Gödi Körkép 1999. június 17.

Tizenéves gyilkosok

Vácon eltemették a 13 éves, gödi Mohácsi Krisztiánt, akit május 28-án tizennyolc késszúrással öltek meg. A rokonság nagy része megjelent a virrasztáson, melyet a halott tiszteletére rendeztek a hagyományok szerint.
Az apa, Mohácsi Gusztáv a vérbosszú jegyében leborotvált fejjel járt-kelt Göd utcáin, családjához hasonlóan. Feketébe öltözve járták a községet, és kérdeztek. Mindenkit, aki tudhat, sejthet, láthatott valamit. Az apa elsõsorban a forgalmas helyeken, így a felsõgödi vasútállomáson tûnt fel leginkább. Tábla a nyakában.
A Mai Nap címlapja látható felül, „Eltemették Krisztiánt” felirattal, alatta döbbenetes hatású méretes fénykép: a fehér koporsó, benne Krisztián fején hosszú, erõteljes vágás, az apja hajol fölé, fájdalomtól eltorzult arccal. Az újságkivágás alatt saját kezû felirat: „Keresem a kisfiam gyilkosát. 2 000 000 Ft”. Ha információ kell, készséggel beszél.
Elmondása szerint fiára az OVIT-hoz vezetõ, ma már használaton kívüli iparvágányon találtak rá. Még adtak neki vizet, de húsz perc múlva meghalt. Mire a mentõ kijött, már nem élt. A rendõrség, mint ismeretes két heti nyomozás után megtalálta Krisztián gyilkosait: két tizenéves fiút, akik beismerték tettüket. Az áldozat családja bár letett a kilátásba helyezett vérbosszúról, a legszigorúbb ítéletet, életfogytiglani börtönt kér az elkövetõk büntetéséül. Felmerült, hogy esetleg kábítószer áll a tragikus eset hátterében. A rendõrség még nyomoz az ügyben. Forgács Péter

Útzár

A Budapest–Szob vasútvonal felújítási munkálatainak keretében kerül sor Dunakeszi és Göd állomásközben található két vasúti útátjáró átépítésére. Az átépítési munkálatok miatt szükséges az átjárók teljes szélességû lezárása. A lezárások nem egyidõben történnek, így a község vasút által elválasztott területe valamelyik átjárón megközelíthetõ.

Az átjárók lezárása az alábbi idõpontokban történik:

• AS 197 (2. sz. fõút – Nemeskéri-Kiss Miklós út) Bal vágány viszonylatában 1999. június 26-án 4 óra idõtartamra (technológiai vonat áthaladásától függõen), június 30-án 18.00–július 1-én 18.00 óráig.
• AS 207 (Béke utcai átjáró) bal vágány viszonylatában 1999. június 17-én 6.00 – június 20-án 18.00 óráig, 1999. június 26-án 2 óra idõtartamra (technológiai vonat áthaladásától függõen), 1999. június 29-én 18.00 – június 30-án 18.00 óráig.

Az átépítési munkálatok miatt szükséges az útátjárók teljes szélességû lezárása.
A lezárást a KRESZ elõírásai szerint idõben kitáblázzák.

Szauna a strandon

Az utóbbi két hónapban Göd többször szerepelt az újságok hasábjain és a televízió képernyõjén, mint az eltelt 10 évben összesen. Különösen a bulvárlapok valamint a kereskedelmi adók foglalkoznak velünk és botrányainkkal elõszeretettel. Reméljük ez nem lesz a városi státusz állandó kísérõjelensége. Legutóbb a véget érni nem akaró strandháború szerepelt a Tv 3 június 10-i Napkeltéjének Szauna címû mûsorán. A beszélgetõpartnereket, Lukács László volt bérlõt és Szegedi Sándor polgármestert nem izzasztotta meg különösebben a - rendhagyó módon a stúdiót elhagyva, a vitatott helyszínre költözött - Szauna. Hiszen a szemben álló felek nem elõször szerepelnek a képernyõn.
A beszélgetés levezetõje, Pallagi Ferenc, Blikk fõszerkesztõ pedig rutinos riporter. Pallagi Ferenc: Ez már egy hordozható szauna, miután Lukács László a gödi strand bérlõje május harmadika óta a kerítés mögött védi bérleményét, s miután Szegedi Sándorral, a gödi polgármesterrel csak így a dróton keresztül érintkeznek, nem tudtak eljönni hozzánk, a stúdióba, így mi jöttünk ide a felvételt készíteni.

– Miért ül május harmadika óta a kerítés mögött, és mit remél ettõl a hosszú üléstõl?

Lukács László: Hát gyakorlatilag van egy vitás ügyünk, mert az én megítélésem szerint az önkormányzatnak és nekem meg kéne hosszabbítani a szerzõdést a következõ öt évre, miután van egy jogerõs ítélet az elsõ öt évrõl. Nem követtem el szerzõdésszegést, az önkormányzat ennek ellenkezõjét állítja, tehát ezért van jelenleg a patthelyzet.

P.F: Polgármester úr, önök aláírtak egy szerzõdést, amelyben benne volt, hogy ha súlyos szabálysértés nem következik be, akkor automatikusan meghosszabbítják ezt a szerzõdést, s amikor ön ezt fel akarta bontani, azzal indokolta álláspontját, hogy a gödi önkormányzat saját kezelésébe akarja venni ezt a létesítményt, amiben úgy tudom elég sok pénz van. Részben az eddigi bérlõ pénze, részben az a reménybeli pénz, amit az önkormányzat meg akar keresni. Milyen kifogásaik vannak az eddigi bérlõvel szemben?

Szegedi Sándor: Talán pontosítanám az elejét. A szerzõdés hármas pontja úgy szól, hogy amennyiben a felek meg vannak egymással elégedve, ebben a szerzõdésben foglalt kötelezettségeik alapján, akkor meghosszabbítják ezt a szerzõdést.

P.F.: A megelégedettséget jogilag azt hiszem egyáltalán nem lehet értelmezni.

Sz.S.: Nagyon nehezen értelmezhetõ, de azt gondolom, hogy azzal, hogy egy '94-ben kötött szerzõdést, már a 95-ös teljesítés illetve nem teljesítés után már a testület '95 novemberében fölmondta, ebben úgy gondolom, hogy benne van minden. Ennek a testületnek, vagy a minket megelõzõ testületnek az elégedettsége vagy elégedetlensége is benne van.

P. F: '95-ben, mivel indokolták, azt hogy felmondják a szerzõdést, illetve ön mit teljesített vagy nem teljesített ebbõl a szerzõdésbõl?

L.L.: Gyakorlatilag én azzal nem óhajtok vitatkozni, hogy a szerzõdés kettesszámú mellékletében lévõket elvégeztem vagy nem. A jogerõs ítéletben benne van, hogy a kettes számú melléklet egyes pontjában lévõ, az egyezik a három per egyessel, hogy amit én elkezdtem építkezni, az önkormányzat az építési engedélyt, mint tulajdonos is megadta. És az egy más kérdés, hogy mindig felsorolják, hogy mit nem csináltam meg, de azt nem mondják el, hogy '95-ben õk leállították a beruházásokat, tehát, még ha akartam volna, akkor se tudtam volna folytatni, már pedig én akartam volna folytatni, mert hisz a szerzõdésben nem véletlenül vannak a tulajdonjogok 10 és 20 évre meghatározva.

P.F.: Ön azzal indokolta Polgármester úr, a szerzõdés felbontását egy bõ hónappal ezelõtt, hogy az önkormányzat maga akarja ezt a létesítményt üzemeltetni, ennek ellenére most mégis egy másik vállalkozót bízott meg, vagy egy másik vállalkozónak adták ezt a lehetõséget. Ha jók az információim az illetõ éppen elõzetes letartóztatásba került már, bár úgy tudom, nem ezzel a dologgal kapcsolatban. Most akkor mi az álláspontja, mit akar mégis?

Sz.S.: Az hogy én mit szeretnék, az egy dolog. A testület mit szeretne? A testület azt szeretné, hogy ha ez a korábbi rablógazdálkodás, amit folytatott az elõzõ bérlõ, ez nem folytatódna, mert lehet egy szerzõdést többféleképpen értelmezni, csak azt nem tudom, hogy akkor miért jött létre. A szerzõdés létrejött, a kettes mellékletébe vannak felsorolt teljesítési kötelezettségek, amikbõl, ha most körülnézünk a strandon, akkor gyakorlatilag semmi nem valósult meg.

