Tisztelt Olvasó!

Először is engedje meg, hogy bemutatkozzunk. Elsődleges célunk Göd városának kóborállat-állományának visszaszorítása egy állatmenhely létrehozásával, valamint a város környezetvédelmi sruktúrájának és színvonalának emelése.

A továbbiakban tevékenységünkről tájékoztatjuk - egy-két pontban - Önt és mindazokat, akik szívükön viselik városunk és a benne található állatállomány sorsát.

- A telepen elhelyezett állatok élelmezése, egészségügyi ellátása és az ideiglenesen befogadott állatok örökbeadása.
- Az elveszett, keresett és megtalált állatok naprakész nyilvántartása számítógépes adatbázis segítségével.
- Felelős állattartásra való nevelés, a természet, a környezet értékei megóvásának elősegítése az oktatás és ismeretterjesztés eszközeivel.
- Együttműködés hasonló célú hazai és külföldi alapítványokkal, szervezetekkel.

Ezen tevékenységhez keresünk önkénteseket és anyagi támogatókat - aktivisták, intézmények, szervezetek és iskolák részvételével.

Gyilkos vagy barát?!

Az elmúlt időszakban nagy visszhangot kapott egy eddig csak szép megjelenéséről ismert és kedvelt kutyafajta. Az úgynevezett szánhúzó kutya. Ezen kategórián belül is az Alaszkai Malamut.

Mint az sajnálatos és emlékezetes tény: ezen fajta egy-két példánya az elmúlt időszakban három csecsemő életét követelte. Vajon ismerjük ezt a fajtát, vagy csak a csodás megjelenése miatt közkedvelt a kutyát tartani szándékozók körében?

Sajnos az utóbbi az igaz! Az Alaszkai Malamut gyermekszerető, és a gazdájáért az életét is feláldozni képes, erős és robusztus megjelenésű kutya. Illetve nyugodt szívvel megjegyezhetném: farkas. Persze itt nem az Európában is honos szürkefarkasra gondolok! Ezt a fajtát az eredeti élőhelyükön, Alaszka zord vidékein még a mai napig is farkasokkal keresztezik. Teszik ezt azért, hogy vérmérsékletüktől és ösztöneiktől vezérelve megvédjék gazdájukat a vadállatokkal szemben.

Harapásuk erős! Én, mint tartójuk, saját tapasztalatom szerint is tudom, hogy a fagyott táplálékot is úgy fogyasztják, mintha az frissen főtt hús lenne. Tartásukhoz nem elég a szimpatikus megjelenésükhöz ragaszkodnunk. Ezt a fajtát ismerni kell! De ez más kutyafajta esetében is ajánlott tudnivaló!

Talán a civilizáció az oka, de mindig megfeledkezünk azon tényről, hogy a kutya a farkastól származik! És megszelidítésük ellenére is a farkastörvényt élik. Ott pedig nincs irgalom! Falkán belül, igaz, a kisebb egyedeket a falka tagjai megvédik a külső támadásoktól, de a falka rangsorán belül a kölyköknek hátul a helyük. Így van ez nálunk odahaza is. Ott a kutyánk. Szeretjük, kedveljük és mindent megadunk neki. Persze azt nem vesszük észre, hogy kutyánk nevelése közben a kutyánkban kialakul a tudat, hogy neki hol a helye a „falkánkban”. Ezt elfogadja és megérti. De nem rendeli magát mások alá! Így a családba „érkező” új jövevénynek, egy csecsemőnek sem. Igaz, az anya illata érződik a csecsemőn, de ez a kutya számára csak annyit jelent: Igen! Ő közénk tartozik! És megvédjük, ha kell! De a falkán belül a kölyöknek a rangsor végén a helye. Mivel az anyának és a falka embertagjainak a csecsemő lesz a fontosabb, a kutya sokszor háttérbe szorul. Tehát számára egy út marad: meg kell tanítania a „kölyköt” a falka szabályaira! És ehhez elég egy óvatlan pillanat is! Egy csecsemő számára, tudjuk, mit tesz bármilyen kutya harapása.

Továbbá sokszor találkozunk kóbor kutyákkal. Ezek számára mi falkán kívülinek számítunk. A felnőtt, „erejük teljében” lévő emberek nincsenek kitéve igazán a kutyatámadás veszélyének. A farkasok fiatalabb vagy öregebb, de mindenképpen gyengébb zsákmányt cserkésznek be a vadászataik során. Tehát, az utcán gyermekeink és idősebb, magatehetetlenebb hozzátartozóink nagyobb veszélynek vannak kitéve a kiéhezett kóbor állatokkal szemben.

Jogosan kérdezem én: szükségünk van nekünk erre?

Ha kutyánk van, akkor gondoskodjunk róla. De azzal mindenképpen tisztában kell lennünk, hogy milyen kutyát tartunk otthon. Tulajdonképpen milyet szeretnénk. Hiszen hozzánk fog tartozni. Egészen az út, az ösvény végéig!

Ha pedig valaki valamilyen oknál fogva meg akar szabadulni addigi kedvencétől, keressen neki megfelelő helyet. Ha mást nem is, adja be egy menhelyre. Ezek az intézmények ezért jöttek létre. És ha valaki ebben üzletet lát, akkor tegyen is érte. És ne fenyegessen olyan szervezeteket, amelyek, ha haszon nélkül is, de tenni akarnak valamit a társadalmi problémánk érdekében.

Sz. K.