. Az ünnepi megemlékezést a Fuszulyka együttes zárta. (BT)

Szász Ferenc
Egy gödi díszpolgár életpályája

Szász Ferenc Egy gödi díszpolgár életpályája Erdélyben, Szamosújvárt 1907. január 11-én születtem. Apám bírósági tisztviselõ, anyám háztartásbeli volt, mindketten reformátusok voltak, mellettük szeretetben és gondoskodásban volt részem, arra neveltek, hogy tisztességben és becsületben éljek. Iskoláimat Erdélyben végeztem és Déván érettségiztem.
Igen nehéz körülmények között tanultam, de átsegített a nehézségeken az, hogy szerettem tanulni és volt egy kedvenc tantárgyam, a fizika. A tanárok méltatták a tárgy iránti szeretetemet, így a kísérletek és bemutatók elõadója lehettem.
A kor nagy szenzációja volt akkor a rádió. Amikor egyik tanárunk külföldi folyóiratból értesült a rádió elkészítésének módjáról, megtisztelt azzal, hogy engem hívott segítõtársnak és együtt készítettük el Déván az elsõ rádiót, amelyhez az alkatrészeket Bécsbõl rendelte meg. Azután több rádiót készítettem másoknak is, amellyel szép keresetre tettem szert, könnyítve ezzel a család anyagi gondjain.
Mint 11 éves gyermek éltem meg a gyászos Trianoni béke-diktátum után Erdély Romániához való csatolását. Apám korán meghalt, így testvéremmel és anyámmal együtt hármat maradtunk. 1937-ben nõsültem meg, feleségem, Fekete Lenke (sz. 1909), székely kisbirtokos családból származott. (Sajnos a háborús hányattatások között úgy alakult az életünk, hogy gyermekünk nem lett, de a hûséges társ ma is mellettem áll, a 60. házassági évfordulónkat tavaly ünnepeltük.)
1940-ben az úgynevezett Bécsi döntés értelmében Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz, ennek következtében a román hatóságok az állami intézményeknél lévõ magyar nemzetiségieket táviratilag „áthelyezték” a visszacsatolt területekre. Megkaptam a behívó parancsot a 23. határvadász zászlóaljhoz, átképzésre. Mint híradós végeztem el a tiszti iskolát. Rövid idõ múlva, mint hadnagy átkerültem a 69. határvadász ezredhez és mint másod-segédtiszt kaptam beosztást. Jött a mozgósítás. Így feleségem is, mindenünket hátrahagyva, menekülésre kényszerült. A Tiszánál a közelharcokban súlyosan megsebesültem és az egri tiszti kórházba kerültem, majd onnan Szombathelyre. Ott még mindig bekötözött állapotban voltam, amikor meglátogatott az ezredparancsnokom, akivel Pápára mentem, ahol a katonai egységünk megmaradt részével részt vettünk a további harcokban. Így védtük, amit lehetett, az elõttünk menekülõket, sok veszteséget okozva az ellenségnek, majd végül angol fogságba mentünk. 1945 õszén több bajtársammal együtt sikerült Magyarországra visszajönni és megtalálni a harcok elõl marosvásárhelyi otthonunkból elmenekülni kényszerült feleségemet. Iváncon találtam rá. Marosvásárhelyi otthonunkba nem mehettünk vissza.
Egy barátom, akivel együtt jöttünk haza az angol „fogságból”, segített elkezdeni az életet. Gödön, az apósánál helyezett el bennünket ideiglenesen, így kerültünk hát Gödre, s váltunk alsógödi lakosokká, immár több, mint ötven éve.
Az Igazságügyi Minisztériumba kerültem, ugyanakkor sikerült tanulmányaimat tovább folytatni a Budapesti Mûszaki Egyetemen, esti tagozaton. Épületgépészeti- és építészeti szakon végeztem, majd a Számviteli Fõiskolán még tovább képeztem magam és ott is államvizsgát tettem.
Bár az én személyes sorsom nem volt akkor nagyon nehéz, az 1956. évi forradalomban azért vettem részt, mert reménykedtem, hogy az ország jövõje jobbra fordul. Sajnos, a forradalom elbukott, s én börtönbe kerültem. De ekkor is jó sorsomnak köszönhetõen hamarosan kiszabadultam.
Életemet, sorsomat végigtekintve, hálát adok Istennek, hogy megvagyok és dolgozni tudok még most, a 92. életévemben is! Bár sok nehézségen mentem át, de sorsom mindig jobbra fordul, valami titokzatos erõ mindig megõrzött. Amit a hazámért tettem, azt meggyõzõdésbõl tettem, és bármikor újból megtenném.
A történelmi Igazságtétel Honvédelmi Bizottság javaslatára rehabilitáltak a rendszerváltás után, és az 1956-os forradalomban való részvételem miatt elvett fõhadnagyi rangomat visszakaptam, majd õrnagyi ranggal és Érdemkereszttel tüntettek ki. Ma a dolgos hétköznapokban kell tenni, cselekedni a haza javára, ami elsõsorban településünk, Alsógöd felvirágoztatásában való közremûködést jelenti.
Hálát adok Istennek, hogy még mindig munkálkodhatok, s hogy nem csak magamért, hanem másokat segítõ munkára is képes vagyok – hiszen ez az emberi élet értelme. (Az önéletrajz részleteit a Gödi Almanach 1998-as számából vettük át.)

