Tisztelt Olvasó!
Új lapot tart a kezében, amely egyben egy korábbi kiadvány megújult változata. Ami a régiben és az újban közös, az a fejléc és a név: Gödi Magyar Fórum. Ez jelzi egyrészt, hogy vállaljuk a közös szellemiséget az országos terjesztésű Magyar Fórummal, másrészt, hogy örökösei vagyunk az azonos nevű gödi újság nak, melynek megjelenése szünetelt. A közös szellemiség: a Magyar Igazság és Élet Pártjának szellemisége, vagyis a radikális nemzeti jobboldali elkötelezettség. Az örökség: a MIÉP gödi szervezete, mely az el múlt hónapokban újjászületett. Tagsága részben, ve zetősége teljes egészében megváltozott. E változáso kat reményeink szerint hamarosan valamennyi gödi polgár tapasztalhatja majd. Fórum a nevünk, mert valóban fóruma kívánunk lenni a különböző véleményeknek. Bátran ragadjon tollat, vagy emelje fel a telefont, ha mondanivalója van akár egyegy helyi történéssel, eseménnyel, sze mélyiséggel, akár valamelyik írásunkkal kapcsolatban.
Levélcímünk: :
Gödi Magyar Fórum Szerkesztősége, 2132 Göd Pf.: 99.,
telefonszámunk: 06 20 31 55 371,
email címünk: bodi@mail.digitel2002.hu
Bízunk benne, hogy hamarosan megkedvelnek bennünket és kíváncsian várják majd újabb számainkat.
Gödi Magyar Fórum szerkesztősége
A KÉPVISELŐ KRAKKÓBAN
A történelmi lengyel város nyerte el idén a Kultúra Eu rópai városa címet,
amelyet az Európai Unió kulturális miniszterei adományoznak.
A krakkóiak nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelnek egész évben. A
fesztivál magyar vonatkozású programjaira látoga tott el az Interparlamentáris
Unió magyarlengyel bará ti tagozatának küldöttsége, köztük dr. Bognár
László, a MIÉP gödi országgyűlési képviselője.
A küldöttség részt vett egyebek mellett Csete Örs ‘56ról szóló fényképkiállításának
megnyitóján, egy most megjelent Máraikönyv bemutatóján és egy ma gyar
tudós díszdoktorrá avatásán a Jagelló Egyetemen.
Szeretike a lengyelek a magyarokat?
Ki és mi min den köti hazánkat Krakkóhoz?
Milyen egy díszdoktor rá avatási ceremónia az ősi falak között?
– minderről bővebben következő számunkban írunk majd.
A Magyar Igazság és Élet Pártja
gödi szervezete az alábbi döntést hozta 2000. november 6i ülésén: Felszólítjuk Zahorán Sándor önkormányzati képviselőt, hogy mondjon le képviselőtestületi tagságáról. E naptól kezdődően nem képviselheti a MIÉP gödi szervezetét a helyi önkormányzatban. Döntésünk indoka a következő: A párt korábbi szervezetét dr. Bognár László parlamenti képviselő, országos alelnök ez év június 10.én feloszlatta és új szervezetet hozott létre. A szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) értelmében a ré gi tagok csak 180 nap várakozási idő letelte után lehetnek az új szervezet tagjai (az alapító tagokat kivéve). Zahorán az alapszervezeti ülésen követelte az azonnali szavazást tagsága megújításáról. Mivel az SZMSZ ezt nem teszi lehetővé, kérését a tagság elutasította. A képviselő ezek után kijelentette: a továbbiakban nem hajlandó képviselni sem a MIÉP gödi szervezetét, sem magát a pártot az önkormányzati testületben. Amennyiben Zahorán Sándor nem mond le képviselői mandátumáról – amelyet a MIÉP listáján szerzett dr. Bognár helyé be lépve –, a szervezet kénytelen a párt országos becsületbíróságához fordulni.
Bódi Zita, Lázár Dénes ideiglenes ügyvivő elnökök
Multi telepedne Gödre: mi ebből a város haszna?
A képviselőtestület tíz év adómentességet szavazott meg október 27i rendkívüli ülésén minden olyan vállalko zásnak, amely tízmilliárd forint feletti összeget ruház be városunkban. Ugyanakkor a kisvállalkozókat semmifé le helyi adókedvezmény nem illeti meg. Ezzel Göd megnyitotta kapuit a multinacionális nagyvállalatok számá ra. A szavazásra semelyik civil szervezet, politikai párt képviselőjét, vagy sajtóorgánum munkatársát nem hívták meg. Lapunk tudósítója volt az egyetlen, aki – bár hivatalos meghívót nem kapott – mégis részt vett az ülésen.
TÍZ ÉV ADÓMENTESSÉG A MULTIKNAK
Mit kap a városcserébe ?
A képviselőtestület október 27i rendkívüli ülésén egyetlen civil szervezet, politikai párt vagy sajtóorgánum mun katársa nem volt jelen. Bennünket – a MIÉP gödi szervezetét – sem értesítettek az eseményről, nyilván az idő rövidsége miatt. Lapunk tudósítóját Zahorán Sándor képviselő úr tájékoztatta, ennek köszönhetjük, hogy olva sóink most tudomást szerezhetnek az ott elhangzottakról.
Szegedi Sándor polgármester a következőket mondotta el: A Samsung híradástechnikai
eszközöket gyártó nagyvállalat a török Beco céggel közösen mintegy 250
millió dolláros, azaz 60 milliárd forintnyi nagyságrendű beruházást kíván
megvalósítani Magyarországon. Az ezer–ezerkétszáz dol gozót alkalmazó
gyárban tvképcsöveket gyártanak majd. A három lehetséges helyszín egyike
Göd (Nyergesújfalu és Százhalombatta mellett). Megkezdték a tárgyalásokat
a Göd külterületi részén lévő, jelenleg Horányi Lehel tulajdonát képező,
körülbelül 25 hektárnyi terület megvásárlásáról. (Információink sze rint
25 márkát kínálnak a telek négyzetméteréért.)