P.F: Azt hiszem, hogy nem a kérdésemre válaszolt. Miért változik az indoklás ilyen gyakran? Egyszer az önkormányzat kezébe kerülne a létesítmény, utána pedig egy másik vállalkozót bízott meg. Bennem fölmerült a gyanú a másik vállalkozó föltünése kapcsán, hogy ön arra játszik, hogy "öljék meg egymást" és ön, mint nevetõ harmadik, majd bevonul a strandra.

Sz.S.: Tehát mi, a korábbi elképzelésünktõl a mai napig sem álltunk el. Hosszú távon az az elképzelésünk, hogy az önkormányzat üzemeltesse a strandot.

P.F.: Mit keres ebben az új bérlõ?

Sz.S: Egy új bérlõ? Végül is '99.május elsejével lejárt a szerzõdés, tehát az önkormányzatnak saját jogköre bárkivel szerzõdést kötni.

P.F.: A jog az egy nagyon fontos dolog, én például áthajthatok a zebrán, hogyha zöld a lámpa, de ha gyalogos van, mégsem teszem meg. Ön nagyjából körülbelül most ezt tette. Tudta, hogy ez per, vita alatt van. Mit ígérhetett az új bérlõnek? Azt, hogyha kiveri innen a mostani bérlõt, akkor majd õ lehet a strandnak a fõnöke?

Sz.S.: Valószínû, hogy ezt nem fogja tõlem hallani, ez teljesen egyértelmû. Nekünk az elképzelésünk az, hogy ezt a strandot hosszú távon az önkormányzat fogja üzemeltetni. Maradjunk ennyiben.

P.F: Erre a kérdésre nem kaptam választ, de hát önnek jogában áll saját szája íze szerint fogalmazni. Attól, hogy ön most itt elbarikádozta magát a strandon és tart ez a ronda ostromállapot, mit remél a gyakorlatban és milyen jogi lehetõségeket lát önmaga elõtt?

L.L.: Hát én azt remélem, hogy a bíróság az a felmondás után is, amikor jogerõre nekem adott igazat, hogy a továbbiakban is az lesz a véleményük, hogy a második öt év él, miután valóban ez beruházásokra is épült. A másik pedig, kissé ellentmondásos, amit a polgármester úr mond, ugyanis amikor nekünk küldött egy levelet, abba nem azt írták, hogy hosszú távon akarják üzemeltetni a strandot, hanem 99-re óhajtják és még áprilisban ki fognak írni egy pályázatot a strand további üzemeltetésére. Ezt a levelet nekem elküldték.

P.F: Ezen a pályázaton ön elindult volna?

L.L.: Nem indultam volna el, mert miután én úgy érzem, hogy a szerzõdésem él, tehát akkor miért induljak a saját idõmre lévõ kiírt pályázatra.

P.F: Addig, amíg önök itt huzakodnak, Göd polgárai nem tudnak strandra járni. Ön a polgárok nyári jóérzését vagy a különféle szerzõdések rejtelmes pontjainak érvényre juttatását tartja e fontosabb feladatának?

Sz.S.: A legfontosabb feladat az, hogy a lakosság tudjon jönni erre a strandra.

P.F: De a lakosság nem jöhet, mert a lakosság ki van zárva innen.

Sz.S: Igen bízom benne, hogy ugye itt, amit a Lukács úr az imént elmondott két dolgot kevert össze az egyik az egy szerzõdésbõl eredõ kötelezettség, a másik pedig egy tulajdonjog. A kettõ nem befolyásolja egymást. Ha nekünk vannak elszámolásbeli differenciáink azt egy független pályán le lehet bonyolítani. Ettõl még nem kell a kerítésen belül maradnia. Ez az egyik része. A másik része, hogy e héten, pénteken lesz a váci jegyzõnél egy birtokvédelemre vonatkozó tárgyalás, amiben vagy így vagy úgy, de kimondásra kerül, hogy a birtokvédelem megilleti Lukács urat vagy nem.

P.F.: Van már egy érvényes jogerõs bírósági határozat, amely szerint Lukács úrnak jár a következõ öt év.

Sz.S: Nincs. Ha bárki, a másodfokú bíróságnak egyetlen egy ilyen mondatot tud mutatni, hogy jár a következõ öt év, akkor revidiálni fogjuk a gondolatunkat, de tartok tõle, hogy nem tud mutatni ilyet, tudniillik ennek a bírósági pernek nem ez volt a tárgya. Ennek a bírósági eljárásnak az volt a tárgya, hogy az elõzõ öt évben történt szerzõdésszegés címén való felmondást elfogadja-e vagy nem fogadja el. És a bíróság azt mondta, hogy ezt az öt évet mi kötelesek vagyunk tûrni. Úgyis lejár 1999.május elsejével, hiszen az indoklási rész…

P.F.: …de azt nem írta bele, hogy úgyis lejár.

Sz.S.: Ezt a részt nem írta bele, viszont az indoklási részbe bele van írva, hogy szerzõdõ felek öt évre szóló határozott idejû szerzõdést kötöttek

P.F.: Egy utolsó kérdésem lenne, ugyanaz mind a kettõjükhöz. Az ön véleménye szerint ennek a mostanára áldatlanná alakult vitának mi van a hátterében? Pénz, hiúság, presztízs, bürokrácia vagy micsoda?

L.L.: Az én megítélésem szerint miután a polgármester úr nem egyszer, nem kétszer külföldiekkel is jött ki ide a strandra, meg nem egyszer volt arról szó, hogyha beruházó jön én megmondtam, nem leszek gátja és õ azt mondta hogy abban segít engemet, hogy majd én leszek az üzemeltetõ. Az én megítélésem szerint igenis van a háttérben pénz. Amit nem tudok bizonyítani, arról nem beszélek, de, hogy van, ez egyértelmû.

P.F.: A felsorolt választékból ön melyikre tippel?

Sz.S.: Hát ez ma jól hangzik ugye, de ennek gyakorlatilag valóság alapja nincs. Pont azért, mert az önkormányzat már gépmestereket vett föl, úszómestereket vett föl, pénztárosokat vett föl, tehát mi akarjuk ezt a strandot hoszszútávon üzemeltetni. Inkább arról…

P.F.: Mit jelent ez a közbeesõ vállalkozó, erre az elõbb sem válaszolt, most sem, de folyton valami ellentmondás van a dolog körül.

Sz.S.: Ez az önkormányzatnak joga.

P.F.: Jó ötletnek látszott akkor.

Sz.S.: Lehet, hogy jó ötletnek látszott. Az önkormányzatnak saját joga eldönteni, hogy kivel. Az önkormányzat úgy döntött, hogy a korábbi bérlõvel, Lukács úrral semmiféleképpen nem, azért mert az üzemeltetés minõsége, a beruházásoknak a minõsége, besorolhatósága egyszerûen nem felel meg annak az igénynek, amit mi elvárunk.

P.F.: Mikor jöhetnek a gödi polgárok erre a strandra?

L.L.: Ha rajtam múlna, akkor már három nap múlva, csak a legnagyobb baj, hogy az áramot is elvette az önkormányzat, így még ha akarnék se tudok kinyitni.

P.F: Ön szerint mikor jöhetnek?

Sz.S.: Véleményem szerint június 15-én van Dunakeszin kiürítés iránti bírósági tárgyalás. Bízom benne, hogy ez a tárgyalás nagyon rövid idõn belül végrehajtható ítéletet fog hozni, és ha ez az ítélet kedvezõ az önkormányzat számára, akkor legfeljebb egy héten belül képesek vagyunk kinyitni a strandot. Az elektromos áramot pedig az önkormányzat igen megszüntette, azért mert egy lejárt szerzõdéssel rendelkezõ illetõ van a strandon belül. Ennek következtében nem jogosult semmilyen szolgáltatás igénybevételére.

P.F.: Úgy tudom, hogy ez is vitatott.

Sz.S.: Vitatott, de a tulajdonosnak a joga egy adott ingatlanban az áramot biztosítani vagy nem. A tulajdonos pedig azt mondja, hogy a szerzõdés lejárt, jogcím nélkül tartózkodik a korábbi bérlõ az ingatlanban.

P.F.: Ahogy önt hallgatom polgármester úr, akkor az a mulatságos ötlet jut eszembe, hogy a gödieknek rettenetes sok joguk van, de nincsen strandjuk. És sajnálom, hogy így van. Köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltak.

A fenti beszélgetést a Napkelte szerkesztõjének hozzájárulásával, változtatás nélkül tettük közzé.