Beszámoló a testületi ülésrõl
Községi tulajdonba kerül a Kincsem istálló

Tizenhét napirendi pont megtárgyalására vállalkozott március 17-én Göd Nagyközség Képviselõ testülete.
Elsõként a reklámtáblákról szóló rendelet megalkotása került szóba. A napirendi pontot Gruber Péter a Településgazdálkodási Iroda vezetõje terjesztette elõ. A testület által elfogadott önkormányzati rendelet - melynek alapja Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvény -, értelmében az engedély nélkül épített táblákat a jövõben le kell bontani. A rendelet megszegõi 10.000 Ft-ig terjedõ - többször kiszabható - bírsággal súlythatók. Súlyosabb esetekben az összeg tízszerese is érvényesíthetõ.
Az utcanév változásokról szóló határozatot a testület egyhangúan elfogadta és ennek értelmében: a középgödi MÁV állomás elõtti területet, Pesti Ferenc tér-nek, az alsógödi katolikus templom körüli területet az iskola közzel együtt Nagy László tér-nek, a Köztársaság útnak a vasúttól a Hernád utcáig terjedõ szakaszát Rómaiak útjá- nak, a Milleniumi emlékmû területét Paksi János tér-nek, Göd-Újtelepen a Mayerffy József utcából jobbra nyíló kis közt Mayerffy köz-nek, a balra nyíló kis közt Öregkastély utcá-nak nevezi el. A Hernád utca teljes szakasza Nemeskéri út-ként folytatódik.
A testület felkérte Bátorfi Józsefet – a téma elõterjesztõjét –, hogy az utcák névadóiról készítsen részletes ismertetõt és azt a Gödi Körképben jelentesse meg.
Tizenegy igen és hat tartózkodó szavazattal határozat született a Huzella Tivadar Általános Iskola Alapító Okiratának módosításáról is. A határozat szerint az iskola március 1-tõl csak részben önállóan gazdálkodó intézmény és a Rózsavölgyi épület, értékesítés miatt, kikerül az iskola használatából. Miután a képviselõk egyhangúlag elfogadták Szinay József jegyzõ és Szegedi Sándor polgármester beszámolóját az 1998. évi önkormányzati rendeletek és határozatok végrehajtásáról, a testület megvitatta a közoktatási együttmûködési megállapodás-tervezetét.
A Közmûvelõdési és Sportbizottság elõterjesztését elfogadva úgy határozott, hogy fedezet hiányában jelenleg nem kívánja megkötni a gimnázium mûködésére vonatkozó együttmûködési megállapodást Dunakeszi Város Önkormányzatával.
Ugyancsak határozati döntés alapján Lenkey György képviselõt delegálja a testület kuratóriumi tagnak az "Extrém Sportokért Alapítvány - Göd " Egyesületbe.
Göd honatyái ülésükön Pest Megye Közgyûlése által alapított kitüntetõ címekre az alábbi jelölteket terjesztették elõ:

• Közmûvelõdési Díjra Selmeczi Lászlót,
• Lajtha László Díjra Borbély Magdolnát,
• Semmelweis Ignác Díjra dr Horváth Károlyt,
• Szegényekért és Elesettekért Díjra Szegvári Andreát és a Területi Gondozási Központ dolgozóit,
• Pest Megye Mûvészetéért Díjra a Felsõgödi Munkásdalkört,
• Tudományos Díjra dr Selmeczi Kovács Attilát.

Ezt követõen a testület tudomásul vette Zachár Zsuzsanna, Mucsi László és Csernus Károly lemondását a Közmûvelõdési és Sport Bizottsági Tagságról. Helyettük egyhangúlag Traupert Imréné, dr Faragó László és Zahorán Sándor képviselõket, Tóth B.Zoltán külsõ tagot valamint Csáki Józsefet a Huzella Tivadar Általános Iskola delegáltját választotta a bizottságba.
Mikesy György képviselõ elõterjesztését követõen a Nagyközség Képviselõ testülete úgy döntött, hogy felújítja és - a Huzella Tivadar Általános Iskola felsõtagozatos diákjainak segítségével - gondozza Kóczán Mór síremlékét, továbbá újraalapítja a "Kóczán Mór Vándordíj - Göd" díjat, mely évente kerül átadásra, elsõ ízben 2000 augusztus 20-án, majd ezt követõen minden évben mácius 15-én.
(A díj névadója, az elsõ nagy magyar gerelyvetõ életútja a Gödi Almanach 1998-as kötetében olvasható.)
A képviselõ-testület a kedvezményes gyermekétkeztetés (Huzella Tivadar és Németh László iskolák, 1.sz. valamint 2.sz.óvodák, Bölcsöde) finanszírozására a Polgármesteri Hivatal költségvetésében szereplõ eseti pénzbeli ellátások elõirányzatának terhére összesen 1 millió forintot hagyott jóvá.
A 12.napirendi pontban ingatlan értékesítések és cserék kerültek a testület asztalára. A testület névszerinti szavazással úgy döntött, hogy a licitálási szabályzat betartásával licitálás útján értékesíti az alábbi ingatlanokat: Határozat született a Hawai presszó alatti telekrész értékesítésérõl is. Sor kerülhet az eladásra, abban az esetben, ha a vételi szándékát benyújtó jelenlegi bérlõ a szerzõdés megkötéséig bérleti díj tartozását rendezi. Az értékesítés összegét a határozat az 1999.évi területi bérleti díj tízszeresében határozta meg. A téma tárgyalása során Szabó Zoltán képviselõ javasolta, hogy a Hawai presszó alatti telekrészhez hasonló, úgynevezett "úszótelkeket" amennyiben mód van rá, értékesítse az önkormányzat. Kovacsik Tamás képviselõ kérte, hogy az ilyen értékesítésbõl befolyt összegeket különítsék el egyszámlán és csak fejlesztésre használják.
Ugyancsak névszerinti szavazással született határozat arról, hogy a Kincsem Istálló területe egyenértékû földcserével Göd Nagyközség Önkormányzatának tulajdonába kerül. (A testület tagjai aligha gondoltak rá, hogy pontosan egy nappal Kincsem, a csodakanca születésének 125.évfordulója elõtt hozták meg ezt a fontos döntést.) Amennyiben az ingatlanvásárlás létrejön - tudtuk meg a polgármestertõl - ,úgy lehetõség nyílik az épület helyreállításához szükséges összeg megpályázására.
Miután hat népi ülnököt jelölt a testület a Dunakeszi Bíróságra, állást foglaltak a képviselõk a Szociális Foglalkoztató intézményi struktúrájáról.
A testület kötelezettséget vállal arra, hogy az 1998-2002-es választási ciklus alatt, a Szociális foglalkoztató, mint intézmény mûködését biztosítja, melynek feltétele, hogy a 2000-es költségvetési évtõl az önkormányzati támogatás minimálisra csökkenjen.
Ezt követõen Szinay József jegyzõ elõterjesztette a helyi önkormányzati intézmények vezetõinek illetmény emelésérõl szóló tájékoztatót, melyet a testület 10 igen, 1 nem és 5 tartózkodó szavazattal határozati formában elfogadott.
Költségvetési rendelet módosításra került sor a 16. napirendi pont tárgyalása során: Göd Nagyközség Önkormányzata a Huzella Tivadar Általános Iskola költségvetését 3.905 e Ft-tal csökkenti, a TESZ költségvetését 1.525 e Ft-tal, míg a Polgármesteri Hivatal költségvetésének általános tartalékát 2.380 e Ft-tal növeli.
Az utolsó napirendi pontról nem tudunk beszámolni, ugyanis a testület zárt ülésen folytatta munkáját a melegvízû strand hasznosításáról.