A polgármester szerint a multinacionális nagyvállalat ér deklődését nagyban
motiválta a városban található meleg vízű strand, a leendő golfpálya és
a szálloda is. Szerinte azonban a másik két, előzetesen kiszemelt várossal
csak ak kor lehet Göd versenyképes, ha legalább 10 év adómentes séget
kínál a cégnek. A testület másfél éve, 1999. június 22én hozott rende
letet arról, hogy a helyi vállalkozókat milyen adókedvezmé nyek illetik
meg.
Eszerint az 500 millió forintnál több, de egy milliárd forintnál kevesebb
összeget beruházók két év, az egy és másfél milliárd forint közötti összeget
beruházók négy év, a másfél milliárd forint feletti összeget városunk
ban beruházók pedig hat év mentességet kapnak jelenleg az iparűzési adó
alól. A multinacionális cég tehát abba a megkülönböztetett helyzetbe kerül,
hogy tíz éven át egyetlen fillért sem fizet iparűzési adóként a város
kasszájába – szemben a töb bi vállalkozással, s főként azokkal a kisvállalkozókkal,
akik nem képesek még félmilliárd forintos beruházásra sem; márpedig ez
utóbbiak vannak többségben. Adódik a kérdés: mi haszna származik ebből
a városnak?
A multi haszna egyértelmű: jelentős összegű kiadást ta karíthat meg egy
évtizeden keresztül. A hasznot – a többi nemzetközi nagyvállalathoz hasonlóan
– kiviszi az országból; vagyis az nem bennünket, hanem a cég már amúgy
is milliárdos felső vezetőit gazdagítja majd. A televízióképcsőgyártás
nem az a fajta tevékenység, amelyet egy emberöltőre, vagy akár csak tíz
évre terveznek. A híradástechnika olyan hatalmas léptekkel fejlődik, hogy
a jelenleg korszerűnek mondott eszközök és technológiák né hány éven belül
értéktelenné válnak. Ha a Samsung ma tv képcsövek gyártására rendez be
egy hatalmas üzemet (ma ga a csarnok 47 ezer négyzetméteres lesz), s odacsábít
több mint ezer munkást, pár év múlva, amikor a képcső eladha tatlanná
válik a piacon, könnyű szívvel tesz majd lakatot az üzem ajtajára és ereszti
szélnek a dolgozóit, akik biztos munkahelyüket hagyták ott az ígéretekért.
(Erre számtalan példa van: tessenek csak érdeklődni a már működő multi
nacionális vállalatok alkalmazottaitól, mennyiért dolgoz nak, s cserébe
mit kell teljesíteniük, elviselniük.
Tessenek megkérdezni, mi történik a szakszervezet nevében a dolgo zók
jogait követelőkkel: pillanatok alatt elbocsátják őket. S tessenek utánanézni
a sajtóban, hány ígéretesen indult beruházás illant el néhány éven belül,
miután több hasznot nem látott az adott helyszínen.) A magyar munkaerő
ma még olcsónak tűnik a nyugati beruházó szemében: ám ha az ígéretek szerint
háromnégy éven belül hazánk csatlakozik az Európai Unióhoz, a ma gyar
munkás bérét kötelező jelleggel az uniós bérekhez iga zítják, a multinak
már nem éri majd meg velünk dolgoztat ni. Újabb ok, hogy faképnél hagyja
az üzemet és a várost. Összességében, arra ne számítsunk, hogy ennek a
beru házásnak a haszna tíz év múlva térül majd meg Göd számá ra. Ha a
Samsung idetelepszik, azt a jelenlegi kedvező fel tételek s a maga legnagyobb
haszna érdekében teszi. Mire letelik a tíz év adómentesség, félő, a gödiek
hűlt helyét ta lálják majd a cégnek. Egyetlen multinacionális vállalat
sem arról híres, hogy vetekedne az Üdvhadsereggel.
Mit kérjen Göd cserébe a vállalattól a tízéves adókedvezmé nyért? Ez a
kérdés foglalkoztatta leginkább a képviselőket. Úgy tűnt, abban valamennyien
egyetértettek, hogy a vá ros gyermekintézményei szorulnának leginkább
támogatás ra. Salamon Tamás felvetette, hogy a cég például a Huzella Tivadar
Általános Iskola tanterembővítését illetve a Né meth László Általános
Iskola tornacsarnokának megépíté sét is támogathatná. Képviselőtársai
(Szabó Zoltán, Markó József, Ilyés Gizella) azonban lehurrogták: több
tízmilliárdos beruházásról tárgyalnak, néhány százezres tételről itt nem
illik beszélni. Szerintünk Fülöp József találta fején a szöget, amikor
fi gyelmeztette a testület tagjait: mivel a jelenlegi tulajdonos még nem
nyilatkozott arról, akarjae egyáltalán belterületté nyilváníttatni a telkét,
anélkül pedig a földtörvény értelmé ben nem adhatja el semmilyen társaságnak,
így jelenleg nincs is miről tárgyalni. Márpedig a belterületté nyilvání
tásról csak az önkormányzat dönthet, s ha nem járulnak hozzá, Horányi
nem tudja nyélbe ütni a több százmilliós adásvételt. Jelentős kérdés az
infrastruktúra.