** *

Lapzárta után érkezett a Polgármesteri Hivatalba Vác jegyzõjétõl az alábbi határozat:
"A L.B.Z. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaságnak, valamint a Göd Nagyközség Önkormányzatának a gödi melegvizû strandfürdõ ügyében elõterjesztett birtokvédelmi kérelmét és ellenkérelmét elutasítom.
A határozatot sérelmesnek tartó ügyfél a határozat kézbesítésétõl számított 15 nap alatt az ellenérdekû ügyfél ellen elõterjesztett keresettel kérheti a Dunakeszi Városi Bíróságtól a határozat megváltoztatását."

Randevú a polgármesterrel

Jóllehet a Gödi Körkép rendszeresen beszámol az önkormányzati ülésekrõl, mégis úgy gondoltuk, élõbbé tehetõk a közügyek, ha a mindannyiunkat foglalkoztató közös dolgainkról a nagyközség vezetõje számol be. Ezért a jövõben havonta egy alkalommal megkérdezzük a polgármestert, mi történt a hivatal háza táján? Ezúttal ebben a hónapban a váratlan eseményeknek köszönhetõen kivételesen másodszor "randevúzunk" Szegedi Sándorral.
- Mindenek elõtt a május 28-án, Gödön történt tragikus gyermekgyilkosságról kérdezem a véleményét.
- Rendkívül elkeserítõ és sajnálatos, hogy ez elõfordulhatott nálunk. Ami nagyon szomorú és elgondolkoztató, az az elkövetõk életkora. Ha az indulatok az úgyszólván gyerek korosztálynál ilyen reakciót váltanak ki, mi lesz késõbb, felnõtt korban. A legfontosabb most, hogy a tettesek kézre kerültek. Az igazságszolgáltatás ítélkezik majd felettük.
- Örökzöld témánk a strand. Vége a tanévnek és a gödi gyerekek nem lubickolhatnak a község strandján. Több mint másfél hónapja áll a háború az önkormányzat és Lukács László között.
- Legutóbbi zártkörû ülésén a képviselõ-testület, mint ismeretes úgy határozott: nem bocsátkozik alkuba a volt üzemeltetõvel. Szerzõdése lejárt, a melegvizû strandot az önkormányzat kívánja a továbbiakban üzemeltetni. Miután ezt az óhajunkat még mindig nem sikerült érvényesíteni, a Belügyminisztériumhoz fordultam, ahol Örményi István fõtanácsos rendkívül óvatosan nyilatkozott ebben az ügyben és bár ígéretet tett, hogy átnézi ügyünk dokumentumait, segítõ szándékának megnyilvánulását nem észleltem. Az Igazságügy minisztériumban dr Hende Csaba államtitkár fogadott. Természetesen magammal vittem a melegvizû strand bérbeadásáról szóló szerzõdést, az elsõ és másodfokú bírósági döntést és minden más kapcsolódó iratot. Mindezeket áttekintve szóban az önkormányzatnak adott igazat, hiszen a bérleti szerzõdés lejárt.
Lejegyezte: Ráksi Katalin

Vendég öregfiúk

Június 10-én 20 tagú küldöttséggel a fedélzetén landolt az a repülõgép, amely marignoni öregfiúkat hozott hozzánk. Nem szakadt meg ugyanis a szívélyes testvérvárosi kapcsolat Göd és a kedves francia település között.
Nagyközségünk lakossága korábban már élvezte - tikkasztó hõségben is egyenruhába öltözött - zenekaruk kitûnõ játékát. A muzsikusok ezúttal otthon maradtak, de három napra Marignon sportegyesületének öregfiúk labdarúgó csapata érkezett hozzánk. Június 11-én Vácra kirándultak a francia focisták, majd fiatalos lendülettel mérkõztek meg délután az alsógödi futballpályán a Gödi SE. öregfiúk csapatával.
Az eredmény: 3–3.
A barátságos mérkõzést barátságos légkörû vacsora követte a vendégek szálláshelyén, a Csapatpihenõben. Másnap budapesti városnézés következett, majd az Autópihenõ vendéglõben Hima Imre búcsúvacsorán látta vendégül a meghívottakat. Június 13-án rövid Duna-parti sétával köszöntek el Gödtõl a marignoniak.
Úgy hírlik, a gödiek részérõl még idén nyáron sor kerül a testvérvárosi látogatás viszonzására. (b)

Kihívás napja ’99

Településünk 1999-ben immár ötödik alkalommal csatlakozott e nemzetközi és országos sportjátékhoz. Az elõzõ számban hírt adtunk a nap eseményeirõl.
Új kezdeményezésünk, hogy az egyéni sorsolási lapokat kitöltõk között helyben is kisorsolunk kihívás napi emblémával ellátott termékeket.
A nyertesek névsora:

Kulacsot nyertek: Kása Máté (Petõfi S. u. 3.), Szincsák Tímea (Fenyves u. 7/a), Szabó Brigitta (Sajó u. 22.), Bogdán Éva (Lenkey u. 51.), Szöllõsy Anikó (Erdész u. 3.), Mészáros Amáta (Honvéd sor 36/b.), Csaba Dénes (Dózsa Gy. u. 52/b.), Muszkatal Petra (Pannónia u. 15.), Sztruhár Brigitta (Nõtincs, Mikszáth u. 28.), Gyurcsányi Mónika (Szõdi u. 11.), Czene Attila (Ter. Gond. Közp.), Énekes Éva (Ter. Gond. Közp.), Milosevics Barbara (Petõfi u. 29.), Szurcsik Lilla (Babits M. u. 43.), Varga Gábor (Nyár u. 12.)

Pólót nyertek: Szabó Károly (Ter. Gond. Közp.), Doboziné Pádár Bea (Ter. Gond. Közp.), Serfõzõ Tibor (EÜ. Otthon), Varga Zoltán (EÜ. Otthon), Zikva Éva (Baicsy Zs. u. 1.), Kiss János (Munkácsi u. 10/a.), Duba Balázs (Terv u. 35.), Németh Alexandra (Honvéd sor 1.).

Labdát nyertek: Gyimesi Martina (Madách u. 28.), Markos Dominik (KISZ Lkt. 2.), Wohner Botond (Révai Testvérek u. 1.), Oláh Dániel (Villamos u. 5.), Hegyes István (Árpád u. 72.), Csiki Virág (Fürdõ u. 12.), Kiss Tamás (EÜ. Otthon), Czerovszky Alíz (EÜ. Otthon), Makrai Richárd (Kastély Óvoda), Mészáros Szintia (Kastély Óvoda).

Freesbe-t nyertek: Tordai Dávid (EÜ. Otthon), Hornyák Dávid (Béke u. 17/a), Zöllner Anna (Rákóczi u. 51.), Varró Gábor (Kálmán u. 12.), Botos Nóra (Nemeskéri u. 32/b), Czikó Miklós (Kolozsvári u. 14.), Horváth Dávid (IV. Béke u. 50.), Bíró Cintia (Mátyás u. 6.), Bíró Evelin (Kisfaludy u. 36.), Farkas Bence (Dózsa Gy. u. 6.).

A nyerteseknek gratulálunk és ezúton köszönjük mindazok munkáját, akik e nap eseményeinek megszervezésében, lebonyolításában és a játékban részt vettek. A nyereményeket eljuttatjuk az intézményekhez, ahol a nap szervezõje adja át a díjakat. Hamarné Kismartoni Adrienn közmûvelõdési elõadó

Nyílt levél a Gödi Polgármesteri Hivatal Mûszaki Osztályához

Tisztelt Mûszaki Osztály (M. J. Úr)