Tisztelt Ingatlantulajdonosok és Bérlõk!

Nagyközségünk polgármestereként fordulok Önökhöz. Településünk életében jelentõs állomásához értünk. A március végén sorrakerülõ minisztériumi szemlétõl függ községünk várossá válási esélye. Göd nagyközség általános közmû ellátottsága és fejlettsége nem rosszabb mint az átlag kisvárosi szint. A környezet ápoltsága, tisztasága, igényessége terén viszont van még sok teendõnk. Az önkormányzat erején felül nem tud mindent vállalni. Ezért kérem önöket, hogy március 25–30 között az ingatlanaik elõtti járdát, árkot, sövényeket és fákat tegye rendbe. Segítsen a városi rang megszerzésében, mely évente kb. 50 millió Ft plusz bevételt eredményez, amit a városi cím elnyerése után fejlesztésre tudunk fordítani.
Segítségét köszönöm! Szegedi Sándor polgármester

Itt a gödiek beszélnek

„Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér!” avagy õszinte vélemény a község gondjairól, az összefogásról A harminc-negyven fõs részvétellel megtartott falugyûléseken – ahol mindig ugyanazok a személyek jelennek meg – két perces felszólalási lehetõséget kapunk arra, hogy nagyon fontos kérdésekben elmondhassuk véleményeinket.
Ilyen rövid idõ alatt számos esetben csupán vélemény-töredékek hangzanak el, amelyek alig fejeznek ki megfontolandó javaslatokat. (Ezért én – sok más gödi lakossal egybehangzóan – írásban mondok el néhány gödi gondolatot).
Gödöt – Felsõgödbõl és Alsógödbõl alkotta meg egy gigantomániás állampárti megyei pártvezetés, az 1970-es évek elején. Akkor a józanul gondolkodó két település lakói szinte sírtak a rájuk kényszerített összevonás miatt, mert elvesztették azt a dédelgetett céljukat, hogy településüket szép, gazdag, vonzó Duna-menti községgé fejlesszék. Mi lett a helyzet?
A két egyesített település „hozományként” magával vitte – és még megszaporította – a gondokat, bajokat. Máig nem hevertük ki a ránk erõltetett kénszeregyesítés sokkoló hatását.
Mi történik most az „ezredforduló” közvetlen elõestéjén? A polgármester úr, és néhány képviselõ vezérletével várossá akarják nyilvánítani Gödöt, amikor „legfeljebb” a cím változik és a település végeire azt lehet kiírni, hogy „Ez a község város”, a községházára pedig azt, hogy „városi községháza”. A várossá változtatás mézes madzagja álmodozóvá teszi a gödieket, és a beígért városi csodavárás elvonja a figyelmet az összefogásos nekigyürkõzõ fejlesztésekrõl.
Azzal, hogy épül egy Penny-Market, amelyik tönkreteszi a kiskereskedõket, egy nemzetközi golf-pálya, amit a gödiek nem tudnak igénybe venni – az árak miatt –, vagy egy rosszul üzemeltetett és községi hasznot nem hozó melegvizû strandocska, épül egy iskolai sportcsarnok, még nem fejlõdtünk gyakorlatilag várossá. Miért?
– Mert: – a két településen közel száz kilóméteres nagyon rossz minõségû földút hálózat emészti a gödi polgárok idegeit; – a csatornahálózat „kiépítetlensége” konfliktusokat okoz a csatornabirtokosok és a csatornára várók között;
– az Ilka patak és környezetének mocsarasodó gondja egyre jobban veszélyessé válik;
– a zsúfolásig telített egészségügyi rendelõk még egy jobb sorsú falunak is szégyenére válnának;
– nincs egy olyan nagyobb méretû középítményünk, ahol több száz gödi lakost össze tudnánk verbuválni nagyobb rendezvényekre;
– az alsógödi idegen nevû játszó-pihenõ parkocskán kívül nincsenek játszótereink;
– nincsenek olyan szabadidõ eltöltésére alkalmas helyek, ahol a fiataljaink szórakozhatnának kultúrált körülmények között összejöhetnének;
– a valamikor csodásan, szépen rendezett Duna-part, ma elhagyott szemétgyûjtõ vonulat, rablók és bujkálók tanyája;
– nincsenek jól mûködõ, nagyobb gazdasági, ipari vállalataink, amelyek anyagilag is támogatnák a községet, és több munkahelyet biztosítanának a gödieknek.