Százhalombatta ebből a szempontból Gödnél előnyösebb helyzetben van, mert
ott már működő létesítmény mellé települne a cég. A polgármester erre
a felvetésre azt válaszolta, a beruházó „jó volna, ha hozzájárulna” például
az odavezető utak kiépíté séhez, mert erre a városnak természetesen nincs
pénze. Csak arra vállalkozhat, hogy műszakilag összefogja és meg pályáztatja
a munkálatokat. Szegedi Sándor ugyanakkor fi gyelmeztette a képviselőket,
hogy ez „nem helyi ügy”, állami és minisztériumi szinten is támogatják
a multik letele pülését…
Annak ellenére, hogy a fenti ellenérvek egy része elhang zott a rövidke
ülésen, a képviselők megszavazták a korábbi rendelet módosítását. Eszerint
a fentebb is említett három kategória mellé egy negyedik került: a 10
milliárdnál na gyobb összeget beruházó vállalatok 10 éves mentességet
kapnak az iparűzési adó fizetése alól. Tizenketten szavaztak igennel,
egy képviselő nemmel, és egy tartózkodott. (A hozzászólá sok alapján valószínűsíthető,
hogy Zahorán Sándor mon dott nemet a törvényre, Salamon Tamás tartózkodott,
míg Bátrorfi, Szabó, Mikesy, Csernus, Faragó, Lenkei képvise lők egyértelműen
a javaslat mellett érveltek a jegyzővel és a polgármesterrel együtt.)
Többen felvetették: a polgármester a tárgyalások során kérjen egyértelmű
garanciát arra, hogy a Samsung haszna egy részét visszaforgatja a településbe.
Kérdésünk: mivel ilyen jellegű elvárást szerződésben kikötni nem lehet,
vajon mi kötelezi majd arra a Samsungot, hogy betartsa a szóbe li ígéretét?
A szavazás eredménye egyedül Göd városát kötelezi, mégpedig arra, hogy
tíz év adómentességet adjon bármely olyan cégnek, amely Gödön kíván letelepedni
és amely tíz milliárd forintnál többet ruház be a vállalkozásába. * Néhány
képviselő türelmetlenül, állva nyomta meg a szavazógombot, miközben az
órájára mutogatott: sietnie kell, a művelődési házban mindjárt kezdődik
a találkozó az MSZP egyik első emberével! Kérdezhetnénk: számukra Horn
elvtársat élőben látni fontosabb, mint egy olyan kérdést alaposabban végigtárgyalni,
amely sorsdöntő lehet a település jövőjére nézve…?
A polgármester titkárságán november 13án azt az információt kaptuk, hogy
a Samsung vezetői még nem döntöttek a gyár leendő székhelyéről.
Bódi Zita
GYULA MA FÁZIK GYULA MA FÉL ...
„Pszichopatákkal és fasisztoidokkal” voltak „teletűzdelve” a művelődési
ház nagytermének széksorai azon a jeles napon, amikor a szocialisták „félvad
barma” látogatott városunkba. A durva jelzőkkel nem szeretnénk senkit
megbántani, de nem magunk találtuk ki azokat: a művelődési házban hallottuk
(mindenki hallhatta) bizonyos K. úr szá jából – igaz, ő a Magyar Köztársaság
kor mányának tagjait illette e szavakkal. Ma ga jelentette ki: a kormány
pszichopaták kal és fasisztoid elemekkel van tele tűzdelve. Ha neki szabad
volt e szavakat nyilvánosan használnia és az exminisz terelnök sem figyelmeztette,
akkor bizo nyára nekünk is szabad. Horn úr csak a pszichopata jelzőtől
határolódott el („Ja, ha maga mondja!”), a fasisztoid ellen nem volt kifogása.
Persze, hogy nem, hiszen mondott ő en nél cifrábbakat is.
Például, hogy a Fidesz „félvad barom módjára kormányoz”, meg hogy manapság
eluralkodik a félelem az országban. E sorok írója valójában nem érez semmiféle
félelmet, hacsak azért nem, hogy idejében nyomdába adja a cikket. Horn
úrnak viszont nyilván van mitől fél nie. Sőt – nemcsak hogy fél, de egyenesen
„eluralkodik rajta a félelem”. Attól retteg, nehogy valaki suttyom ban,
álmában megkeresztelje? Szerinte ugyanis napjainkban összefonódik az ál
lam az egyházzal (érzik, ugye, a marxista terminológiát, még jó, hogy
azt nem állít ja, hogy az állam a kereszténység köntösé be bújva uralkodik);
márpedig ő nem tudja elfogadni, hogy csak az lehet ma magyar, aki keresztény.
Van egy jó hírünk a számára: mi sem. Horn úr őszintén aggódik amiatt,
hogy az életszínvonal megközelíti a Horthyéra idejében tapasztaltat. Tetszett
volna ag gódni a Bokros csomag megszavazása kor! Akkor, amikor tisztességesen
élő és dolgozó családfenntartókat kényszerítet tek szociális segélyért
sorba állni, miköz ben az MSZP egyes tagjai felvették a mil liós VIPhiteleket
meg tocsikoltak agyba főbe. Most aggódik, amikor a dolgozni tudó és akaró
családok végre gyermekeik re költhetik azokat a százezreket is, amit idáig
az államkasszába fizettek? De Horn úr leginkább a családi pót lék miatt
aggódik.
Még jó, hogy hívei kö zött is akadnak épeszű emberek, akik fel hördültek
a szavait hallván: „Mért, hát kik azok, aki családi pótlékból, meg munkanélküli
segélyből, meg szociális tá mogatásból akarnak élni?” Horn úr ilyesmiről
nem beszélt. Amit mondott, azt is lassan mondta, a rá és padtársaira már
oly’ jellemző stílusban. Toller képviselőtársa, ugye, emlékszünk, kijelenthette
annak idején, hogy „a Fidesz kapja be”, Szabó képviselő káromkodha tott
az ülésteremben, maga Horn Gyula pedig megjelenhetett zavart tudatállapot
ban (forrás: napilapok és a televízió hír műsorai)
. Itt, Gödön pedig beszélhetett „izékkel” helyettesítve azokat a szavakat,
amelyek éppen nem ugrottak be neki. „Szórakozzanak a rokonaikkal, ne ve
lünk.” Ez is őtőle származik, a sötét za kós, nyakkendős úriembertől,
aki önnön állítása szerint Magyarország legjobban öltözött politikusa.
Azt még nem mondta, de nem csodálkoznánk, ha egyszer kije lentené, hogy
egyben neki van a leggazda gabb szókincse is. (Már csak egy ízes ká romkodás
hiányzott a mondat végéről, s a betévedt hallgató magától is kitalálta
volna, az előzmények ismeretében, hogy szocialista összejövetelen van.)