Alulírott örömmel vettem tudomásul, hogy az elavult vasúti pályatest kicserélt zúzott kövét a tisztelt hivatal az utcák (melyek állapota a középkort idézi) javítására, – használja fel. Mivel a szállítás és a rakodás, valamint a gépi munka igen sok pénzt emészt fel, a Gödi állomás mellõl kézenfekvõ volt a Dózsa György utca és kereszt utcái javításának megkezdése.
Örömömmel nem voltam egyedül, mert a közelgõ esõzésre és a jobb közlekedésre gondoltam. Már 1996-ban is kérelmeztünk útjavítást. A válasz még nem érkezett meg (húsznál többen írtuk alá). Beszéltem a gépkezelõvel, jönnek-e a Katona József és a Martinovics utcába, nem tudott válaszolni, mert ez titkos ügy, netán államtitok. NEM JÖTTEK.
A dolog úgy néz ki, hogy az említett utcák 50 m-rel odébb vannak és uram bocsá párhuzamosak a Dózsa György utcával. Az ugye mitsem számít, hogy az egyik utca 2 m a másik 4 m szintkülönbséggel bír úgy 300 m távon. Elképzelhetõ, ha napokig esik az esõ, vagy mint az elmúlt években a hó, milyen hatalmas sártenger van az utcákban.
Ezt a Hivatal munkatársai nem tudják, mert csak jó idõben és ha a saját érdekük megkívánja, járnak az említett helyen.
Esõelvezetõ árok sehol, 23 éve lakom Gödön. Az esõvíz elvezetés megtervezését még nem hallottam a napirenden (lehet, hogy rosszul vagyok tájékozódva).
Mi a lényeg? Az, hogy a két utca kimaradt bár a gépek ott voltak és egynapi munka kellett volna, hogy az ott lakók is jó szájízzel gondolnának a Tisztelt Hivatalra.
A dolog nem így néz ki. Mi nem idevalósiak vagyunk, mi nem fizetünk súly adót, a benzin árába beépített útalapot, és személyi jövedelemadót.
Ha esetleg a felsõgödi bölcsõde és a sportpálya közötti úton járunk, – a vasút mellett, nem két utcára való kõzúzalék van úgy széttúrva, hogy megemlegeti aki arra ját gyalogosan. Tudom, hogy sokféle igazság van, de ez kész kitolás az ott lakókkal.

Kérem önöket a két utca lakóinak nevében, ne idõjóslással, esetleg ráolvasással oldják meg e problémát. Van járhatatlan utca, van anyag, van gép, legyen rá pénz is. Az a véleményünk, hogy nem akarjuk a vasúti pálya következõ felújítását megvárni, nincs rá idõnk (kb. 120 év).

Maradok tisztelettel a két utca nevében: Fogarasi Ottó

Válasz Fogarasi Ottó Úr nyílt levelére

Községünkben több választókörzetben épültek meg kõszórásos utak. Az utak építéséhez önkéntes alapon a lakosság, a körzet képviselõje és az Önkormányzat biztosította az anyagi fedezetet. A legtöbb utat az 5. számú választókörzetben építettük meg, mintegy 1,6 km-t, és mivel a fedezet elfogyott, így több utcát nem tudtunk megépíteni.

Amennyiben a II. félévben anyagi lehetõségeink engedik, úgy a körzetben a Martinovics, a Katona József és az Elõd utca megépítésére is sor kerülhet. M. J.

„Három szombat”

Az Országos Közterület-szépítési Verseny második versenynapjára 1999. június 5-én szombaton került sor.
E napon a Huzella Tivadar Általános Iskola diákjai az iskola udvarát hozták rendbe, a két kertbarátklub és néhány környékben lakó a Várdombi emlékmû és környékét füvezte ki és gereblyézett. A felhívás ellenére sajnos a környéken lakók közül igen kevesen vettek részt a munkában, de eredményként könyvelhetjük el, hogy az aszfaltos utak mentén a telektulajdonosok a levágott füvet összetakarították. A következõ versenynapra szeptember végén kerül sor, de addig is kérünk mindenkit, hogy környezetüket továbbra is tartsák tisztán és segítsenek abban, hogy a kiültetett virágok vízhez jussanak.
Ezúton is köszönjük mindazok munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy településünk terei, utcái egyre rendezettebbé válnak. (Hadrienn)

Gödön is pusztít a meggymonilia

A Gödi Körkép elõzõ számában Gyurkó László „elsiratta” Göd utcáinak tavaszi „menyasszonyait”.
Sajnos a községet járva mindenütt tapasztalható a meggyfák súlyos károsodása, amely fõleg virág- és hajtásszáradásban nyilvánul meg. Lehangoló látvány.

A Monilia laxa latin néven ismert betegségnek magyar neve nincs is, moniliás megbetegedésnek hívjuk.

Védekezés: A fertõzött gyümölcsöket, a fán maradt száraz virág- és hajtásrészeket elvileg egyenként le kell(ene) szedni, a fertõzési láncolat megszakításáért. Különben a gombabetegséget terjesztõ fonalak azokon fenn maradva áttelelnek, s tavasszal a belõlük kifejlõdõ konidiumok indítják be a – most már az elõzõnél is erõsebb – fertõzést.
Leghatásosabb védekezés az õsszel végzett permetezés réztartalmú szerekkel, de jó a tavaszi lemosó permetezés is (fõleg rézszulfát vagy rézhidroxid hatóanyagú készítményekkel).
Ha ezek elmaradtak, akkor fehérbimbós állapotban, majd a fõvirágzásban és a virágzás végén még permetezhetünk réztartalmú szerekkel.

A fertõzések súlyossága miatt, fõleg a nagyméretû fáknál sokukról már most le kell mondanunk, s már most gondolkozhatunk azok pótlásáról – ellenálló fajtákkal (Favorit, Érdi nagy gyümölcsû, Meteor korai stb.).

Ilyeneket telepítve nem kell majd félnünk, hogy a mostanihoz hasonló súlyos fertõzés tarol kertjeinkben. Dr. Kölcsei Tamás

Hol tart a Felvidék károsultjainak ügye?

Érdekes, de egyben fájó ügyben – mely hazánkban bizonyára több ezer állampolgárt érint – kereste meg szerkesztõségünket felsõgödi olvasónk, Kovács Géza zeneszerzõ.

Mint írja: – „1997 szeptember 16-án a Népszabadságban megjelent „Az aréna pora” címû cikkben dr. Czabán László felvetette, hogy a Felvidékrõl kitelepítettek közel 50 éve nem kaptak kártalanítást, pedig azt annak idején a hadisarcba beszámították.
Ennek alapján írtunk az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosának.

Azóta két válaszlevél érkezett hozzánk. Az 1998 február 13-i keltezéssel írt levél így szól: –

Tisztelt Uram!

Ezúton tájékoztatom, hogy a hozzám intézett beadványát megkaptam, azt nyilvántartásba vettük. A beadványban foglalt panasz érdemi vizsgálatának eredményérõl, az esetleges teendõkrõl (iratmegküldés, hiánypótlás stb.), továbbá a hatáskör hiányának megállapításáról késõbbiekben értesítem. Felhívom a figyelmét, hogy a Hivatal eljárására nem vonatkozik a 30 napos ügyintézési határidõ.

Üdvözlettel: dr. Pálffy Ilona hivatalvezetõ.

Az 1999 III. 18-i levélben az áll:

„Tisztelt Kovács Úr!

A magyar-csehszlovák lakosság csere egyezménynyel kapcsolatos vagyoni sérelmek rendezése ügyében tett ajánlásomra a külügyminiszter úrtól ez év február 23-án kapott válasz szerint a hamarosan a Kormány elé kerülõ elõterjesztés valamennyi vagyonjogi megállapodás alapján fennálló állami kártalanítási kötelezettséget ismertetni fogja. Ennek alapján bízom abban, hogy a várhatóan ez év elsõ felében az Országgyûlés elé kerülõ törvényjavaslat az Ön ügyében is megoldást hoz.

Üdvözlettel: Gönczöl Katalin

” Mi címzettek pedig tovább reménykedünk.”.

Mi is reméljük, hogy Kovács Géza és sorstársai jogos igénye 50 év után teljesülni fog. (B T)

Egy „átlagember” (?) halála

Olyan ember haláláról szólok, aki látszólag átlagember volt: Dodek István, a Klapka György utca lakója, 70 éves korában május 30-án elhunyt. A nevezett személy semmi rendkívülit nem alkotott. Szép, gondozott háza volt, az õ munkájának eredménye. Jó szakember hírében állt, a gyárban elismerték munkáját. Feleségéhez, két lányához jóságos volt, a szomszédok, a közelben lakók szerették, tisztelték. Ezt rajta kívül Gödön százakról is elmondhatnánk, ebben aztán nincs semmi rendkívüli.