Sorolhatnám a problémákat még hosszasan, de elég ennyi is gondolat-ébresztõül. Ne csak bíráljunk, hanem javasoljunk is.
A gödiek összefogását a község fejlesztését illetõen úgy kell elérni, hogy szervezzük meg az utcaközösségeket, hozzáértõ felelõsökkel azért, hogy az önkormányzat anyagi támogatásával – valamint a saját hozzájárulással – elkezdhessünk egy nagyarányú földút javítási programot. (A szervezést végezzék az önkormányzati képviselõk, mert az lenne az õ igazi feladatuk.) Itt nem kell nagyotakaró aszfaltozási megoldásokra gondolni, hanem elöljáróban elég lenne a zúzott köves javítás is.
Második lépcsõben – vagy az útjavítással párhuzamosan – folytatni kell a csatornahálózat építését.
Harmadik lépcsõben meg kellene kezdeni a Duna-part rendezését – egyszerû feladatokkal –, úgy hogy sokoldalú tisztogatás, szeméttelenítés és majd a késõbbiek során mederrendezés, partépítés legyen.
Mindenre kiterjedõ sajtópropagandát kellene elindítani – a lakosok megszólaltatásával – arra, hogy milyen rendezési problémák várnak megoldásra, milyen önkormányzati és lakossági hozzájárulással. Amikor pedig néhány év alatt szép, gazdag, vonzó üdülõközséggé érleljük Gödöt, akkor jöhet lakossági kezdeményezéssel és egyetértéssel a városi rang megpályázása...
MÁR a mai napon fogjunk hozzá közösen a feladatok megoldásához! Dr. László Domokos nyugdíjas egyetemi docens, gödi polgár
*
Várjuk olvasóink további leveleit várossá válásunk ügyében!

Kirabolták az alsógödi postát

Lapzárta után kaptuk a hírt: március 22-én hajnalban ismeretlen tettesek elvitték az aznapi postajárat egy részét az alsógödi postahivatalból.
Mint azt – az eseményt követõen a vizsgálatot lefolytató – Rónai Árpádtól, a Magyar Posta Rt. Vidéki Igazgatóságának üzembiztonsági csoportvezetõjétõl megtudtuk, hétfõn reggel 5–5,15 óra között az érkezõ postajárat kezelése után, ismeretlen tettesek elvitték az érkezett szállítmány – levél- és csomagküldemények, valamint készpénz – egy részét.
A korai órában a járatot fogadó két postai alkalmazott tartózkodott a hivatalban. Egy körülbelül 180–185 cm magas, vékony testalkatú, símaszkot viselõ ismeretlen tettes berontott a hivatal szabálytalanul be nem zárt hátsó ajtaján – és erõszak alkalmazása nélkül – felkapta a küldeményeket tartalmazó zsákot, majd kirohant és zsákmányával együtt gépkocsival távozott a helyszínrõl. A képkocsiban társa várt rá. Tekintettel arra, hogy úgy a rendõrségi, mint a postai vizsgálat folyamatban van, a nyomozás sikere érdekében egyelõre több információval nem szolgált Rónai Árpád. Az ügyfelek azon túl, hogy a hivatal a rablást követõen 8 helyett 9 órakor nyitott, egyéb hátrányt nem szenvedtek. A nyugdíjak és más küldemények kézbesítése zavartalanul folyik.
Következõ számunkban tájékoztatjuk olvasóinkat a nyomozás addigi eredményeirõl. B.T.

Megjelent a kábítószer Gödön
Csökkent a bûncselekmények száma

A január hónapban lefolytatott nyomozati tevékenységek eredményeképpen februárban a rendõrõrs nyomozócsoportja több esetben derített fel Göd területén vagyon elleni bûncselekmények elkövetésével alaposan gyanúsítható személyeket, illetve csoportokat.
1998. november hónapban V. E. gödi lakos feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki a Göd Vasúti fasoron lévõ, és tulajdonát képezõ CD és elektronikai üzletbe ajtókifeszítés és ablakbetörés módszerével behatolt, és onnan nagy mennyiségû CD lemezt, valamint szórakoztató elektronikai berendezéseket tulajdonított el. A lefolytatott nyomozati cselekmények során hatóságom eljárás alá vonta E. A., E. Cs. és P. G. gödi lakosokat, akik alaposan gyanúsíthatók voltak a fenti bûncselekmény elkövetésével. Nevezettek a lefolytatott eljárás során a fenti bûncselekmény elkövetését elismerték, valamint megnevezték azokat a személyeket, illetve helyeket, ahol a fent említett eltulajdonított tárgyakat értékesítették. Az eltulajdonított értékek jelentõs része lefoglalásra került.
1999. február hónapban W. J. gödi lakos feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki a tulajdonát képezõ ingatlanba kerítés átmászás és ajtóbefeszítés módszerével behatolt, és onnan mûszaki cikkeket és fagyasztott tartós élelmiszereket tulajdonított el. A lefolytatott nyomozati cselekmények során a rendõrõrs nyomozó csoportja látókörébe került O. B., O. Zs. és K. P. budapesti lakosok, akik alaposan gyanúsíthatóak voltak a bûncselekmény elkövetésével. A fenti személyek közül két fõ a kihallgatás során a bûncselekményt és más hasonló jellegû cselekményeket is beismert. Harmadik társuk ellen jelenleg elfogató parancs van érvényben. Nevezettek úgy követtek el ilyen jellegû bûncselekményeket, hogy albérletre jelentkeztek be a kiszemelt lakásba, majd rövid idõ múlva, a tulajdonos távollétét kihasználva, a lakásban található értékeket eltulajdonították, és azzal eltûntek, egészen a következõ albérletig.

Február bûnügyi statisztikáinak értékelése során megállapítható, hogy az 1998. év hasonló idõszakához hasonlítva a területen történt bûncselekmények száma a felére csökkent. Ez az eredmény az országos bûnügyi fertõzöttség számarányait tekintve kiemelten jónak értékelhetõ. Ismételten nem gyõzöm hangsúlyozni, hogy a közbiztonság védelme nem csupán rendõri feladat, hanem annak megteremtéséhez szükség van az állampolgárok aktív, segítõkész közremûködésére is.
Úgy érzem, hogy az 1999-es év vége szemléletbeli változást hozott ez ügyben. Sikerült (sikerül?) végre tudatosítani a nagyközségben lakó becsületes állampolgárokban, hogy a rendõrség értük, és nem ellenük tevékenykedik itt Gödön.