Horn úr nem szégyelli a múltját. Büsz kén vállalja. Ugyanabban a teremben,
ahol most ő győzködte leendő szavazóit, néhány nappal korábban Wittner
Mária, ‘56os elítélt remegő hangon mondotta: ahhoz, hogy megbocsássunk,
valakinek előbb bocsánatot kellene kérnie. Horn úr nem kér bocsánatot,
neki nincs miért. Elvtársai sem kérnek bocsá natot azoktól, akiket bebörtönöztek,
meg kínoztak, legyilkoltak, jeltelen sírokba ka partak, csak mert más
volt a világnéze tük, mint az uralkodó politikai elité. Így hát Wittner
Mária és társai, az ő ro konaik, gyermekeik, leszármazottaik nem bocsáthatnak
meg soha. Nincs kinek. Csatlakozva a jelenlévők által ismert és közkedvelt
Eta nénihez, aki nem bírta visszatartani a nagy eseményről eszébe ötlő
gondolatait, így fejezzük be: „Gratulálunk a lehetőségnek” (sic!)
.- borzi-
A helyi önkormányzat érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi közügyekben demokratikus módon, széleskörű nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot. 1990. LXV. tv. 2§(1) A község, a város (...), valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. A Magyar Köztársaság Alkotmánya IX. 42. §
KUFÁROK VAGY GONDOS GAZDÁK?
A volt ifjúsági tábor az utolsó, amit Gödön még el lehet adni – ezt nem mi állítjuk, hanem polgármes terünk jelentette ki a szeptember 26i testületi ülé sen. Mint kifejtette, szerinte az önkormányzatok működésének egyetlen lehetséges módja, ha meg szabadulnak meglévő ingatlanjaiktól.
Ezek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy a Szakátskert is eladósorba került, s ezen az a tény sem vál toztat, hogy a gödi közvélemény határozottan ellene van. Sem polgármesterünket, sem a képviselőtestületet nem na gyon látszik megingatni elhatározásában még a környezet védelmi államtitkár, dr. Tardy János állásfoglalása sem, aki minden segítséget megadott a terület védetté nyilvánításá hoz.
A városvezetés mind a segítséget, mind a védetté nyil vánítás lehetőségét lesöpörve az asztalról, úgy döntött, a volt ifjúsági tábor eladható kell, hogy legyen. Öt évvel ezelőtt a terület még a fiatalok céljait szolgálta az akkor meglévő építményekkel: egy 181 négyzetméteres régi, s egy 26 négyzetméteres új téglaépülettel, tizenhárom faházzal, egy 57 négyzetméteres csónakházzal, egy 192 négyzetméteres régi, romos lakóépülettel és a vizesblok kokkal.
„A mai napra a faházak nagy része megsemmisült, illetve eltűnt” – írja a Független Kisgazdapárt gödi szervezetének elnöke, Kenessey Zoltán a polgármesterhez intézett nyílt leve lében. „A melegítő konyha felszerelései sincsenek meg. A faházak berendezései, ágyneműi, bútorai nyomtalanul eltűntek. Az önkormányzatot igenis felelősség terheli az eltűnt vagyontárgyakért és a felelőtlen pusztításért, melynek során a területen található tóban és patakban semmisült meg az ágyneműk és bútorok egy része. Az építmények se lejtezési jegyzőkönyv nélkül lettek elbontva, illetve más ön kormányzati területre szállítva.
Véleményünk szerint az ifjú sági tábor lepusztítása, hajléktalanokkal való beköltöztetése az önkormányzat tudatos tevékenysége, amelynek csak egy célja lehet: mentesíteni az ifjúsági tábort eredeti céljától, és a polgármester bevételi forrását ezáltal szélesíteni (lásd: vízi vidám park, amerikai újgazdag öregek otthona stb.).” Tavaly, 1999. májusában aláírásgyűjtés indult a Szakáts kert védetté nyilvánításáért. Az íveket kézjegyével látta el több önkormányzati képviselő mellett Szegedi Sándor Mik száth utcai lakos. Ma azonban mint polgármester nem kí vánja a területet védetté nyilvánítani.
Pedig dr. Tardy János környezetvédelmi államtitkár ko molyan vette a kezdeményezést – az aláírásgyőjtő íveken 400 gödi polgár neve szerepelt –, és messzemenően támo gatta azt, sőt személyesen kérte meg a Duna–Ipoly Nemze ti Park Igazgatóját, dr. Laubál Lászlót, hogy soron kívül ké szítsék el az érintett terület védetté nyilvánításához szüksé ges szakanyagot. Hogy, hogy nem, önkormányzatunk vezetői körében ezt követően az a nézet terjedt el, hogy nem lesz nekünk jó ez a védetté nyilvánítás. Merthogy az csak kiadásokkal jár, semmi bevételt nem termel. Meg hogy a védett területet el kell zárni a látogatók elől, vagyis a gödi polgárok csak rosszul járnának ezzel. Hiába minden ellenérv, a különböző civil szervezetek (városvédők, horgászegyesület) felajánlásai és tanulmányai: polgármesterünk, jegyzőnk és társaik hajt hatatlanok.
Ezek után nem csoda, ha Tardy államtitkár rögvest jelez te a gödi önkormányzatnak, hogy szeretne személyesen részt venni a következő testületi ülésen, küldjenek neki meg hívót. A polgármester által elküldött meghívó valahol azon ban „elakadt”, az államtitkár azt nem kapta meg, így az ülé sen nem vehetett részt. Csak levelét küldhette maga helyett, mint a versbéli jó Szilágyi Örzsébet, hogy legyen szíves a polgármester úr felolvasni a képviselő uraknak. Felolvasta.