De álljunk itt meg egy pillanatra! Ez a derék iparosember, akit évek óta több betegség is gyötört, s súlyosbodó érszûkülete miatt alig tudott járni, ez a látszólag „átlagember” valójában RENDKÍVÜLI EMBER volt. A helybeliek és a nyaralók rajongó szeretettel vették körül õt, aki kivétel nélkül mindenkinek önzetlenül, viszonzást nem várva, az adás örömétõl és végtelen jó szívétõl vezérelve mindig segített. Patikai rendben tartott mûhelyébe fájó lábbal is levánszorogva, ezermesteri képességével, minden lehetetlennek tûnõ mûszaki problémát megoldott, rossz kerékpárt, elromlott háztartási eszközt megreparált a drága Pista bácsi. S ezt úgy tette, mintha csekélység lenne az, elhallgatva, hogy meggyötört szervezet béklyóiban szenvedve, milyen roppant áldozattal is járt mindez. Szerszámai birodalmában nem úr, hanem professzor volt. Egyszerû iparosemberként élt. Zakatoló, poros gyárak mûhelyében edzõdött, ahol sokan a kemény munkától maguk is megkeményednek. Õ viszont végig halkszavú maradt, soha egyetlen ingerült, netán durva szó nem hagyta el ajkát. Suhancoktól, meglett emberekig tódultak hozzá egy-egy speciális csavarért, kölcsönszerszámért, javításokért. Nem csoda, hogy ezt az aranykezû, áldott embert környékünkön mindenki nagyon szerette, s nem volt olyan ismerõs, szomszéd, barát, aki házuk elõtt elhaladva ne köszöntötte volna õt lelkes integetéssel.
A környék drága Pista bácsija, aki nincs többé. Kertje elõtt elhaladva nincs kinek beintegetnünk, üres lett a hintaágy, ahonnan fájdalmait elkendõzve meleg mosollyal integetett vissza – erõtlenedõ kezeivel.
Szívem szerint szobrot állítanék neki, megörökítve egy RENDKÍVÜLI embert, azt, aki könyörtelenné váló, eldurvuló és elembertelenedõ világunkban a maga egyszerûségével megõrizte azt, ami kiveszõben van – a JÓSÁGOT, a SZÍV TISZTASÁGÁT. K. T.

Bejárta egész Európát
Végsõ búcsú Molnár Károlytól

A múlt héten a gödi Újtemetõben helyezték a kolumbárium-fülkébe a 75 éves korában elhunyt Molnár Károly hamvait.
A váci Piarista Gimnázium évkönyvei, osztálynaplói, közös értesítõi õrzik nevét, emlékét. Szülei a Váctól északkeletre fekvõ Sejce hegyközségben éltek. Gyakran odalátogatott, akkor is, amikor már teljesült réges-régen dédelgetett vágya: az újságírás. A korabeli Váci Életben és a Váci Hírlapban jelentek meg elsõ cikkei, tudósításai.

A Magyar Rádió-nál hét évig dolgozott, a neves Szepesi–Molnár–Gulyás trió tagja volt. Mint sporttudósító, bejárta egész Európát: Prágából, Bernbõl, Utrechtbõl, Londonból közvetett atlétikai bajnokságot, asztalitenisz világbajnokságot.

Könyvet írt Zatopekrõl, sikerfilmje volt a Délibáb minden mennyiségben. A rádió után következett a Pest Megyei Hírlap, a Budapest, az Új Tükör szerkesztõsége. A jubileum évében remek cikksorozatot írt a 900 éves Vácról.

Gyászolja fia: dr. Molnár Ádám bölcsészprofesszor, két unokája és a családtagok. Váci osztálytársai a májusi találkozón megemlékeznek a sikeres életpályát befutott egykori piarista diákról. Papp Rezsõ
(A megemlékezõ sorokat a Váci Napló május 25-i számából vettük át.)

Látogatás az Örök Városban

Hónapokkal ezelõtt hívogató szavakkal invitálta a gödi Plébánia Hivatal híveit egy szép római autóbusszal megtehetõ – viszonylag olcsó útra. A várt negyven utas helyett csak húsz jelentkezett, így a busztúra elmaradt. Ám két autóval kilenc személy mégis útra kelt, hogy résztvevõje legyen a felejthetetlen élménynek, a Rómában tanuló kispap, Csiba Tibor diakónusszá szentelésének. (Erre a pappá szentelés elõtt, a stúdium 5. éve után kerül sor.) Ország Tibor plébános úr vezette a gödi delegációt, s õt kérdeztük meg a 2600 kilóméteres út részleteirõl.

– Délután hatkor vágtunk neki a nagy útnak. A határnál, magyarföldön szálltunk meg, s másnap reggel hattól este kilencig utaztunk és szerencsésen megérkeztünk Rómába.

– A plébános úr elsõ alkalommal látogatott Rómába?

– Nem. Harmadszor jártam ott. Legutóbb négy évvel ezelõtt. Most ünnepi alkalomra mentünk. Felsõgödrõl Csiba Tibor végzi ott a teológiát. Elérkezett a diakónusszá szentelés idejéhez. Csodálatos élmény volt a Szt. Ignác templomban áhítattal résztvenni a 12 kispap (magyar – német – horvát és szlovén) felszentelésén. Az ünnepélyes szertartást Mons. Kada Lajos magyar származású érsek (ma spanyol nuncius) celebrálta, akivel késõbb szivélyes beszélgetést folytattunk

– Mi ragadta meg Önt rövid látogatása során Rómában?

– Az a lelkes lendület, amivel Krisztus születésének 2000. évfordulójára készülnek az Örök Városban az olaszok.

– Olaszországból szálltak fel a repülõgépek Koszovó felé. Észlelhetõ volt a háborús feszültség?

– A világon semmi. Élik az emberek a maguk hétköznapi életét. Dolgoznak, pihennek, szórakoznak.

– Egy profán kérdés! Milyenek az ottani árak?

– Magasak. Általában a mi itthoni árainknak legalább duplája. (Például a kávé a presszóban 180 forintnak felel meg.) Persze a fizetések sem azonosak a magyar „tiszteletdíjakkal”. (Balassa Tibor)

Évforduló

Az alsógödi evangélikus templom felszentelésének 70. évfordulója alkalmából 1999. június 13-án ünnepi istentiszteletet tartottak.
Igét hirdetett Detre János esperes. Az esemény tiszteletére dr. Széll Andrásné írásából idézünk, mely a Gödi Almanach 1997-es számában jelent meg.

Az evangélikus templom története

A templom felszentelésére 1929. június 16-án került sor, amelyet dr. Raffay Sándor végzett el. A berendezést, padokat és szószéket Mihály György asztalosmester, református presbiter készítette 900 pengõ értékben. A családok kedves halottaik emlékére egy-egy pad elkészítési költségét (70–70 pengõ) is fedezték. Errõl a padokon elhelyezett kis réztáblákon emlékeztek meg. Néhány családnév: Gaál, Horváth, Barcs, Dedinszky, Horch, Komlóssy... A templom javára a felavatás napjáig készpénzben összesen 2000 pengõt adtak össze a hívek is. Az evangélikus gyülekezeti élet azóta is tart. Nagy próbatétel volt a II. világháború pusztítása, amikor a torony felét szétlõtték, a tetõ beszakadt, a padokat kihordták és elégették, az oltárképet elvitték... Szinte minden elölrõl kezdõdött. 1947. végére a templom újjáépült, berendezésével együtt. A hívek anyagi és erkölcsi hozzájárulásán kívül meg kell említeni Oberlander Rezsõ egyházfelügyelõ jelentõs segítségét és Thomka János gondnok lelkiismeretes munkálkodását. Az újjászületést Ordass Lajos püspök, Kemény Lajos és Sommer Gyula esperesek végezték.

A hosszabb ideig itt mûködõ lelkészek: Sommer Gyula, Jancsó Bertalan, Bolla Árpád és Eszlényi László voltak. A kántori szolgálatot Kutyka János, Horch Vica, Schüssler Margit, dr. Susits Lorándné és Selmeczi László végezték, majd ismét Schlüsser Margit látja el. Az egyházi elöljárók sorából id. Barcs Lajos felügyelõ több évtizedes munkáját, áldozatkészségét kell nagy szeretettel és hálával említenünk.

Mivel az elõzõ rendszer 40 éve alatt általában az egyházak szinte semmiféle anyagi támogatást nem kaptak az államtól, a templomépületek állaga sokat romlott. A rendszerváltás óta ezen a területen is javulás tapasztalható. A gödi önkormányzat 1992 óta a többletbevételbõl rendszeres segélyben részesíti a három történelmi egyházat. Az idõ közben életveszélyessé vált tetõ és födém újjáépítéséhez kapott segítségért ezúton is köszönettel tartozunk.

„Legyen Istentõl áldott minden adomány, minden fáradozás, mellyel a néhány családból álló alsógödi fiókegyház megépítette a maga templomát!”