Sajnos említést kell tennem egy egyre aktuálisabb problémáról. Egészen pontosan a kábítószer fogyasztás, illetve az ehhez kapcsolódó bûncselekmények megjelenésérõl, valamint az ezzel kapcsolatos feladatokról. A fenti témakörrõl amennyiben lehetõségem nyílik külön tájékoztatást szeretnék nyújtani,hogy minél szélesebb réteg megismerje azt.

Összegezve megállapítható, hogy a rendõrõrs az eltelt idõszakban is teljesítette a részére kitûzött és meghatározott feladatokat. Az összes itt dolgozó és szolgálatot teljesítõ rendõrrel együtt remélem, hogy hamarosan sikerül pontot tenni az Õrs elhelyezési körülményeinek javítására (új épület).
Az elért eredmények alapján azt hiszem az itt dolgozó állomány megérdemelné a normális és kultúrált munkavégzéshez szükséges feltételeket, amelyek jelenleg a kritikán aluli jelzõvel minõsíthetõek tömören. Thúróczy András rendõrszázados

Szolgálat

Felsõgödön 1999. év eleje óta mûködik a Római Katolikus Plébánia gondozásában az Információs Szolgálat.

A kezdeményezés Paulik Pétertõl származik, az ötletet a budapesti Szent Imre Plébániáról szerezte. Ország Tibor plébános atya felkarolta a kezdeményezést és ennek következtében elindult a Szolgálat. Egyetlen telefonvonalra volt szükség ahhoz, hogy ez a Gödön ma még egyedülálló kezdeményezés elindulhasson.

Mirõl is van szó pontosan? Napról napra tapasztaljuk, mennyire égetõ hiányban szenved a lakosság, ha például szakemberekrõl van szó. Egy jó kõmûves, egy ügyes ács, egy tapasztalt vízvezeték-szerelõ aranyat ér. Mindegyikük fokmércéje a megbízhatóság. Lakossági ajánlás alapján rögzítik a Szolgálatnál nevüket és címüket. Másik esetet jelenthet, hogy egy idõs néni például nem tud bevásárolni. Ez az információ bekerül a plébániára, s a Szolgálat munkatársai megkeresik hozzá a megfelelõ embert, aki a bajbajutotton segíteni tud.
A felajánlások fõbb témakörei: gyermekfelügyelet, bevásárlás, ügyintézés, betegápolás, szaktanácsadás, kisebb otthoni javítások, korrepetálás. A Szolgálat tevékenysége tehát több irányú. Egyrészt összegyûjti azoknak a nevét, címét, akiknek szükségük van valamilyen szolgáltatásra. Másrészrõl a lakosság részérõl a felajánlásokat is rögzítik, harmadsorban referencia alapján szakembereket közvetít az Információs Szolgálat. Ahogy nõ az adatbázisban tárolt igények és felajánlások száma, úgy lehet egyre könnyebben kielégíteni az igényeket.

Az Információs Szolgálatnak üzenetrögzítõs telefonja van, melyet a nap 24 órájába fel lehet hívni, s hetente egyszer ügyeletet is tartanak. Csak remélni lehet, hogy egy ilyen irányú karitatív szolgálat betölti funkcióját a Plébánia életében. Salamon Tamás

Diák sikerek

1999. február 25-én rendezték meg Gödöllõn, a Petõfi Sándor Általános Iskolában a megyei német szépkiejtési versenyt, amelyen 29 helység 36 iskolája vett részt. A rendkívül színvonalas versenyen, mely szabadon választott és kötelezõ szövegbõl állt, a Németh László Iskola tanulói kiemelkedõ eredményt értek el.
Három évfolyamon sikerült nyerniük, Glózik Anikó az 5., Barabás Ildikó a 6. és Hrubos Adrienn a 7. évfolyamon I. helyezést ért el.
Hrubos Adrienn az iskola 7/a osztályos tanulója a Dunakeszin megrendezett területi kémia versenyen II. helyezést ért el.
A LOGO számítástechnikai országos verseny iskolai fordulóján elért eredményeik alapján Markó Gábor 6/a, Vajó Enikõ 6/a, Czikó Miklós 8/c és Bertalan Attila 8/c osztályos tanulók részt vehetnek az országos versenyen.

Középiskolás fokon

Néhány hónap és a gödi általános iskolák most még nyolcadikos növendékei középiskolások lesznek.
Március elsejéig kellett benyújtaniuk a jelentkezési lapokat.

A Huzella Tivadar Általános Iskola 46 nyolcadikos tanulója közül 17 készül gimnáziumba, 24 szakközépiskolába és 5 szakmunkásképzõbe.

A Németh László Általános Iskola 83 végzõs diákja közül gimnáziumba jelentkezett 23, szakközépiskolába 36, szakmunkásképzõbe pedig 24. A 83 növendékek közül 58 már felvételt nyert valamelyik középfokú intézménybe. (b)

Kiskert tulajdonosok figyelem!

Az Alsógödi Kertbarát Klub értesíti a gödi kerttulajdonosokat, hogy fametszési bemutatót tart Antal György Bálint kertjében, Göd, Fürdõ u. 9. sz. alatt március 27-én szombaton 10,00 órai kezdettel. A bemutatót dr. Horváth Károly egyetemi docens tartja. Minden érdeklõdõt szívesen látunk!

Környezetvédõ tavaszi lemosópermetezéshez Mészkénlé kapható a kertbarátok Erdész u. 2/a számú telephelyén.
Minden szombaton 9–12-ig és minden szerdán 14–17 óráig amíg a készlet tart. 1 liter 150 Ft. Használati útmutató minden vásárlónak

Alsógödi Kertbarát Klub vezetõsége Sürgõs esetben Maros u. 14.
Az Alsógödi Kertbarátok jó egészséget és minden jót kívánnak Hámori József 95. születésnapja alkalmából. Arató Ernõné elnök

OLVASÓSAROK

Furcsa mendemondák tartják magukat évek óta irodalmi körökben. Egyik hetilapunk nemrégiben terjedelmes cikkben ismertette a régóta lappangó gyanút, miszerint Ottlik Géza: Iskola a határon címû mûve egy volt iskolatársa, a fiatalon elhunyt Örley István kéziratán alapult. A szóbeszédnek az ad aktualitást, hogy Ottlik nagy sikert aratott mûve immár tizedik kiadásban a napokban került utcára. Nos, lehet kételkedni Ottlik szerzõi mivoltában, ám az vitathatatlan, hogy a mû zseniális, egyedi, kiugróan magas színvonalú.