Felolvasta, hogy az államtitkár – többek között éppen Szegedi Sándor kérésének eleget téve – soron kívül intézkedett a terület védetté nyilvánításáról. S most nem érti a polgármester és a testület hozzáállását. És végképp nem érti az olyan megjegyzéseket, hogy „hozzon ide valaki két táska pénzt...” (Szegedi az előző ülésen állítólag kijelentette: „Hozzon ide nekem valaki két táska pénzt, és övé a Szakátskert”.) Polgármesterünk pedig azt nem érti, mit nem ért az államtitkár, mi sértette meg ennyire, mert mint állítja, ő semmi rosszat nem mondott dr. Tardyról és a környezetvédelmi tárcáról. A testületi ülés előre lejátszott mérkőzés képét mutatja szeptemberben.
Mikesy György tudatja a képviselőtársakkal, hogy a többiekhez hasonlóan semmiféle szakvéleményt nem láthatott, csak a polgármester és a jegyző szájából hallotta az érveket. Megyery dr. mint szakértő kifejti, miért nem jó a területet védetté nyilvánítani. A jogász fölényes modorában tényként közli: ha természetvédelmi terület lenne a Szakátskert, akkor azt már csak hatósági procedúrával lehetne eladni.
Senki nem kérdezi: Miért, ki a csuda akarja eladni?! Az érv letaglózza a képviselőket. Időközben egyébként Szakátskert bizottság alakult az ifjúsági tábor megmentéséért. A munkacsoport szeptember 26án határozatot hozott, miszerint „a tábor hasznosításának lehetséges módjaiként a zöldfelületi értékek megtartásával olcsó szálláshely, többfunkciós oktatási, sportés szabadidőközpont tevékenységeket fogad el. A beruházás és működtetés finanszírozására élni kíván a pályázatok adta lehetőségekkel”. (Újabb ülésüket lapzártánkkal egy időben tartották.) Nem véletlenül mondják az angolok: ha valamit nem akarsz megtenni, hozz létre egy bizottságot… Annak határozatai ugyanis semmire sem kötelezik a testületet.
B.Z.
Minden eladó: Na és?!
A gödi önkormányzat – mint sok más hazai önkormányzat – igen kevés pénzből
gazdálkodik. Vannak olyan szerencsés te lepülések, amelyeknek vezetői
okos gazdasszonyként a so vány bugyellárisból is jól tudják lakatni a
polgáraikat – városunk vezetői nem tartoznak ezek közé. Nem a gödi az
egyetlen olyan önkormányzat, amelynek vezetői a pénzügyi gondok idvezítő
megoldásának a kiárusí tást tartják. (Tudjuk, fővárosunk vezetői is igen
szorgalma sok e témában.)
Érdekes kapcsolat az ilyen önkormányzat ok között, bár természetesen nem
mindegyikre jellemző, hogy az aprópénzen eladott nagy értékű ingatlanokat
valamelyik képviselő, netán éppen a polgármester vásárolja meg, de leg
alábbis így hírlik a polgárok körében. Persze, legtöbbször nem a saját
nevükön teszik ezt – annyira egyik sem ostoba –, hanem a bt.jüknek (pl.
Lopex Kereskedelmi Bt., Csencsen Kft., Svihák és Társa), vagy a feleségük,
anyósuk, elfekvőben lévő nagybátyjuk, illetve azok kft.je, bt.je nevén.
Egyik közeli városunk vezetői például egyszer csak gon doltak egyet, és
telkeket vásároltak saját önkormányzatuktól. Olcsó, értéktelen telkeket,
fillérekért.
Micsoda véletlen, hogy néhány hónappal később egy multinacionális nagyvállalat
a korábbi ár sokszorosát kínálta e telkekért, merthogy hiper marketet
épít a területen.
Véletlen? Csudákat! A képviselő urak pontosan tudták, hogy azokat a bizonyos
értéktelen tel keket érdemes megvenni, mert hamarosan felértékelődnek.
Kik tudhatnák náluk jobban, hiszen ők maguk döntenek az eladásról, illetve
a hipermarket építésének engedélyezéséről.
Hasonló eset, amikor a testület tagjai vagy a hivatal benn fentesei azért
vásárolnak meg telkeket, mert tudják, hogy azo kat az önkormányzat hamarosan
kisajátítja, mondjuk útépí tés céljára. Ilyenkor pedig jó pénzt szoktak
adni a telkekért… Törvénytelen? Nem, mert az urak a törvény adta kiskapu
kat használják ki az akcióikhoz. „Nincs a dolog leszabályozva”.
(Persze, hogy nincs, hiszen a törvényeket is emberek hoz zák, akiknek jó ismerőseik, netán vállalkozótársaik vannak a különböző önkormányzatoknál.)
Nem törvénytelen, csak nem erkölcsös.
Erre mondta a szocialisták nagyvezére: „Na és?!”
Ezeknek a képviselő urak nak, úgy látszik, jó tanítómesterük volt.
PARTNERKAPCSOLAT
Szabó Zoltán önkormányzati képviselő a Pénzügyi ellenőrzési bizottság
elnöke, és egyben sikeres vállalkozó: egy gödi ingatlanközvetítő cég tulajdonosa.
A szeptember 26i testületi ülésen képviselőtársai 12 igen, 2 nem szavazattal
és 2 tartózkodással voksoltak amellett, hogy cége megvásárolhasson egy,
a város tulajdonát képező területet, ezáltal kibővítve a már az ő tulajdonát
képező ingatlant. A most eladott telek az, amelyet a Klára utca, a Karolina
utca és a patak határol. A területet egyébként négyzetméterenként 3500
forintért kínálta számára az önkormányzat. Hogy miért csak ennyiért, azt
Ilyés Gizella alpolgármester azzal indokolta: rendkívül ingoványos. Az
ülésen felvetődött a kérdés: milyen célra adja el a város a telket, hiszen
nem mindegy, lakásokat épít ott valaki vagy mondjuk vállalkozást indít
rajta. Markó József, a településfejlesztési bizottság elnöke erre azt
válaszolta: nem tudni. Az ár körül némi vita bontakozott ki.
Salamon Tamás tette fel a kérdést: csakugyan annyit ér ez a terület?