OLVASÓSAROK

Varga Katalin számos gyerekkönyv és ifjúsági regény, a híres Gõgös Gúnár Gedeon szerzõje.
Új meseregényében a Tündérfogó-ban az évszakok váltakozása köré csoportosítva a tündérvilág és a természet csodáinak összefonódásáról ír. Jégsziget urának unokája, Jégherceg és Fenyõtündér kisfia, Lucián hol rénszarvas vontatta szánon, hol hatytyúhintón, hol táltoscsikó hátán beutazza tündérvilág sok-sok szigetét. Résztvesz a négy napforduló eseményein: a húsvéti tojásrakás, a Szent Iván éji tûzrakás, az õszi sárkányvadászat, a karácsony, és a karácsony utáni tündérünnepeken. Az izgalmas kalandok közepette barátságokat köt, hûséget, segítõkészséget, önfegyelmet és jómodort tanul, rengeteg ismeretet szerez. Az eseményekhez kapcsolódóan a világ legkülönbözõbb tájairól származó regék, mondák, hiedelmek ismertetését, átköltését illeszti be könyvébe az írónõ. A gyerekek számára ezek a betétek nemcsak érdekesek, hanem mûveltségüket, világképüket is tágítják. Gyönyörûek a csodafákról, bûbájos rózsákról, táltosokról szóló történetek és rajzok. A könyvbõl kibontakoznak a különbözõ kultúrák mesevilágának meglepõ összefüggései, rokonságuk, de különbözõségük is.
A sok-sok színes képpel illusztrált mesebeli idõutazás igaz és tartós élményt nyújt minden olvasójának. Németh Nelli

Szelek szárnyán, várak ormán

Ezzel a címmel rendezett bábelõadást a József Attila Mûvelõdési Ház a Kossuth téren. A MASZK bábszínpad igazán színvonalas mûsora nagy sikert aratott a fiatal nézõsereg körében, akik gyereknap alkalmából ingyen tekinthették meg az elõadást. A gödi mûvelõdési ház a jövõben is tervezi, hogy május végén különbözõ programokkal várja a kicsiket és nagyokat. Köszönjük a JÓZSI cukrászdának, hogy az elõadáshoz szükséges áramot rendelkezésünkre bocsátotta. – mûv

Évadzáró a Horizont Klubban

A Horizont Klub május 28-án tartotta évadzáró összejövetelét.
Jóllehet a rendezés – e lapban is hirdetett tanácskozásra szánta a legtöbb idõt –, a mutatkozó lehetõségeket megragadva a mûvészeti vonal helyezõdött elõtérbe. Tóthné Barcs Ágnes, áldozatos munkájával létrehozott, Irodalmi Teaháznak keresztelt csoport mutatkozott be elsõ ízben.

A tizennégy fõs, általános iskolai tanulókból válogatott együttes Weöres Sándor verseibõl formált életképet mutatott be szuggesztív lendülettel, a közönség nagy tapsa kíséretében. Dulay Viktória, a váci Zenei Szakközépiskola növendéke, romantikus gitárszámokkal ragadtatta magához hallgatóit. Németh Viki, már-már a koloratúra régióit súroló hangtechnikával adott elõ örökzöld dallamokat, Kovács Gáza frappáns zenei kíséretével. Nem lenne teljes a beszámolónk, ha nem emlékeznének meg Dézsy Ivett (a Talentum Egyesület által támogatott) balettnövendék fergeteges iramú sztepptáncáról, amelyet ugyancsak fergeteges tapssal honorált a közönség. Élénk gondolatmozgás jellemezte a szociológiai vitát is, amelyben a terrorizmus keltette félelem, az elidegenedés által okozott sebek sokasodása volt a fõtéma. Selmeczi László úgy összegezte az elhangzottakat, hogy a félelem nélküli élet csak úgy kerülhetõ el, ha sikerül jó szándékú nemzedéket nevelünk, amelynek tagjai szoros élõláncot formálnak az évezredes etikai normákat ostromló, olykor tetszetõsen csomagolt áltanok ellen.
A kellemes hangulatú légkörben folyt együttlétet Kovács Géza, harmonikán elõadott, népszerû keringõegyvelege zárta le. M. L.

a Nyár küszöbén...

A várva várt utolsó tanítási napot megelõzõen nagyon sok feladat várt tanárra, diákra egyaránt. A tanárok igyekeztek a tananyagot befejezni, a diákok pedig érdemjegyeiken javítani. A gyerekek többsége lázasan készült az utolsó dolgozatok megírására, különösen azok a nyolcadikos diákok, akik az Országos Vizsgaközpont által összeállított feladatlapok kitöltését végezték több tantárgyból.
A zenetagozat növendékei hangversenyeken és a vizsgákon adtak számot egész évi munkájukról. Számukra június 9-én tartottuk a tanévzárást, ekkor került sor a bizonyítványok kiosztására is.
A „kis képzõmûvészek” munkáit a gödi József Attila Mûvelõdési Házban állítottuk ki június 11-tõl 20-ig.
Tanulóink rajz, festés, tûzzománc, virágkötészet, kézmûvesség, szövés, textil, üvegfestés, gyöngyfûzés-szövés mûvészeti ágakban alkottak.

A megnyitón közremûködött: Fischer Tamás 7.b. – gitár; Fuchs Dániel 7.a. – vers; Bali Gergely 4.o. és Bali Áron 3.o. – trombita. A kemény munka mellett jutott idõ a kikapcsolódásra is. Igyekeztünk a gyermeknapot színes programokkal emlékezetessé tenni. A szülõi ház támogatásával szervezték kollégáim a tanulmányi kirándulásokat. Az osztályok többsége eljutott hazánk szép tájaira (Eger és környéke, Kecskemét, Bugac, Pécs, Sopron, Esztergom, Visegrád, Horpács, Kemence stb.)
Június 16-án kerül sor az „Egy nap az egészségért, egy nap a biztonságért” esemény megrendezésére, este pedig 17 órakor kulturális bemutató lesz „Miénk a színpad” címmel iskolánk tornatermében.
A végzõs diákjainktól 18-án 17 órakor búcsúzunk. A tanévzáró és a bizonyítványosztás 22-én 17.30 órakor lesz.
Rendezvényeinkre szeretettel várunk minden kedves érdeklõdõt. Lukács Istvánné igazgató

„KÖSZÖNET MINDENÉRT”

Jótékonysági családi rendezvény 1999. június 5-én a Gödi Kastély Óvoda óvodásainak támogatására A Szülõi Munkaközösség tagok kezdeményezésére, valamint az óvónõk segédletével óvodánk életében elõször elindult egy nagyszerû dolog, mely több célt is szolgált. Megteremtette annak a lehetõségét, hogy gyermekeink fejlõdéséhez szükséges eszközöket bõvíteni tudjuk, egyben jó alkalom volt a családok és az óvoda közti kapcsolat elmélyítésére; kellemes hétvégi idõtöltés mindannyiunk számára.

Programjaink: számtalan játék, mozgás és verseny lehetõség, zsibvásár, kézügyesség fejlesztõ játékok, árverés, tombola és a büfé gazdag kínálata, a résztvevõk aktivitása, az óvónõk ötletgazdagsága, leleményessége teremtette meg ennek a délutánnak a csodálatos hangulatát. Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik valamilyen mértékben támogatták óvodásainkat.
Így például: Mucsi Jánosnak és feleségének, Kardos Péternek, Keller Györgynek, Zikva Györgynének, Molnár Zoltánné és Gusztáv zöldségeseknek, a Gödi Édességgyártó cégnek, „Magdaléna”-nak, Hegedûs Erzsébet iparmûvésznek és a kedves szülõknek.
Bízunk benne, hogy ennek délutánnak hagyományt teremtõ ereje lesz a következõ években is. „Jövõre veletek ugyanitt”.
Köszönettel a gyermekek nevében Karaszek Ernõné óvodavezetõ

Jótékonysági bál

A tavalyi évhez hasonlóan idén május 8-án került megrendezésre a Németh László Általános Iskola jótékonysági bálja. A lázas elõkészületek már az épületbelépéskor szembetûntek. Szépen feldíszített folyosók, tantermek várták a meghívottakat. Színes mûsor, finom vacsora, jó zene mellett mindenki jól érezte magát. Éjfél után a tombola húzásra és a gyerekek munkáinak árverezésére került sor, majd hajnalig lehetett ropni a táncot. Gratulálunk a szervezõknek és mindazoknak, akik segítettek abban, hogy jól érezzük magunkat, azoknak is, akik felajánlásaikkal hozzájárultak a bál létrejöttéhez. Reméljük most már hagyományteremtõ módon jövõre is találkozunk. Serfõzõné Kozma Ilona SZMK vezetõje
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani az iskolánk jótékonysági báljához nyújtott támogatásért mindazoknak, akik részvételükkel, támogatójegy vásárlásával, valamint tombolatárgyak felajánlásával járultak hozzá, hogy a bevételünkbõl játékparkunkat tovább bõvítsük és a különbözõ mûvészeti ágak oktatásához az eszközállományunkat gyarapítsuk. Dajkáné Tóth Ágnes