Az Iskola a határon „alapmû”, a magyar regény egyik csúcsa. Színtere egy poroszos fegyelmû katonaiskola: a kisközösség lélek- és személyiségpróbáló modellje és kritikája. A mû mindenekfelett barátságról, becsületrõl, részvétrõl és magányról szól, olyan egyszerûen, hogy Ottlik e mûvével iskolapéldát teremtett, hogyan lehet a legösszetettebb dologról megindító módon, szívig érõ tisztasággal szólni. Ottlik hatása a fiatalabb nemzedékre példátlan, külön elemzés tárgya lehetne. Talán azért is, mert az Iskola a határon a kamaszkorból való kizuhanás és a kényszerû felnõtté válás katartikus regénye.
Ez a mû nem csak konkrét, hanem jelképes értelemben is „kötelezõ olvasmány”.
A mû a Magvetõ kiadó gondozásában, a Fehér holló sorozatban jelent meg.
A sorozatban megjelent más kötetek is kaphatók a Betûboltban, Alsógödön . Németh Nelli

Ipari üzem az egykori Fácán helyén

A régóta Gödöt élõ idõsebb emberek szívesen emlékeznek a gödi vasútállomással szemközti Fácán vendéglõre, ahol habos sört és hideg nagy fröccsöt lehetett kellemes társaságban fogyasztani.
A Fácán a megszállás után szép csendesen kimúlt. Elfogyott a sör és a vendég. Különbözõ kísérletek után – miközben a vendéglõ berendezése nem gyarapodott – megalakult a jelenlegi üzem elõdje, amit immár 28 éve Cservenák László igazgató vezet a nagyközség szigorú patronálásával. Vele beszélgettünk.
– Hány személy dolgozik a szociális foglalkoztatóban?
– Átlagosan 50 fõ. Üzemünk jellegénél fogva lehetõvé teszi, hogy dolgozóink egészségi állapotuktól függõen vagy éppen otthon végezzék a munkát.
– Mit gyártanak?
– Papíripari feldolgozással foglalkozunk. A hozzánk érkezõ színes alapanyagból notesz, naptár, színes papírtáska és sokminden más készül.
– Mennyit tudnak keresni az itt dolgozók, akik közül – ahogy látom a nõk vannak többségben?
– Természetesen széles a kereset skálája. Teljesítménybért fizetünk, s a végzett munka minõségétõl – mennyiségétõl függ a bérük.
– Legnagyobb a hajtás a nyári hónapokban, akkor aki a teljes munkaidõt ki tudja használni elérheti akár a 40 000 forintot is. Persze ez a kivétel. A többség – végzett munkaidejétõl és a munka nehézségi fokától függõen 20-30 ezer forintot vihet haza.
–Kik a partnerek?
– Budapesti, vidéki Rt-k, Kft-k s magánvállalkozók. A legtöbb partner évek óta végeztet bérmunkát és érzékelhetõ a kapacitásunk, ha elmondom, hogy 1998-ban fél millió naptárt spiráloztunk. A dolgozó keresetét a kézügyesség, a kitartás, a szorgalom határozza meg.
– Vajon kerül-e külföldre Gödön készült árú?
– Biztosan. Emblémánk alapján megállapítható, hogy termékeink sikert arattak Nyugat-Európában is, ahová a partner Kft-k exportálnak.
– Mennyi volt a bruttó termelési értékük 1998-ban?
– Húsz millió forint. – Kapnak önkormányzati támogatást?
– Most az évi támogatásunk 7 millió forint. De ha évekre szóló biztonsági mûködésben tervezhetnénk, akkor nagyobb kapacitással, és növekvõ bevétellel számolhatnánk, s fokozatosan leépíthetõ lenne a nagyközségi támogatás. Ottjártunkkor minden helyiségben halk szavú nõk keze alatt égett a munka. Megcsodálhattam egy okos kis gépet, mely egy több százezer forint értékû huzalt rejtõ hordóról lehúzza az anyagot és megszületik a naptárt, noteszt összekötõ spirál. Talán nem lenne hiábavaló egy bemutató nyílt napot rendezni a gödieknek, hadd ismerjék meg az üzemben folyó munkát. (Balassa)