Miközben az önkormányzatnak finanszírozási gondjai vannak, miért nem gondolkodik
magasabb vételáron? (A 3500 forintos négyzetméterenkénti ár alapján a
terület 5 millió 700 ezerbe kerülne.)
Salamon 6 és fél milliós végső árat javasolt, amelyet a Huzella általános
iskola tanterembővítésére fordíthatnának. Az alpolgármester aszszony ismét
hangsúlyozta, hogy a telek rendkívül ingoványos, szinte mocsár, nem lehet
többet kérni érte, mire Bátorfi képviselő megjegyezte: valamennyi, az
önkormányzat által eladott ingatlannal ez történik: olcsón eladják azzal
az indokkal, hogy drágábban nem kel el, furcsa mód az új tulajdonosnak
mégis sikerül pillanatok alatt nagy haszonnal túladni rajta. A szavazás
körül kisebbfajta zavar támadt. Mikesy György javasolta: vegyék le ezt
a kérdést a napirendről, és később tárgyalják újra.
A közönség soraiból néhányan hangosan bekiabáltak: hirdessék meg a telket
és licitáljanak a vevők!
A képviselők végül szavaztak: az eredeti, alacsonyabb vételárért eladták
a telket.
A pénzügyi bizottság önmagát ellenőrzi?
Az önkormányzati döntéssel kapcsolatban több kérdés felvetődik, amelyek
egy részét fel is tettük a legilletékesebbnek, Szabó Zoltánnak, aki egyfelől
a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke, másfelől a vásárló cég tulajdonosa.
A képviselő azonban nem járult hozzá a válaszai közléséhez, sőt sajtóperrel
fenyegette meg lapunkat, amennyiben a róla szóló cikket megjelentetjük.
Így csak a kérdéseket és saját véleményünket fűzhetjük a leírtakhoz:
Lehet, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség, mégis szemet szúr, ha az
önkormányzat a saját testületében ülő képviselőnek ad el ingatlant. Joggal
kérdezhetjük: a képviselőtársak többsége miért nem „alkudott”, azaz
igyekezett magasabb vételárat kérni. Ebben az esetben a többletbevétel
az önkormányzatot, a várost gazdagította volna.
A válasz erre az lehet, hogy előzetesen valamelyik bizottság már megtárgyalta
a kérdést és jóváhagyta az eladási árat: ez a bizottság nyilván a Pénzügyi
Bizottság volt. Amelynek elnöke maga a vevő, tehát feltehetően volt alkalmuk
egyezkedni vele.
Nem kérdezték tőle: fizetnee többet az említett telekért?
Hogyan alakult ki a vételár, milyen alku során, kérteke többet érte?
Ez nem hangzott el az ülésen, tehát nem tudhatjuk. Véleményünk ellenben az, hogy az alpolgármester asszony nem az eladó, hanem a vevő érdekeit védte, amikor hangsúlyozta, milyen rossz minőségű területről van szó. Mi, akik megfigyelőként voltunk jelen a testületi ülésen, azt láttuk, hogy a képviselők elvetették a magasabb vételár lehetőségét.
További kérdés: helyese, hogy a gödi önkormányzatnál a Pénzügyi Bizottság
és Pénzügyi Ellenőrző Bizottság egy és ugyanaz?
Lehet, hogy nem tiltja semmi, ám az ilyen és ehhez hasonló esetekben a
gyanú árnyéka vetődhet a bizottság döntéseire. Mindez elkerülhető lenne,
ha a Pénzügyi Bizottság döntéseit egy külön ellenőrző bizottság bírálná
felül, mint sok más önkormányzatnál.
És végül: a rosszindulatú pletykák – miszerint az önkormányzat által eladott
ingatlanok potom pénzért a képviselők tulajdonába vándorolnak – megelőzhetőek
volnának, ha a képviselők mandátumuk idején tartózkodnának attól, hogy
kivételezett helyzetüket vállalkozásuk gyarapítására használják fel.
- r -
Vitéz György TÚLÉLTEM
Barátaim, talán ti megbocsáttok,
mivel nem lettem hős, sem krónikása
nagy tetteknek. A szó csak hűvös mása
lenne az egyszermindörökre látott
élettelen és élő szenvedésnek,
mely házat dúlt és haldoklóba markolt.
Nem én sajogtam... Ami kín s harag volt,
rajtam kívül égett el, amíg égett.
Rágós és csüggeteg szavak ezek.
Átnéznek rajtam értük a halottak,
az élők furcsán nyújtanak kezet
s a Hangtalan Kérdést is egyre félem:
Hogy sáfárkodtál ama nagy napokkal?
Mert így kell felelnem sután: Túléltem.
1957. szeptember
FÜVESKERT
A Füveskert című antológia verseit a váci fegyház politikai el ítéltjei írták a forradalom előtti években. A tizenkét, titokban készült füzetből hármat sikerült kimenteni, s ezeket a Nem zetőr kiadásában Tollas Tibor jelentette meg Bécsben 1957 ben, majd később született művekkel, külföldi költőknek a magyar szabadságharc ihlette verseivel kiegészítve egy évvel később. E kötet versei közül adunk közre most kettőt.
Szigethy Anna Mária
VIHAR VOLT
Egy tizennégy éves kislány verse
Vihar volt, drága vad vihar,
Könyörtelen, de szívet ismerő..
Hűlt vizekből tajtékzott magasra,
Drága nagy érzés, határtalan erő..
És lelkesedtünk...
Száguldtunk előre, mint szabad sasok.
Lábunk alatt tombolt a földgömb
És hulltak régi, gyűlölt csillagok.
Istennek hálát adok, hogy láttam,
Elkárhozom, hogy nem lehettem ott.
Fejünkre hullt a régi nagy dicsőség,
Atyáink vére szívet égetett.
Minden magyar már velünk!
Lezárt vasajtó végre már engedett.
Történetíró,
Irj aranybetűkkel,
Vagy tollad legyen az ördögé, halott.
Pokolra mind a becsmérlő lapokkal,
Az ég akarta!