Gyermeknap 1999

Május 28-án reggel ragyogó napsütés köszöntötte az iskolába igyekvõ gyerekeket. Huncutul mosolygott rájuk, mert tudta: ma nem tanulni sietnek. Éjszaka az esõ tisztára mosta az aszfaltot a Németh László iskola udvarán rajzversenyre benevezõ diákok kedvéért. A tavaszi vidámságot árasztó rajzok a következõ záporig az udvaron díszlettek. Mindent és mindenkit megmértünk: kiderült ki magasodik 200 cm-ével a mezõny fölé Papp Zsolt 8. d., aki egyúttal az iskola legsúlyosabb egyénisége is. A felsõ tagozat „pille” nyertes diákja a 31 kg-os Csurja Mihály lett, s a 136 cm magas Hodosi Gábornak még sámlira kell állnia, ha Papp Zsoltival kommunikálni szeretne. A „Fele sem igaz!” vetélkedõn kiderült: mégis van respektje a tanároknak, mert a tanulók mindent elhittek nekik. Bár nebulóink nagyon igyekeztek, hogy a két „matek” tanár nénit amõbában megverjék, mégis leginkább a tanárok verték el rajtuk a port. Évek óta töretlen népszerûségnek örvend a Németh László-soknál a tájékozódási verseny: 47 csapat indult el, s míg a leggyorsabb 35 perc 40 másodperc alatt teljesített a távot, a legmegfontoltabbaknak ehhez 2 órára volt szükségük. Délelõtt a fiúk a bõrlabdát rúgták, délután a kislányok végre kosarazhattak a tanárokkal.
Egy kellemesen eltöltött nap után, kissé fáradtan, de jókedvûen tért haza mindenki. DÖK

Új Madonna-kút a Piarista Szakmunkásképzõ Iskolában

Nagy izgalommal vártuk június elsõ napjaiban azt a 12 koblenzi diákot, akik három tanár kíséretében érkeztek iskolánkba a LINGUA – E program keretében. Utazásuk fõ célja a közösen elkészített Madonna-kút volt, amit egy ökumenikus istentisztelet keretében szentelt fel június 11-én az ottani iskola evangélikus lelkésze és a mi piarista lelki igazgatónk. A mûhelyben eltöltött tartalmas napok mellett jutott idõ több budapesti programra, két dunakanyari és egy gödöllõi kirándulásra is.
A kezdeti kommunikációs gondok sem gátolták a közös munkát, de a második hét végére a fiatalok egész jól összebarátkoztak. Az ács-, asztalos- és a díszmûlakatos mûhelyben készült kút elemein kívül több más munkadarab is létrejött. A kõmûvesek is kivették a részüket a kút helyének kialakításában. Reményeink szerint a program hatással lesz a tanulók további fejlõdésére, komolyabban veszik a nyelvtanulást.
Legközelebbi tervünk, hogy mestereink és a szaktanárok töltenének el pár napot Ausztriában és Németországban, ismerkedve az ottani szakoktatással, új technológiákkal. Wágnerné Éri Juli

Örömmel olvastuk a Huzellapot

Ha táviratban kívánnék gratulálni a Huzellap májusi számához, csak azt írnám a távirati szelvényre: Köszönjük Szerkesztõség. És feladnék egy másik három szavas táviratot is. Szövege: Bravó, Zachár Zsuzsa. Nagyon szeretném hinni, hogy a Huzella Iskola növendékei által hazavitt újságot papák, mamák, nagypapák és nagymamák, s dédszülõkig bezárólag minden nemzedék olvassa. Eszemben sincs céltalan dicsérgetéssel untatni a mi Olvasónkat, de bátran leírom, hogy ez a lap jótékony nevelõ hatást céloz meg és talál el minden sorával.

Mirõl írnak az iskola kitûnõ pedagógusai és növendékei?
Pünkösd hava – Ígéret hava. Írják, s közlik a májusi naptárt, mely a munka ünnepével, elsejével és majálissal kezdõdik, s harmincadikán, a gyermeknappal végzõdik.
Köszöntik a naptárban az anyák napját, s 25-érõl sem feledkeznek meg. Ezt az Orbánt nem a jelenlegi miniszterelnökrõl, hanem az utolsó fagyos szentrõl nevezték el.
Ajánlom figyelmükbe Szakály Dezsõ kemény csengésû sorait.
A szerkesztõség vezércikk helyén közölt írásban búcsúzik szeptemberig diákjaitól. Büszkén szólnak – jogosan – a Pápán elért nagy színpadi sikerrõl. Bõ egy oldal foglalkozik iskolán belül és kívül aratott versenyek helyezettjeirõl.
A Sportkör hírei is sok szép eredményrõl számolnak be.
Egyoldalas interjút közöl az újság Szegedi Sándor polgármesterrel.
Az érdekes beszélgetés kérdéseit a „Kérdezz–felelek” rovatban Lukács Lilla, Detre Tamás, Kûrin Ágnes és Pregun Dávid tették fel és persze Zachár Zsuzsa igazgatóhelyettes segített a lejegyzésben.
Tetszett többek között: Kalafut Lilla és Darvas Mónika rovata, Bihari Andrea és Juhos Roland verse. Mosolyt fakaszt a Horoszkóp, amit persze Horoszkóp Anna sem közöl bankgaranciával.

Minden, itt fel nem sorolt rovatot ajánlunk a „Suli kuktáig” bezárólag és kiemelve hívjuk fel a figyelmet dr. Arany Tóth Attila: Természet csodái címû cikkére, mely a nagytestû állatokról szól. Pompás írás. K
edves szerkesztõ Tanár Urak és Hölgyek és ifjú diák tollforgatók, szép vakációt kívánunk mindnyájuknak. (Balassa)

A Dunakanyar kapujában

A Kádár János nevet hallva az ember akaratlanul is az MSZMP egykori elnökére gondol. Esetünkben azonban egy utazási iroda vezetõjérõl van szó, aki nem kisebb dolgot vett a fejébe, mint hogy Gödöt a Dunakanyar és Budapest kapujává teszi. Elképzelésének megvalósításához sok akadállyal kell megküzdenie, ám úgy tûnik nem adja fel.

– Miért éppen MultiVer az iroda neve?
– Keletnémet partnerrel '91-ben vegyes vállalatként indult a cégünk. A Veranstaltung német szó, rendezvényt jelent és a multi-val kiegészítve sokoldalúságunkra utal. Konferenciáktól, szakmai programokon, beutaztatáson keresztül, sok mindennel foglalkozunk. Öt évvel ezelõtt hoztam Gödre a vállalkozást. Szegrõl végrõl magam is gödi vagyok. Édesapám itt élt gyerekkorában, édesanyám pedig verõcei. Ezért is húzott a szívem is a lelkem is a Dunakanyarba. Igyekeztem arra koncentrálni, hogy a Duna bal partja legyen a fõ tevékenységi területünk. Ez kisebb nagyobb nehézségekkel elindult. Az elõzõ években a Neckerman német utazási irodával közösen szép számban hoztuk ide a vendégeket. Idén, részben a melegvizû strand körüli áldatlan állapotok miatt, ezzel nem dicsekedhetem. A másik ok az, hogy hazánk iránt csökkent az érdeklõdés. Egyrészt a Balkánon zajló háború miatt, másrészt mert Magyarországon a közbiztonság nem kielégítõ. Az elmúlt két évben három autót loptak el vendégeinktõl. Egyet zárt üdülõ területérõl egyet a strand elõl, egyet meg egy szentendrei kirándulás alkalmával. A fenti tényezõk miatt távolmaradó turisták hiánya milliárdos veszteséget okozott az országnak. Úgy hirdetjük útjainkat, mint a Dunakanyar-utazási irodája. A Welcome to Hungary nagy kiállítás beutaztató irodák részére. Minden évben a Budapest Kongresszusi Központban rendezi meg a Turizmus Rt. Ilyenkor tudunk megjelenni a piacon. Ezért egy Gödöt bemutató prospektust vagy némi támogatást, 10-20 ezer forintot kértem a helyi önkormányzattól. Sikertelenül. A feleségemmel saját erõbõl elkészítettük.