Árulkodó képeslapok
Egy szenvedélyes gyûjtõ önvallomása

Vácott él, de lélekben gödi maradt községünk szülötte, Miskolczi József. Bélyeggyûjtõ szenvedélye mára komoly képeslapgyûjtõvé tette. Húszezer lappal büszkélkedhet, melybõl 120 különbözõ kép gödi üdvözlet. A bélyeggyûjtés szenvedélyével még gyerekkoromban, Polyák Gyuri fertõzött meg, akiknek fûszerüzletük volt Gödön. Amikor azután az ismerõsök hozták a képeslapokat, nem volt szívem sem leáztatni, sem kivágni a bélyegeket és mintegy fél évtizeddel ezelõtt úgy döntöttem, nem válok meg a lapoktól sem. Kezembe kerültek váci, majd késõbb gödi lapok, és mint a községbõl elszármazott - az Ürgedombon születtem - , elraktároztam az üdvözlõkártyákat. Most 20 ezer képeslapom van, bár ez a szám szerénynek számít a 300 ezres gyûjteményekhez képest.
Sajnos az igazi ritkaságok már gazdára találtak. Ezért nincs képem például a gödi szeszgyárról, sõt a vendégfogadót is begyûjtötte elõttem valaki. Gyár, állomás, piac - a mozgalmas helyek, vagy idõközben átrendezett városrészek felkapott témák a gyûjtõk között. Az árveréseken 10-20 ezerért talál gazdára egy-egy ritkaság. Gödi lapról is tudok, ami 12-14 ezer forintért kelt el.
Minél kisebb egy helység, annál értékesebb a róla készült képeslap.
Vácra 1970-ben költöztem Azóta ott élek, és egyike vagyok annak az öt "megszállottnak", akik a várost megörökítõ lapokat gyûjtjük. Vác és környékére koncentrálok. Mintegy ezer darab váci képpel büszkélkedhetek, melyeket két évvel ezelõtt kiállításon mutattam be a Gépipari Technikumban. A gyûjtés ne legyen öncélú, meg kell osztani másokkal. Jövõre, az évszámhoz illõen 2000 váci képpel szeretnék kirukkolni.
Gödrõl 120 különbözõ képem van, a közelmúltban készültekkel együtt. Egy régi képeslap sokat elárul a korról, a szokásokról, az akkori írásról, udvariassági formákról, megszólításokról.
A gödi lapokról például kiderül, milyen komoly vízi élet volt Gödön. Divatnak számított Pestrõl felevezni reggel Gödre, itt elsörözgetni, megebédelni, kellemesen eltölteni a vasárnapot és este visszacsorogni Pestre.
De mi gödiek is - ahogy én visszaemlékszem a 40-es évek végi gyerekkoromra - nyári hétvégéken családostól vonultunk a Duna-partra. Apáink kártyáztak, anyáink süteményeikkel dicsekedtek, mi gyerekek meg jót játszottunk.
Komoly élet volt a vendéglõkben is. Az alsógödi Duna-parton a strandvendéglõben - most Széchenyi csárda -, vagy a Fácános vendéglõben - jelenleg tenisz pálya és szociális foglalkoztató - ahol vasárnaponként négy pincér szolgált fel, olyan forgalom volt.
A képeslap mindezt megörökítve jó reklámnak bizonyult. Tehetõs fõvárosi polgárok komoly villákat építettek itt. Ezt a képeslapok is tanúsítják.
A Magyar Bélyeggyûjtõk Egyesületének van egy képeslapgyûjtõ szakosztálya is. A képeslapgyûjtésnek irodalma, sõt Szerencsen múzeuma is van. Nem véletlenül, hiszen a képeslapnak üzenetértéke van az utókor számára. A képeslap gyûjteményemben lévõ múlt századi darabokat például arról lehet megismerni, hogy hosszú, egész oldalt betöltõ a címzés.
Csak 1906-ban jött divatba az osztott címoldal, hogy legyen hely, üzenni a hátoldalon és ne írják teli a lap képes felét. Egy-egy gyûjtemény tanulmány lehet az árak változása szempontjából is. A negyvenes évek végén 50, tíz évvel késõbb 60 fillér volt egy-egy képeslap ára. A hatvanas években 1 forint, majd 1.20 volt egy fekete-fehér, és 2 forint a színes képeslap. Ebben az idõben még sok háború elõtt készült példány negatívját felhasználták.
Bizonyos, a hozzáértõknek sokat mondó jelzések is árulkodnak egy-egy üdvözlõlap koráról és kibocsátójáról. Ma már a legnagyobb okulást az árverések jelentik. Én ugyan nem járok aukciókra és az Ecserire sem, de tudom, hogy különleges atmoszférája van. Könnyen belelovalhatja magát az ember, hogy "kerül amibe kerül" megszerzi a kikiáltott darabot. Egyre magasabb áron kelnek el a ritkaságok.
A Dunakanyar témát például külföldön is gyûjtik, így a váci lapokat olcsón kiviszik az országból. A képeslapokon kívül más régiségeket is gyûjtök - 43-ból szállítólevelet az alsógödi posta bélyegzõjével, emlékbélyegzést 49-bõl, régi pénzt, - hátha egyszer átcserélhetem gödi vagy váci képeslapra.
Bár betöltöttem a hatvanadik évemet, még dolgozom, szerszámkészítõ a mesterségem, legszívesebben a gyûjteményemmel foglalkozom, mert ez a szenvedélyem. Lejegyezte: Ráksi Katalin (Lapunkban található régi képek Miskolczi József gyûjteményébõl valók.)

Sport

Ülésezett a Gödi Sportegyesület elnöksége

Az elnökség március 5-én Tóth Békés Zoltán elnök vezetésével megvitatta és elfogadta az SE 1999. évi költségvetési tervjavaslatának szakosztályonkénti keretszámait. A több mint 17 millió Ft-os költségvetésben – a mûködési költségek biztosításán kívül – kiemelt célkitûzésként szerepel az alsógödi sporttelep teljes felújítása, valamint az új Duna-parti sportház végleges befejezése.
A vita során felmerült a felsõgödi pálya mellett egy tömegsport, vagy szabadidõ eltöltési célokat szolgáló, alternatív sportokra alkalmas (joker platz) nyitott pálya kialakításának gondolata is (pl. kosárlabda, kézilabda, röplabda, lábtenisz stb.). Ez a gödi fiatalok kedvenc találkahelye lehetne. A fenti célok megvalósításához az említett költségvetési kereten belül az SE-nek legalább 3,5 millió Ft saját bevételt kell elérnie szponzori támogatásokból, pályázatokból, tagdíjakból és egyéb felajánlásokból, amihez a lakosság széleskörû segítségére és megértésére is számítanak.
Ugyancsak döntöttek a küldöttközgyûlés április 30-ra történõ összehívásáról (a Németh László Általános Iskola ebédlõjében 18 órára), melynek napirendje lesz: – az elnökség és a FB 1998. évrõl szóló beszámolója – az 1998. évi gazdálkodás és az 1999. évi terv, célok jóváhagyása Szegedi Sándor polgármester úr tájékoztatta az elnökséget a Huzella Tivadar Általános Iskolában épülõ sportcsarnok kivitelezésének helyzetérõl, várható befejezésérõl és a létesítmény megvalósulásának kedvezõ kihatásairól. A következõ elnökségi ülés 1999. április 2-án 18 órakor lesz a alsógödi sporttelepen. (–t)