Küldött nem vagyok,
De átkozom a véres népgyalázást,
S elkárhozom, hogy nem lehettem ott!
Október 23án,
a városi ünnepséget köve tően a MIÉP gödi szervezetének nevében Bódi Zita és Lázár Dénes helyezte el a megemlékezés koszo rúját Iván Kovács László, a mártírhalált halt gödi fia talember emléktáblájánál. Az ünnepet megelőző nap délutánján szervezetünk tagjai jelen voltak a párt regionális megemlékezésén, Dunakeszin. A Hősök Temetőjében Kasza János ‘56 os elítélt olvasta fel verseit, majd dr. Bognár László országgyűlési képviselő és Fördős Attila, a MIÉP megyei elnöke mondott rövid beszédet.
ÖTVENHAT
Még olyannyira közel vannak az akkor történtek! Hiába ne vezték évtizedeken át „sajnálatos eseményeknek”, ami az ut cákon zajlott. Az emberek emlékezetéből nem lehetett kitöröltetni, hogy igenis forradalom volt, sőt szabadságharc. És nem lehetett elfelejtetni a halottakat, a megkínzottakat. Nincs olyan család ma Magyarországon, amelynek legalább egyetlen tagja ne őrizne személyes, többnyire fájó emlékeket 1956ból. És őrizték, ápolták ezeket az emlékeket azokban az években is, amikor nem lehetett nevükön nevezni a dolgokat. Amikor hazaárulónak bélyegezve gyilkoltak meg és kapartak el jeltelen sírokban egyenes gerincű magyar embereket. Ki hogyan dolgozza fel a személyes emlékeket, a családi tragédiát, ez változó.
K. Jani bácsi a szocializmus éveiben csöndes, megbízható, egyszerű nyomdászemberként dolgozott. A nyolcvanas évek végén magától értetődően lett az egyik rendszerváltoztató nagy párt tagja, s mikor végre megszűnt a sajtócenzúra, a rá jellemző szerénységgel írta meg cikkét bizonyos K. Ferenc 22 éves fiatalemberről, akit ‘56 októbere után bebörtönöztek, kegyetlenül megkínoztak, majd kivégeztek.
Mikor meglátta az írást nyomtatásban, könny futotta el a szemét, s akkor értet tük meg: K. Ferenc Jani bácsi testvére volt. Számára az írás megjelenése elégtételt nyújtott fiatalon elveszített bátyjáért. T.né családjában tilos volt említeni az „ellenforradal már” nagybátynak még a nevét is. T.né kislányként tabuk közt nőtt fel; megtanulta: a politikába ne ártsd magad, mert rajtaveszhetsz. T.né kikapcsolja a tévét, ha politikáról esik benne szó, hallani sem akar semmiféle pártról.
Hatökörrel sem lehetne elvontatni egyetlen szavazóhelyiségbe, legyen szó akár országgyűlési, akár helyhatósági választásokról. Neki mindegy, Horn vagy Csurka, neki az „egy hülyeség”. L. ellenben maga a megtestesült ötvenhat. Gomblyukában lyukas zászló, kezében a forradalom igaz történetéről szóló kiadványok, oldalán egy ötvenhatos elítélt. „Harcolt ötvenhatban” – ennyit lehet tudni róla. Ki ellen, vagy kinek az oldalán, ezt homály fedi. Mint ahogy azt is, az utcán volt e egyáltalán, vagy édesanyja szoknyája mellett lakmározta a bablevest. Mindenesetre az elmúlt tíz évben foglalkozásává vált ötvenhatosnak lenni.
Jól megél belőle. Három ember, három sors, mind más és más. Egy köti őket össze: kapcsolatuk 1956. október 23ával…
z
KÁRPÓTLÁSBÓL LETT MILLIOMOS
Tüzes Sauvignont kortyolva Szôke Mátyás pincészetében
– Aki a jó bort szereti, az „Matyibort” iszik – állítják a szakavatottak és minden hozzáértô tudja: természetesen a Szôke Mátyás gyöngyöstarjáni pincéjében érlelt zamatos nedűre utalnak, amely minden évben elviszi a hazai legjobb borok egyikének kijáró díjat és amelyet a legelôkelôbb hazai szállodákban szolgálnak fel, vagy belga, francia, német üzletek polcairól emelhet le az igényes európai polgár. De a mátraaljai gazda jóféle vinkója adta meg a hangulatát a leköszönô köztársasági elnök tiszteletére adott estélynek is. Tíz évvel ezelôtt csupán egykét öregecske hordó szunnyadt a nagyapai örökségbôl megmaradt piciny pincében. Ma egyenként több millió forintot érô hatalmas, rozsdamentes tárolók tucatjában érik borrá az édes must, hogy a modern, számítógép vezérelte palackozógépre kerülve óránként akár kétezer üveg is megtelhessen az értékes nektárral. Szôke Mátyás mérnök életébe a kárpótlás hozta a fordulatot: visszakapván a régi birtokot, családi vállalkozásba fogott.
Felesége kint a szôlôsben igazgat, két fia közül az egyik az üzemet irányítja, ô maga pedig a legegysze rűbb fizikai munkától kezdve az értékesítésig, sôt a reklám és marketingmunkáig mindent elvégez.
Hogyan lehetett alig egy évtized alatt kiépíteni a sikeres vállalakozást?
A titok, mondja, abban rejlik, hogy jó minô ségű terméket kell elôállítani s azt tisztességes úton módon eladni. Jó, jó, mondhatja bárki, de pénz nélkül felfuttatni egy vállalkozást...?!
Szôke gazda nem merte felvállalni a harminc százalékos kamatra adott hiteleket: elkezdte inkább kicsiben, majd minden hasznot visszaforgatott a vál lalkozásba, minden megtermett fillért a pincészet fejlesztésére fordított. Ma már busásan jövedelmez a szôlészet. A látogató jólesôen szívja be a hűvös pinceillatot, simít végig a fahordókon, ízleli meg a tizenkétféle „Matyibort": a háromfajta vöröset, a rozét és a fehéreket, a különleges bariqueban érleltet. Szürkebarát, Királyleányka, Muscat Ottonel, Chardonney, Kékfrankos, Zweigelt… Nemcsak felsorolni, végigkóstolni sem könnyű, ám élvezetes feladat. Kortyolgatás, falatozás közben megered az ember nyelve, szóba kerül a politika.