– A várossá válás egyik feltétele a szervezett idegenforgalom.
– E téren történtek pozitív irányú változások Gödön. Az utak állapota javult, az eligazító táblák segítik az idegent a tájékozódásban és az utcák is egyre szebbek virágosabbak. Folyamatosan küldöm az önkormányzatnak az információkat azokról a pályázatokról, amelyek esetleg segíthetik munkájukat. Ennek eredménye a kerékpárút is, melyet pályázatból nyert 10 millió forinttal Dégi Attila segítségével, az önkormányzattal közösen sikerült összehoznunk. Kétségtelenül vannak eredmények, de kihasználatlan lehetõségek is. Annak idején felkért a hivatal, hogy készítsek egy kimutatást, mekkora az az elméleti összeg, amely idegenforgalmi adóként befolyik. A nyilvántartások alapján kiszámoltam, hogy - 40-50 százalékos átlagtöltés esetén - egy, másfél millió forintra lehet számítani, ha minden szálláshelyet becsületesen bejelentenek. Minden egyes idegenforgalomból befolyt forinthoz két forintot ad a központi költségvetés. Összesen három, négy millió forintot jelentene akkor, ha nem erõs a forgalom. Ez az a pénz, amirõl homályos válaszokat kaptam. Nincs idõm, de nem is az én tisztem, hogy utána nyomozzak. Ez is olyan összeg lenne, amivel bármilyen formában de kicsit is lehetne elõrelépni. – Nemrégiben megalakult a Közép-Duna Vidéki Regionális Idegenforgalmi Bizottság. Ennek polgármesterünk is tagja. – Igen. Most adtak ki egy pályázatot egy olyan prospektus vagy nyomtatvány megjelenítésének támogatására, amely olyan térségeket propagál, mint például a mi régiónk is. Szeretnék részben önerõbõl, részben ezzel a támogatással egy olyan prospektust megjelentetni, amely kizárólag a Duna bal partját - ebben is kiemelten Gödöt - emeli ki olyan szlogennel, hogy Göd a Dunakanyar és Budapest kapuja. Mindazok a turisták, akik ide jönnek, itt mindent megtalálnak. Budapest és a Dunakanyar közelsége, sportolási lehetõségek, - evezés, lovaglás - aktív és passzív pihenés egyaránt, ehhez tartozik a helyi idegenforgalom egyik erõssége a melegvizû strand, amelynek helyzete kérdõjelekkel teli. Egyszerûen nem tudom, hogy álljak neki a jövõ évi marketing munkának. – Az elmaradt külföldi turisták belföldiekkel nem pótolhatók? – A Turizmus Rt a belföldi turizmus fejlesztése érdekében anyagilag támogatja az ilyen irányú hirdetéseket. Több sajtóorgánumban megjelenik hamarosan: Jöjjön egy hétre Gödre! Mivel panzió nincs Gödön, magánházakkal dolgozunk, a BM üdülõ sajnos bezárt. Korábban sok vendéget üdültettünk ott. A volt ÉDOSZ üdülõvel nagyon jó a kapcsolatunk, egyelõre az õ bungalóikat vesszük igénybe, emellett próbáljuk tölteni az új Kék Duna szállót, mely véleményem szerint a Dunakanyar egyik legszebb szállodája, három csillagos, konferencia és sportolási lehetõséggel. Rendkívül alkalmas akár nemzetközi tollaslabda versenyek megrendezésére is. A tollaslabda az a sportág, amelyet Magyarországon is egyre több amatõr ûz. Ausztriában és Németországban pedig hatalmas tömegeket mozgat meg. – A hazai sajtó az utóbbi két hónapban sajnos botrányainktól hangos, de honnan tudják meg külföldön, hogy Göd a világon van? – Ebben az évben a holland és német utazási katalógusokban 5-6 napos ajánlatainkat jelentették meg, mely gödi szálláshelyekre épít. Sikerült végre elérni, hogy a vendégek, ne Pesten szálljanak meg, hanem az olcsóbb Gödön. Én úgy szervezem a programot, hogy a Dunakanyar kirándulás ne csak a szokásos - Szentendre, Visegrád, Esztergom - útvonalból álljon. Meglátogatják a gödöllõi kastélyba, majd Vácott megebédelnek, egy órás hajókirándulás után indulnak a másik oldalra. Ez így egy egész napos komplett Dunakanyar kirándulás. – Hol szállnak meg a vendégek? – Öt-hat állandó fizetõvendég szobánk van. Nem könnyû öszszeszedni a házakat. Elvárás az, hogy külön bejáratú legyen a vendég lakrésze, külön kis konyhával, fürdõszobával, szatellit televízióval és zárt autóparkolóval rendelkezzen. Tiszta, és ne a lakásból már kiselejtezett bútorokkal berendezett legyen. Minden egyes házat felmérünk és a szoba kiadókkal szoros együttmûködésben vagyunk, mert a célunk közös. Nem alá-fölé rendeltségben, hanem egymás segítésével próbálunk lépni a piacon. A falusi turizmus adómentes. Az errõl szóló törvényt módosítani akarják, alkotmánybíróság elõtt van. – Mikor jön hozzánk a legtöbb vendég? – Míg a Balatonnál 3 hétig 100 százalékos a szálláshelyek kihasználtsága, addig Gödön június közepén indul a szezon és elõfordult már, hogy októberben is volt vendégünk. Elõ- és utószezonban az idõsebbek, a nyugdíjasok, fõszezonban pedig a gyerekes családok jönnek. A vendégek nagy része saját gépkocsival érkezik, de a fiatalabbak a vasutat választják. Tavaly július-augusztusban 13-14 házat töltöttek meg a vendégeink. Jó évünk volt, több mint 3000 vendégéjszakával. Az ÉDOSZ-ban és magánházaknál szállásoltuk el õket egy-két-három hetes turnusokban. – Önt hallgatva paradicsommá lehetne varázsolni Gödöt. Milyen lehetõségeket lát még a helyi idegenforgalomban? – A sok vihart kavart Szakáts-kertet kevés pénzbõl szépen rendbe lehetne hozni és értékesíteni. Ha valaki meghallgatna bennünket, lennének ötleteink. A laikusok mindig milliókról beszélnek. A munkanélküliek közmunkában rendbe hozhatnák. És az ifjúság - Gödtõl távoli iskolák - versenghetnének érte. Olvastam Gyurkó László írását a Körképben. Õ egyhavi nyugdíját ajánlotta fel egy nagyon színvonalas camping létesítéséhez, én felajánlom az értékesítést. De sajnos nem mindig hallgatnak meg bennünket. A Turizmus Rt két évvel ezelõtt 4 millió forintot adott volna Turinform Iroda létesítésére Gödön. A céljuk kiépíteni a Turizmus iroda hálózatot az egész országban. Bizonyos összeggel hozzá kell járulnia az önkormányzatoknak is. Sajnos a képviselõ-testület elvetette. Pedig vállalta volna a vezetését az akkori mûvelõdési ház vezetõje, Varga Gyula, ott a mûvelõdési házban. A szakmai részét térítés mentesen magam csináltam volna. – Bizonyára lennének ötletei az ugyancsak viharokat szülõ golfpályával kapcsolatban is. – A golfozók zárt közösség. Ide nem fog ömleni a turista golfozni. Egy 5 csillagos szálloda Gödön nem biztos, hogy eladható, ami Gödön eladható, az egy háromcsillagos szálloda, vagy bungaló telep - az már a golfosok mellett más vendégeket is idehozna. Az hogy a melegvizet átvigyék a strandról szintén elgondolkodtató. A német vendégek többsége jön Magyarországra, gyógykezelésre. Ám Németországban a társadalombiztosítás megszüntette a támogatást a gyógyüdültetésre. Ezért ez a réteg, ha jön is hozzánk a középkategóriájú szállást és gyógyezelést keresi. Mindig arra kell gondolni, mi hozhat pénzt a községnek. Próbáltunk segíteni abban, hogy gyógyfürdõvé nyilvánítsák a strandot. Be kellett volna invesztálni bizonyos összeget. Szakember véleménye szerint a gödi melegvíz alkalmas gyógyvízzé nyilvánításra. – Ön mindarra nyitott, ami Göd idegenforgalmának felvirágoztatásához vezet. – Ha vannak olyan vállalkozók, vagy olyan emberek, akik valamennyire kapcsolódnak a turizmushoz, nagyon szívesen együttdolgozunk velük. Most például a 48-as lovastanya vezetõivel tárgyalok és megkeresem azokat a turistairodákat amelyek lovas turizmust keresnek. Hátha "meglovagolhatjuk" ezt a lehetõséget és Göd profitálhat belõle. R.K.