LABDARÚGÁS

A tavaszi idényre való felkészülés január 20-án kezdõdött, nagyon jó körülmények között, az FM Felsõgödi sportcsarnokában, mûfüves pályán.
Január végén Murányi Jánost a felnõtt csapat edzõjét a szakosztály vezetés leváltotta. Februártól Sárosi László lett az edzõ. Murányi János az ifjúsági és serdülõ csapat edzéseit vezette.
Egy hónap elteltével Sárosi László családi okokra hivatkozva nem tudta vállalni az elsõ csapat edzõi munkáját. Azóta Murányi János és Herédi László edzik a felnõtt csapatot. Új játékosok érkeztek a felnõtt csapathoz: Veresegyházáról Karnyánszky Zoltán, Vácrátótról Jusztin Péter, Bálint Csaba, Varga Zoltán, visszajött Laczik Zsolt. A Vízmûvektõl Együd Gábor, Rétságról visszatért Fenyõ István, Vácdukáról Sallai Sándor. Reméljük, hogy a biztos bentmaradás érdekében történtek ezek az erõsítések.
Március 14-én Hévízgyörk ellen idegenben indult a tavaszi rajt.

1. forduló: Hévízgyörk – Gödi SE 2–2 (1–1) 300 nézõ Gól: Karnyánszky
2. Összeállítás: Gergely – Bálint, Járdi, Tuza – Orbán, Horváth G., Sallai, Együd – Varga Z., Karnyánszky, Piros G. 0:1 után fordított a GÖDI SE, de a második félidõre sajnos elfáradt a csapat, a cserék se tudták felfrissíteni, így maradt a megérdemelt döntetlent.
Jók: Orbán, Karnyánszky.
Hévízgyörk ifi – GÖDI SE ifi: 4–2 (1–1) Gól: Bagócsi, Lénárt.
Két év óta tartott veretlenségünket vesztettük el teljesen megérdemelt hazai gyõzelem született. A csapatból senkit se lehet kiemelni.
Március 21-én Göd a Dunakeszi Kinizsi ellen itthon játszott. Az ifj csapat nyert 1–0-ra, a felnõtt csapat 0–0-ás döntetlent ért el Dunakeszi ellen.
Antal György Bálint

KÉZILABDA

Kettõs gyõzelem a teremtornán Befejezõdött a budapesti nõi kézilabdás teremtorna, melyen jól szerepeltek a gödi csapatok. Március 6-án az ifik léptek elõbb pályára, majd a felnõttek következtek.
Az ifi erõsen tartalékosan tudott kiállni a Budapesti Testvériség ifi ellen, s az elsõ félidõben sok hibával, de harcosan játszva 2 gólos elõnnyel ment pihenõre. A szünetben kapott alapos eligazítás után feltámadt a csapat és bár az ellenfél is jobban játszott mint korábban, Göd hét góllal tudott gyõzni.

Göd ifi – Testvériség ifi: 16–9 (7–9) A gyõztes csapatból magasan kiemelkedett Garaba Andrea kapus kitûnõ teljesítménye, s bár halványabban játszott a szokottnál Lovászi Brigitta és Tímár Enikõ, õk voltak a gyõztes csapat legjobb mezõnyjátékosai.
A felnõtt csapat ellenfele az NB II-ben játszó Budakalász volt, Göd csapatából három játékos is hiányzott, de a megjelentek helytálltak és gyõzelmükkel biztosították az érmes helyet, s ha az utolsó mérkõzésüket is megnyerik talán az aranyérem lesz a jutalmuk.
Göd – Budakalász: 28–23 (15–9) A csapat minden játékosa derekasan küzdött, s a gyõzelem nem forgott veszélyben. A két kapus: Juhász Zsuzsa és Droppán Györgyi hozták elvárt formájukat, s mindkettõjük bemutatott néhány szép védést is. A mezõnyben Némethné Zsuzsa és Balázsovits Móni gondosan ügyeltek jó játékukkal a gyõzelem megtartására, de ezúttal Virágh Maya nagyszerû játékát kell kiemelni. Gyors elfutásaival, sok szép góljával õ lett a csapat Ásza. Március 13-án játszották az utolsó fordulót Göd csapatai. A felnõtt csapat biztos gyõzelemmel nyert a pesti Testvériség csapata ellen.
Göd – Testvériség: 30–21 (15–9) A gödi csapat minden tagja lelkesen játszotta végig a mérkõzést, mégis ki kell emelni néhány játékos: Droppán Györgyi, Virágh Maya, Némethné Zsuzsa, Horváth Edina és Balázsovits Mónika küzdeni tudását és eredményességét. A legközelebbi napokban eldõl a Budapesti Szövetségnél, hogy a gödi felnõtt csapat milyen színû érmet nyert.
Göd ifi – Pilisborosjenõ ifi: 25–29 (9–10) Az NB II-es bajnokságban már találkozott a két csapat, s akkor Göd gyõzött. Ezúttal a pilisborosjenõiekt lettek a gyõztesek. A gödi csapatból nem tudunk egyetlen játékost sem kiemelni. Majd a tavaszi bajnoki találkozón revansot vehetnek mostani legyõzõiken az ifjú gödi hölgyek, akik a teremtorna mezõnyében a várt elfogadható eredményt érték el. (–bor)

SAKK

A GÖDI SE Sakk Szakosztályának csapata a Pest megyei I. osztály 10. fordulójában március 14-én Dunaharaszti csapatát fogadta és 5:5 arányú döntetlent ért el.
Nyertek: Dudás János, Fekete József, Antal György Bálint.
Döntetlent ért el: Beszterczey László, Kónya Károly, Fekete Zoltán és Cseleszki Gábor.
A bajnokság állása a 10. forduló után:

• 1-2. Nagykáta, Gödöllõ 59,5;
• 3. Vác 59;
• 4. Tököl 56;
• 5. Aszód 50,5;
• 6. Dunaharaszti 49;
• 7. Érd 45,5;
• 8. Dunakeszi 44,5;
• 9. Szentendre 42,5;
• 10. Zsámbék 41;
• 11. GÖDI SE 40,5;
• 12. Ráckeve 29,5;
• 13. Alag 23 ponttal.

Antal György Bálint