– Az egyik nagy baj a mezôgazdasággal, hogy nem hajlandók szövetkezni a termelôk, nem ismerték még fel ennek a fontosságát. A másik, s ez már a szaktárcát illeti, hogy ki számíthatatlanok a támogatások – állítja a jeles borász. – Nem tud a gazda tervezni, mert megesik, hogy ha a meghir detett támogatásra számít, az utolsó pillanatban visszavonják: a kispénzű gazdaember képtelen önmagát finanszírozni.
A megalapozatlan törvények pedig, mint amilyen a jö vedéki törvény borra vonatkozó része, teszi hozzá, lejárat ják hazánkat a világ elôtt. Az csak a kisebbik gond vele, hogy évi mintegy félmillió forintos plusszkiadást jelent az új munkaerô foglalkoztatása, akinek külön számítógépre van szüksége a – gyakran dupla vagy többszörös – nyilvántartás vezetéséhez.
Nevetséges, hogy ha a dolgozók megisznak munka után egy egy pohár bort, azt is admi nisztrálnia kell, nehogy a finánc megbüntesse.
Azt viszont már egyenesen felháborítónak tartja, hogy míg Jancsi bácsit, vagy Mari nénit, aki idáig eleladogatott néhány liter nyi házibort, ellehetetleníti a törvény, addig a jól ismert borhamisítók vigyorogva pancsolják tovább a szôlôtôkét sosem látott lôrét. – Olyan ez, mint az olajügy – mondja.
– Az adott he lyen mindenki tudja, ki szôkíti hektószámra a gázolajat vagy ki az, aki nagyban pancsolja a kannásbort. Ha akar nák, könnyedén elkaphatnák ôket s gátat szabhatnának a törvénytelenségeknek. A baj csak az, hogy valakik, valami ért nem akarják.
Vajon miért...? No, de elég a politikából, kortyintsunk inkább még egy pohárkával a tüzes Cabernet Sauvignonból..
Galád emberek mindig léteztek, mióta vi lág a világ. Akadnak például, akik kólát löttyintenek a vö rösborhoz: márpedig aki ezt megteszi, bizonygatja Szôke gazda, az egyéb gaztettekre is képes...
TÖBB PÉNZT, INGATLANT
A MIÉP a civil szervezetekért
Bognár László gödi MIÉP-es parlamenti képviselőhöz, az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottságának elnö- kéhez fordult segélykiáltással a Társadalmi Szervezetek Konföderációja. Arra kérték a politikust, emelje fel szavát a társadalmi és karitatív szervezetek működési támogatására szánt összegek megnöveléséért. Szeretnék, ha Bognár közreműködne abban is, hogy ezek a szervezetek ingat- lanhoz jussanak. A parlament múlt heti ülésszakán a költségvetési vitában Bognár László ismertette a civil szervezetek kérését. A politikus bejelentette: a MIÉP országgyűlési képviselő- csoportja több módosító indítványt is benyújtott a támo- gatási összegek növelésére. Bognár felszólalásában felhívta képviselőtársai figyel- mét: a tervezetben nagyon alacsony a társadalmi önszerve- ződések támogatása, a társadalmi és karitatív szervezetek működéséhez biztosított pénzösszeg. A törvényjavaslat nem számolt a 2002. évi inflációval, így a pénzromlás mér- tékét sem kalkulálták be a juttatásokba. A MIÉP, mint a társadalom szegény rétegeinek érdeke- it is felvállaló parlamenti erő, mindent megtesz a civil szervezetek működéséhez szükséges anyagi források törvé- nyi biztosításáért – mondta Bognár. A civil szervezetek részére a Kincstári Vagyonigazgatóság által kiírt pályázatról 2001 februárjában hoz végleges döntést az országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága.
(Magyar Fórum, 2000. október 26.)
ÚJ SZERVEZET
A Magyar Igazság és Élet Pártja gödi alapszerveze- te ez év június 10-én újjáalakult. Az új alapszervezet ügyvivő elnökeivé Lázár Dénest és Bódi Zitát nevez- te ki dr. Bognár László, a párt megyei elnökségének tagja, országgyűlési képviselő. Júliusban, augusztusban és szeptemberben egy-egy alkalommal tartottunk taggyűlést, amelye- ken az időszerű eseményeket tárgyaltuk meg. Szeptemberi ülésünkön elfogadtuk a szervezet alapszabályát. Legutóbbi taggyűlésünket november 6-án, lapunk zárásával egy időben tartottuk a már felvételt nyert tagok számára.
Ezen az összejövetelen jelölő- bizottságot állítottunk, melynek tagjai: Bali péter, Krosits károly, Papp Lajos. A bizottság tagjainak az a feladata, hogy a tagság véleményét kikérve javasla- tot tegyenek a leendő, végleges elnök személyére. Az elnök megválasztására a decemberi taggyűlésen kerül sor.
Ezt követően nyílt, fórum jellegű összejövetele- ket tervezünk, amelyre várunk minden érdeklődőt. Ezek időpontjáról és témájáról lapunkból, a helyi sajtóból és plakátokról, szórólapokról tájékozódhatnak majd.
Várjuk sorainkba az új tagokat, akik a 06/70 222 7262-es telefonszámon, vagy a következő címen jelentkezhetnek levélben:
MIÉP Gödi Alapszervezete, 2132 Göd, Pf. 99.
(Szegedi Sándor polgármestertől ígéretet kaptunk egy állandó párthelyiségre. Amint ezt birtokba vehetjük – az ígéret szerint egy-másfél hónapon belül – személyesen is várjuk majd az érdeklődőket.)